Nem az Európai Uniót akarjuk gyengíteni – Takács Szabolcs a Mandinernek

„Orbán Viktor és cimborái lábbal tiporják a rendes magyar állampolgárok jogait” – mondja Sargentini, aki az EP elé viszi a magyar tüntetések témáit. Mit szól ehhez?

Sargentini a brüsszeli bevándorláspárti politika egyik szószólója, nyilatkozata egy politikai játszma része. A holland képviselő minden lehetőséget megragad, hogy Magyarországgal szemben meg tudja ismételni azokat a vádakat, amelyeket bizonyítani nem tud, és amelyek a migránspárti erők nyomásgyakorlásának részei. Nem abban érdekelt, hogy a Magyarországgal szemben megfogalmazott állításait pontról pontra megtárgyaljuk, hanem abban, hogy hazánkról minél rosszabb imázs alakuljon ki, mert meg akarják bélyegezni a bevándorlásellenes Magyarországot. Az utóbbi időszakban Magyarországon zajló Soros-hálózat által szervezett tüntetések pedig jól jönnek neki ebben a játékban, sőt az is a játszma része. Nem szabad elfelejteni, hogy minden korábbinál nagyobb jelentőségű európai parlamenti választásra készül Európa, amely érdemben átrendezheti a politikai erőviszonyokat.

Az Általános ügyek Tanácsa december első felében tárgyalta a magyar és a lengyel jogállamiság helyzetét. Különbözik valamiben a két országgal szemben megindított eljárás?

Mindkét eljárás politikai célú. Mindkét ország bevándorlásellenes. A lengyelekkel szemben az Európai Bizottság kezdeményezte a hetes cikk szerinti eljárást az lengyel igazságszolgáltatás reformja miatt. Magyarország esetében az Európai Bizottság nem indított ilyen eljárást. Ennek az az oka, hogy még az Európai Bizottság első alelnöke is – aki már formálisan is egy politikai szereplő, hiszen az európai szocialisták csúcsjelöltje – úgy gondolja, hogy Magyarországon nem sérült szisztematikusan a jogállamiság.

A Sargentini-jelentés nem olyan értelemben fogalmaz meg Magyarországgal szemben vádakat, mint a lengyelek esetében, hanem egy negatív percepciót próbál kialakítani. Ezért is szed elő olyan ügyeket, amelyeket már rég lezártunk. Ha az Európai Bizottsággal lezártunk egy kötelezettségszegési eljárást hét évvel ezelőtt, akkor azt véglegesnek kell tekinteni. Sargentini mégis behozza a képbe ezeket a már megoldott jogi ügyeket, azt az érzetet keltve, hogy a régi ügyek is azt bizonyítják, hogy Magyarországon probléma lenne.

Miért lenne érdeke Sargentininek az, hogy ártson Magyarországnak?

A bevándorláspárti erők akarják elítélni Magyarországot, mert leginkább a magyarok állnak a Soros-terv útjában áll. A magyar kormány – a magyar emberek akaratát érvényesítve – tudatos, stratégiai döntést hozott, és nem támogatja a bevándorlást. Az ENSZ globális migrációs paktum elutasításával globális téren is kinyitottunk egy nagyon éles vitát. A kérdés az, hogy az amerikai típusú multikulturalizmus, a nyílt társadalmak oldalára állunk, vagy Európa megmaradjon olyannak, ahol vannak erős nemzeti identitások, nemzeti hagyományok, keresztény kulturális és társadalmi alapértékek, együttműködési formák, társadalmi együttélési mechanizmusok.

Sargentini a magyar munkavállalók jogaira hivatkozik. Sokallja a 400 órás túlóra-szabályozást.

Ez csak egy újabb ürügy Magyarország támadásához. Azt elfelejtette mondani a Sargentini asszony, hogy

a munkavállalók évente. Nálunk az új szabályozás szerint önkéntesen 400-at. Ez nem arról szól, hogy a magyar munkavállalók érdekét akarják képviselni. Nem a magyar emberek helyzete érdekli őket, hanem a politikai haszonszerzés. A holland jogalkotásban pont azt látjuk, hogy teljes mértékben negligálják az uniós jogot a közép-európai munkavállalók ügyében, amikor „szociális dömpinget” kiáltanak, miközben az egész EU működésének alapja a munkavállalók szabad mozgása. Az Európai Unió alapelveit és alapértékeit kérdőjelezik meg, amikor szociális dömpingről beszélnek, miközben zajosan kritizálják a jogállamiság helyzetét Magyarországon. A politikai csatározásoknak most jön a java, hiszen 2019 májusának végén európai parlamenti választások lesznek. A következő hónapokban nagyon komoly támadásokra számítunk, ez a pár hónap áll rendelkezésére a másik oldalnak arra, hogy a politikai céljait érvényesítse. Semmiféle eszköztől nem fognak visszariadni. Megtalálták azokat a Soros-hálózathoz és ellenzékhez köthető politikai aktivistákat, politikai szereplőket Magyarországon, akik hajlandók ebben a játszmában részt venni. Remélem, hogy a magyar társadalom jelentős része látja ezt. Ezeket a támadásokat a magyar kormánynak higgadtan kell kezelni a jog talaján állva. Ha már ennyire fontos a jogállamiság, akkor jó lenne, ha európai szinten is érvényesülne.

