Férfiak és nők: merre tartanak a nemi szerepek?

Mit jelent 2019-ben a hagyományos nemi szerepek? Jó-e a sokat emlegetett szabadság, amit a nők és a férfiak állítólag egyaránt megkapnak? Valójában

mi a helyes megfogalmazás: egy előre, vagy egyelőre?  

Ezekre a kérdésekre igyekezett választ találni a Mindset Pszichológia rendezvényének kerekasztala, amin a fizikus és villamosmérnök nők mellett egy pszichológus és egy szociológus férfi tárgyalta a fenti kérdéseket, megosztva saját tapasztalataikat és szakvéleményüket is.

Az első felszólaló, Dr. Balázsi Katalin – fizikus, A Nők A Tudományban Egyesület elnöke – határozottan tapasztalatból beszélt, amikor felmerült: mégis mit jelentenek ma a hagyományos nemi szerepek. Ő ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpont Vékonyréteg Fizika Laboratórium vezetője, egyben felvidéki származású nő, feleség és anya is.

„Egy nagy csoport vezetője vagyok, de családanya is. Főzök, mosok, takarítok, mert a családommal bejárónő és babysitter nélküli életet szeretnénk élni” – mondja. Ehhez elengedhetetlen Kati férjének jelenléte, aki bár szakmailag konkurens vezető, amikor úgy hozta az élet, visszalépett, hogy felesége fejlődhessen. Ez vice versa is előfordult, de ahogy Kati mondja, „mindenkinek megvannak a periódusai”, és

A családi élet és a női szerepek kapcsán Kati rövid anekdotába kezd: két tíz év körüli kisfia nemrég szóváltásba keveredett, mert egyikük szeretne feleséget, míg a másik nem. Miközben győzködték egymást a fiúk, elhangzott a nagy kérdés: „de ha nem lesz feleséged, ki fog rád mosni?”

Dr. Király Gábor szociológus kifejtette, szerinte érdemesebb egy dinamikus átalakulásként tekinteni a nő-férfi szerepek változására, nem pedig valamire, ami a modernitással hirtelen, egyik napról a másikra formálódott át. A kérdés magától adódik: mennyire valós vagy éppen mennyire elképzeltek a nemi szerepek, például az a kép, hogy a nő háztartásvezető, a férfi pedig a család eltartója?

Kozma-Vízkeleti Dániel pszichológus, pár-és családterapeuta kezdésként egy ezzel kapcsolatos személyes történetet oszt meg: az ő – multinál vezető szerepben dolgozó – feleségének családjánál például elvárás volt, hogy egy házasságban a férfi keressen több pénzt. „Fel kellett kössed a gatyádat” – mondták a többiek, mire Dániel nevetve hozzátette: „meg kimosnom, kiterítenem és kivasalnom is”.

Szakmai szemmel nézve a témára a pszichológus ezután felhívta a figyelmet, hogy nem csak a női, de a férfi szerepek is változnak, amihez alkalmazkodni szükséges mindkét nem tagjainak.

– mondja Dániel, aki szerint az, hogy a férfiak másképpen viseltetnek az érzelmekkel, az egész párkapcsolati életre kihat: „éppen az ilyenek miatt nem működnek azok a játszmák, ahol a nő csak elsírja magát és minden megoldódik”.

A beszélgetésből hamar kiderül: abban mindenki egyetért, hogy a szabadság terjeszkedésével az emberek felelőssége is megnőtt – nagyobb térben választhatjuk meg, hol és miképpen szeretnénk élni, de a döntés súlyát hordoznunk, későbbi következményeit viselnünk kell.

Tökéletes szabadság?

„Szerintem fontos, hogy egy nő ellágyulhasson, egy férfi pedig bele tudjon állni bizonyos helyzetekbe” – szögezi le Hódosy Lucia, a Nők a Tudományban Egyesület projektmenedzsere, villamosmérnök. Mint megosztja, személyes életterében úgy látja, sok hátránnyal járhat a túl nagy szabadság: lehetőséget ad mindent újragondolni, de a viszonyítási pontokat is elhalványítja.

Kati ezzel kapcsolatban újabb személyes történetet oszt meg: elmeséli, milyen furcsán érezte magát, amikor Amerikában nem merték a férfiak kinyitni előtte az ajtót, vagy lesegíteni róla a kabátot, mert

Ugyanennek az éremnek a másik oldalán nézve felemlegette, milyen volt, amikor Koreában a mellette álló férjét kérdezték arról, hogy Kati a többi kutatóval tart-e egy vacsora erejéig – mert véletlenül sem szerettek volna olyan kellemetlen helyzetbe hozni egy nőt, hogy nemet kelljen mondania.

Személyes tapasztalatai azonban nem csak a nőknek, hanem a férfiaknak is vannak ezen a téren. Dánieltől megtudhatjuk: a férfiak is érdekes szituációkba keverednek, például amikor egy nőnap alkalmából virágot adnak kolléganőiknek. A pszichológus elmondása szerint például megkapta, hogy mit csináljon a növénnyel és hova is tegye pontosan – ha már férfiként ilyen szokásokkal tartaná fenn a patriarchális elnyomást.

A személyes történetekkel színesített beszélgetésen azonban egyértelmű állásfoglalások is elhangoztak. Megtudtuk, hogy jelenleg egy átmeneti kultúrában élünk, így csak félmegoldások vannak – ezt tapasztalja mindkét nem, ennek összes előnyével és hátrányával együtt. S hogy mit tehetünk? A szociológus szerint fontos, hogy

Az anyukák ne ítéljék meg, hogy a többi szülés után lévő nőnek mikor kellene visszamenni dolgozni, ahogyan az óvónők se keltsenek aggodalmat a szülőkben, ha például a kisfiúk az átlagosnál érzelmesebb.

Dániel szerint az is lehet a cél, hogy a meglévő, kelleken alapuló rendszerekben inkább a lehetek felé mozduljunk, vagyis a kötelező dolgok helyett lehetőségeket érzékeljünk. Elmondása szerint felszabadító, ha nem a kényszer, hanem a döntés szabadsága felől közelítünk – ami magába foglalja, hogy keretek, korlátok között éljük az életünket.

A Nők a Tudományban képviselői szintén a lehetőségek felől közelítenek: szervezett módon szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy a lányok számára is rejt lehetőségeket a tudományok világa, s bár a nemi eloszlás most határozottan a fiúk javára dől el, ennek  nem kell örökre így maradnia. A nők is érthetnek a matekhoz, fizikához, kémiához, és a fiúk is minden humán területhez – mint ez a két órára nyúlt beszélgetés is jól példázta.

Amiben pedig a többség egyetért: a kvótákat felejtsük el, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy ne neme, hanem képességei alapján ítéltessen.