Az MTA nem múltba tekintő, mozdíthatatlan intézmény

Palkovics László évtizedek óta dolgozik a hazai felsőoktatásban, tudományban. Elképzelhetőnek tartja, hogy olyan lépésekre készül, amelyek a magyar tudományos élet kárára lesznek?

Nem hiszem, ugyanakkor azt gondolom, hogy jobb lett volna, ha az akadémikusként rá is vonatkozó törvények meghozatala előtt konzultál velünk a minisztériuma. Erre megvolt a lehetőség. Minden átalakításhoz idő kell, minden szereplőnek át kell gondolnia a várható következményeket, az érdemi döntéseket hatásvizsgálatnak kell megelőznie. Ez eddig nem történt meg, de megtörténhet. Fontos tárgyalások folynak közöttünk.

A 2010-től kormányzó Orbán-kabinet idején adták át a Természettudományi Kutatóközpontot, az MTA Humán Tudományok Kutatóházát, több mint tízmilliárdot kapott a Nemzeti agykutatási program. Felépült Szegeden a lézerközpont, Martonvásáron milliárdokért fejlesztik a mezőgazdasági kutatóközpontot. Nehezen vádolható tudományellenességgel az Orbán-kormány.

Egyetértek ezzel, éppen ezért volt megdöbbentő, amikor tavaly nyáron kész helyzet elé állítottak bennünket az akadémiai törvény módosításával: 54 percet kaptunk a tervezet véleményezésére. Ez méltatlan bánásmód a 192 éve alapított intézménnyel. Azt is hozzá kell tenni, hogy a tagadhatatlan fejlesztések ellenére Magyarországon továbbra is alacsony a tudomány támogatása. A gyakorta emlegetett uniós átlagértéket, a nemzeti össztermék legalább 1,8 százalékának kutatás-fejlesztésre való felhasználását nem értük el.

A március 8-án aláírt szándéknyilatkozat oldotta a feszültséget, közelebb hozta egymáshoz önöket?

Azt hiszem, erről van szó, ugyanakkor ez a dokumentum tág kereteket biztosít. Nagyon sok részletről kell egyeztetni a következő hetekben.