Mi hangzott el a magyar kormány részéről az Általános ügyek Tanácsának ülésén?

Elmondtuk, hogy készen állunk a vitára. Nyilvánosságra is hoztunk egy több mint száz oldalas angol nyelvű dokumentumot, ahol tételről tételre cáfoltuk meg azokat a vádakat, amelyeket felhoztak. Arra kértük a soron következő román elnökséget, hogy legyen egy formális meghallgatás a tanácsban, ahol lehetőséget kapunk arra, hogy valamennyi ügyet tudjuk cáfolni. Furcsának találjuk, hogy annyi vádaskodás után most mintha senki sem akarna konkrét kérdéseket feltenni. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy

Hogyan állnak ehhez a románok? Politikai szempontból fontos gesztust tett a románoknak a Fidesz, amikor nem szavazta meg az Európai Parlamentben a román jogállamiságról szóló határozatot.

A magyar képviselők azért nem szavazták meg a Romániával szembeni jelentést, mert az Európai Parlamentnek nem az a dolga, hogy bármely tagállam belügyeibe beleavatkozzon. Az Európai Parlament azért jött létre, hogy a választók érdekeit képviselje és egyenrangú félként részt vegyen azokban a jogalkotási eljárásokban, amiket a Bizottság elindít. 

Van valamiféle eljárásrend, ami irányadó a Tanácsra az ilyen jogállamisági vizsgálatok során?

A Tanács 2014 decemberében tíz pontban fogalmazta meg azokat az elveket, amelyek mentén el tudja képzelni a jogállamisági mechanizmust. Bizonyítékon alapulónak, pártpolitikától mentesnek kell lennie állításoknak, valamint a lehető legszélesebb körben biztosítani kell a tagállamok számára a védekezési jogot, hogy senki se érezze úgy, hogy politikai játszma zajlik ellene. A hetes cikk szerinti eljárás ehhez képest egy különálló procedúra, amelynek nincsenek kidolgozva a jogi keretei. Ezzel együtt sajnálattal látjuk, hogy

Politikai játszmának vagyunk az áldozatai, amelyet a jövő májusi európai uniós választási kampány kontextusában lehet igazán megérteni, hiszen ennek középpontjában minden tagállamban a bevándorlás kérdése áll. A migráció kapcsán pedig komoly nézeteltéréseink vannak nem csak az Európai Parlamenttel, hanem az Európai Bizottsággal is. 

Mi a bajuk a Bizottsággal?

A Jean-Claude Juncker vezette Bizottság a saját öndefiníciója alapján egy politikai bizottság. Nem az uniós jog érvényesülése és nem az európai emberek érdekeinek érvényesítése felett őrködik, hanem politikai szereplőként definiálja magát, politikai döntéseket hoz, és saját hatalmát akarja erősíteni a nemzetállamok meggyengítésével Ez a migrációs válság kapcsán különösen erősen érzékelhető, hiszen a Bizottság egyáltalán nem törekszik arra, hogy megértse a bevándorlásellenes tagállami csoport szempontjait. Látni kell, hogy vannak, akik a bevándorlást pozitív jelenségnek tekintik, ők azzal érvelnek, hogy a demográfiai és munkaerőpiaci kihívásokat migrációval lehet kezelni. Viszont számos uniós tagállam, így különösen a közép-európai térség nem a migrációval kívánja megoldani a demográfiai problémáit, hanem saját belső erőforrásaira támaszkodva. Az Európai Bizottságnak ezt az érvelést legalább ugyanúgy el kellene fogadnia, mint a másikat. Ehelyett a Bizottság beállt a bevándorláspárti tagállamok mögé. De ugyanez történt akkor is, amikor szabályozni akarták a kiküldött munkavállalók helyzetét. Ebben az esetben is egy tagállami csoport mellé állt a Bizottság, a másikat pedig teljesen negligálta. Ez sajnos Európában a törésvonalakat erősíti.

