Gázvezetékekért vívott küzdelem közepén áll Magyarország

„A MAGYAR KORMÁNY ELVBEN MINDEN TERVET TÁMOGAT, AZ EGYMÁSSAL ÖSSZEEGYEZTETHETETLENEKET IS, EZÉRT AZ IGAZÁN IZGALMAS AZ, HOGY A GYAKORLATBAN HOGYAN SEGÍTI VAGY ÉPPEN LASSÍTJA A TERVEK ALAKULÁSÁT. A MAGYAR POZÍCIÓ 2015 ÓTA SOKKAL JOBB, MINT VALAHA VOLT, MERT AZ ORSZÁG MEGSZŰNT A TELJES KISZOLGÁLTATOTTSÁGA OROSZORSZÁG FELÉ.  

Ezen a piacon még gáz se kell ahhoz, hogy egy beruházás alapvetően meghatározza a szereplők pozícióját. Érdekes példa erre a szlovák-magyar gázvezeték, ami EU-s támogatással épült, 2015-re lett kész, és nagyon sok gáz fér el benne, és nyugati csatlakozásai révén alkalmas arra, hogy Magyarország orosz gáz nélkül is boldoguljon. De a vezeték teljesen üresen áll, amióta készen van. Mégis, elsősorban ennek köszönhető, hogy Magyarország alkupozíciója jelentősen javult az oroszokkal szemben. Amióta létezik, azóta nincs hosszú távú szerződés a két ország között, pedig ahol csak ez lehetséges, az oroszok igyekeznek legalább tíz évre szerződni, előre meghatározott árképlet és mennyiség alapján, minél rugalmatlanabb konstrukciókban. Magyarország viszont most már képes csak egy évre szerződni, és soha többé nem mehetnek a nyugati beszerzési árak fölé (ezt leginkább a holland gáztőzsde mutatja). 

A fő szabályok

A régióban mindenkinek kell gáz. Télen elsősorban gázzal fűtenek ezekben az országokban, sok helyen áramot is termelnek belőle, és az ipar egész évben komoly fogyasztó. Télen fűteni, egész évben sokat fogyasztanak a gyárak is, és az áramtermeléshez is szükség lehet rá.

A gáz árának módosulása befolyásolja egy ország gazdasági helyzetét és lakóinak az életszínvonalát, a termékek áraiban és a háztartások rezsijében is gyorsan megjelenik minden változás.

A gáznak nincs világpiaci ára, mint az olajnak. Ez a szállításának körülményessége miatt van: ahol sok forrásból sok vezetéken át lehet gázt venni, ott kialakulhat verseny a szereplők között, ám ahol egy helyről egy vezetéken érkezik, ott az eladó olyan árat kér érte, amilyet akar. Az EU régóta azt szorgalmazza, hogy minél több vezeték épüljön a régióban, minél több irányból, hogy verseny alakulhasson ki.

A legtöbb gáz ebbe a régióba Oroszország felől érkezik, csővezetékeken keresztül. Oroszországban a gázkereskedelem állami monopólium, és a gázüzlet az orosz kormány külpolitikájának egyik leghatékonyabb eszköze: ha büntetni akarnak egy másik országot, akkor felemelik a gáz árát, vagy végső soron elzárják a csapot; ha pedig jutalmaznának, akkor olcsóbban adják. Ebben csak a versenytársak megjelenése tudja korlátozni őket, ezért igyekeznek megakadályozni más forrásra támaszkodó vezetékek építését. Akár úgy is, hogy igyekeznek előbb építeni egy újat, mint hogy más fektessen le vezetékeket.

A vezetékek építése igen drága. Az EU területén viszont nem lehet annak vezetéke, akinek a gázát szállítják benne, vagyis a Gazprom EU-s szárazföldi területen nem építhet magának vezetékeket, csak ha legalább fele részben bevon másokat is, és a vezetékekben áramló gáznak is csak a fele lehet az övé.

A vezetékeken kívül tárolók is kellenek a gázkereskedelemhez, főleg mert télen sokkal több fogy belőle, mint nyáron. Tárolót azonban nem lehet csak úgy építeni, mert a gázt kimerült gázmezőkben lehet leginkább tartani, és ezek elhelyezkedése adottság. Magyarország viszonylag jól áll ebben, elég sok gázt lehet tartani nálunk, és az állam 2013 végén felvásárolta az összes hazai gáztárolót, vagyis a kormány kezében van a döntés, hogy kinek a gázát engedi be ezekbe.”