Hol húzódnak a törésvonalak?

A közép-európai térségben elhelyezkedő tagállamok úgy érzik – sajnos joggal –, hogy kettős mércét alkalmaznak velük szemben. Amit megengedett a nyugati tagállamoknak, azt nem engedik meg a közép-európaiaknak. A Bizottság egyes tagállamok érdekeit képviselte ebben az ügyben is, miközben egyre több hatáskört szeretne elvonni a tagállamoktól. Ezért fogalmazott meg a magyar kormány olyan politikai szlogeneket, hogy „állítsuk meg Brüsszelt”. Nem az Európai Uniót akarjuk gyengíteni, hanem épp ellenkezőleg: biztonságos és versenyképes Európát szeretnénk, amely csak erős tagállamokra felépítve lehetséges. A magyar kormány

amelynek törekvései sem biztonságosabbá, sem versenyképesebbé nem tették az EU-t az elmúlt öt évben. 

Migráció kérdésében a Bizottság számos javaslattal élt. Létrehoznák az uniós menekültügyi ügynökséget, bevezetnék a kvótákat, közös európai menekültügyi eljárást hoznának létre, de van olyan javaslat is, amelynek az a célja, hogy minden kérelmező ugyanabban az elbánásban részesüljön Unió-szerte. Mit szólnak ezekhez a tervekhez? 

Mindez jól mutatja, hogy mi az európai parlamenti választás tétje: ha ez a migránspárti brüsszeli vezetés marad vagy megerősödik, fokozni fogják Európa migránsokkal való elárasztását. Az Európai Bizottságnak nem lenne tisztje, hogy ilyen új javaslatokat megfogalmazzon kevesebb, mint egy évvel az uniós választások előtt. A bevándorlás kérdése sorskérdés.

Amikor ilyen húsbavágó tagállami érdekekről van szó, akkor a tagállamok vezetőiből álló Európai Tanácsnak kell a politikai irányt megszabni, és a Bizottság a jogalkotást csak a kijelölt irányvonalon belül kezdeményezheti. A probléma eredője egyébként 2015 ősze. 2015 júniusában az állam- és kormányfők megállapították, hogy a migráció és a kvóta kapcsán nincsen egyetértés az EU-n belül. Ehhez képest szeptemberben az Európai Bizottság javaslatára a kvóták ügye bekerült a belügyminiszterek tanácsa elé, ahol a döntéshozatalhoz nem szükséges az egyhangúság, elegendő volt a minősített többség. Mi úgy látjuk, hogy mivel sorskérdésről van szó a kvóták esetében, nem lett volna szabad minősített többséggel határozni. Az ügyben kizárólag az Európai Tanács állam és kormányfőinek konszenzuális döntése lett volna megfelelő. De az is felháborító, hogy a bevándorlásért felelős uniós biztos, Dimitrisz Avramopoulos a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy az Európai Unió támogatja az ENSZ migrációs csomagját. Mindezt úgy jelentette ki, hogy kilenc uniós ország nem támogatta a paktumot. Jól kirajzolódik tehát a Bizottság politikai aktivizmusa, amellyel túllépi az uniós alapszerződésekben lefektetett hatáskörét. 

Az Európai Tanács múlt heti ülésén a pénzügyi keret is napirendi pont volt. Mikorra lehet ebben megállapodás?

A dokumentum optimistán úgy fogalmaz, hogy legkorábban 2019 őszén. 

Magyarország jelenleg nettó haszonélvezője az uniós költségvetésnek. A britek kilépése miatt mennyit veszíthetünk? Összességében csökkenni fog az uniós költségvetés, vagy más tagállamok ellensúlyozzák a kiesést?

Politikailag determinált, ultimátumnak szánt mondat az a Bizottságtól, valamint néhány tagállamtól, hogy a kisebb unió egyenlő a kisebb költségvetéssel. A britek a teljes költségvetés 12 százalékát fizették be. Ez nagy összeg. Mi viszont azt gondoljuk, hogy

Szeretnénk megtartani a hagyományos politikák, a kohézió, az agrárpolitika volumenét, de belátjuk, hogy az új kihívásoknak, mint például a migráció, a munkanélküliség vagy a digitalizáció, is van költségigénye. Ha ezt a két igényt ki akarjuk elégíteni, akkor értelemszerűen a jelenleginél is nagyobb költségvetési főösszegről kellene beszélnünk. Öt tagállam érdekelt a jelenleginél szerényebb, mérsékeltebb költségvetésben: Ausztria, Hollandia, Dánia, Finnország és Svédország. A többi ország nem így gondolkozik. Az tehát még nem eldöntött kérdés, hogy a britek kilépésével a főösszeg az automatikusan csökken.

A Bizottság javaslata változtatna a forráselosztási képleten. A GDP/fő mellett szerephez jutnának más szociális-társadalmi mutatószámok is, például a fiatalkori munkanélküliek aránya, a befogadott menekültek száma, valamint a széndioxid-kibocsátási ráta. Ehhez mit szólnak? 

Az egész javaslatból kiolvasható, hogy a Bizottság politikai céljait lefedő költségvetési javaslatról van szó. Az uniós költségvetésnek az egyik legfontosabb célja mindig is az volt, hogy a tagállamok gazdasági fejlettsége konvergáljon, tehát a közép-európai tagállamok és a nyugat-európai tagállamok közötti gazdasági különbségek csökkenjenek. Ez az egész EU érdeke. Erre kitaláltak egy politikát, amit kohéziós politikának hívunk. A kohéziós politika nem Magyarország és Lengyelország kedvéért jött létre, már sokkal korábban, a hetvenes években megfogalmazódott. Írországot például ez a politika emelte fel olyan gazdasági és társadalmi fejlettségi szintre, ahol most van. A bizottság javaslatának az arcátlanságát mutatja, hogy a modellszámításból az jön ki, hogy a legelmaradottabb térségeket leszámítva, a kevésbé fejlett régiók kevesebb kohéziós pénzt kapnának, mint a fejlettebb régiók. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy

Az uniós költségvetés ügyében a magyar kormány az uniós alapszerződésekre szokott hivatkozni. Mik a jogi érveik?

A szerződés egy olyan erős jogi dokumentum, amelyet nem lehet csak úgy, önhatalmúlag felülírni. A kohéziós politikának szerződésben rögzített céljain csak úgy lehet változtatni, ha ahhoz mindenki hozzájárul. Teljesen világosak a célok. A legkevésbé fejlett régióknak kell a legtöbb pénzt kapni, a számítás alapja pedig a GDP/fő mutató kell, hogy legyen. Az, hogy behoznak a menekültek befogadására vonatkozó mutatókat, vagy a szén-dioxid kibocsátásra vonatkozó mutatókat, az ellentétes a szerződéssel. Lehet ezekről a kérdésekről tárgyalni, de az egyetlen megoldás az, ha a tárgyaló asztalnál kinyitjuk ezeket a kérdéseket és mindenki szempontját be lehet tenni a kalapba.

Súlyos kérdésről, ezermilliárd eurós nagyságrendű szétosztásáról van szó.

Az is egy elem a Bizottság javaslatából, hogy jogállamisági kritériumokhoz kötnék a kohéziós pénzek lehívhatóságát. Nem nehéz kitalálni, melyik két országra gondolt Juncker és csapata, amikor ezt a feltételt meghatározták.

Minden eszközzel fokozzák a nyomást a bevándorlásellenes országokon. Az EU pénzügyi érdekeinek védelme Magyarország számára is fontos, az európai uniós pénzeket nem lehet transzparencia nélkül elkölteni. Az ellenőrzésre azonban vannak létező mechanizmusok, nem kell a meleg vizet feltalálni ebben a kérdésben. A jogállamisági javaslat megint csak egy olyan politikailag determinált javaslat, ami a nettó befizetők érdekeit segíti a tárgyalási folyamatban. Egy másik aránytalanság a tervezetben az innováció, a kutatás-fejlesztés vonatkozásában rajzolódik ki. Ezek a területek kulcsfontosságúak a 21. században, nem véletlenül hoztunk létre önálló minisztériumot a magyar kormányon belül, ami Innovációs- és Technológiai Minisztérium néven pont ezekre a kérdésekre fókuszál. Az EU számára is fontos az ügy, hiszen erre is van egy nagy, európai uniós támogatási program, amit eddig Horizon 2020-nak hívtak, a jövőben pedig Horizon Europe lesz a neve. A program keretén belül kb. százmilliárd eurót osztanak szét. Ebből a pénzből a javaslat szerint maradna a 2014-2020-as elosztás, azaz a 2004 óta csatlakozott 13 tagállam összesen csupán 5 százalékot kapna, a másik 95 százalékot a régi tagállamok kapnák. Ez óriási aránytalanság. Ezeket mind-mind ki kell egyenesíteni, hiszen a közép-európai térségben senkinek sem érdeke, hogy ez az aránytalanság fennmaradjon.