Kommentárok a forradalomról

A Kommentár folyóirat legújabb száma bemutatójának adott otthont szerda este a Városliget Café. A patinás étterem rendezvénytermében Békés Márton történész és főszerkesztő, a Terror Háza kutatási igazgatója Kiss Viktor politológust, Gerő András történészt, a Habsburg Történeti Intézet igazgatóját, illetve Veszprémy László Bernát történészt, a folyóirat állandó munkatársát köszöntötte vendégként.

Békés elmondta: a Kommentár folyóirat legfrissebb blokkjának témája a forradalom, illetve konkrétabban az 1848-as, az 1918-as és az 1968-as forradalom kerek évfordulói.

Gerő András arról beszélt, hogy a március 15-re való megemlékezést deklaráló törvénypasszus a forradalom és szabadságharc kifejezést használja, ám ez nem fejezi ki annak egész, komplex lényegét. A történész egyfajta alternatívát képviselve az „emancipációs áttörés” kifejezés mellett érvelt, mely szó értelmeit

fogalmaiban nevezte meg. A korabeli szóhasználatban éltek még a függetlenségi harc, vagy az önvédelmi háború kifejezésekkel is (Kossuth például elutasította a „forradalom” szót a ’48-as eseményekre). Gerő szerint ’48-49-ben számos emancipációs folyamat lezajlott. A történész beszélt a társadalmi emancipációról, amikor is a magyar emberek többsége megszabadult a rájuk rótt fizetési terhek nagy részétől, azaz köznyelven a jobbágyfelszabadításról. Gerő ezek mellett említette még az országot államjogi emancipációját, azaz függetlenedését, illetve a nemzeti emancipációt, mely során francia mintára az európai nemzetek sorába emelték a magyar nemzetet. Az emancipációban, mint fogalomban, a történész szerint sokkal több használati lehetőség van. Gerő a visegrádi négyek példájával élt, mely az EU keretin belül egyenjogúvá teszi a tagországokat. 

Kiss Viktor, aki deklaráltan baloldali politológusként vett részt a rendezvényen, arról beszélt, hogy 1968 kapcsán mit lenne érdemes újragondolnia a jobboldalnak a baloldal perspektívájából, illetve a baloldalnak mit érdemes újragondolnia a jobboldali kritika alapján. Mint deklarálta, a Kommentár folyóiratba nem az egyetértés, hanem az értelmes eszmecsere céljából írt esszét, melyben igyekezett megkérdőjelezni ’68 konzervatív értelmezését. Kiss szerint két pont van, amelyek alapján

Az egyik, hogy a jobboldal egyfajta duális ellentétpár diskurzusában gondolkodik az eseményről, melyben van a „rossz baloldal”, mely 1789-től napjainkig folytatja felforgató tevékenységét. Ebből a politológus szerint ki kéne lépni, ugyanis egyrészt az effajta gondolkodásmód „politikai következményei beláthatatlanok”, másrészt a történetnek legalább három szereplője volt: a bal- és jobboldal, illetve a liberális oldal. Kiss arra is felhívta a figyelmet, hogy ha valóban a baloldal diadalmaskodott ’68-ban, akkor miért áll szemben napjaink baloldala a kialakult neoliberális kapitalizmussal? Amennyiben egyenlőségjelet teszünk a kettő közé, akkor egyszerre kéne támadni „Che Guevarát és Soros Györgyöt”, ami a politológus szerint nem lehetséges. 

Veszprémy László Bernát először az 1918-’19-es forradalmak napjaink történetírásában való megjelenését értékelte. A történész szerint egyedül a konzervatív történetírás adott narratívát is tartalmazó, illetve új kutatásokon alapuló választ az eseményekre, külön kiemelve Hatos Pál történész könyvét, mely a Jaffa kiadónál jelent meg. Veszprémy úgy vélte, hogy bár a témakör egy „a progresszív történészek kezébe jobban illő labda”, azt mégis egy polgári értékeket megjelenítő történész csapta le. A baloldal ezzel szemben csupán az áldozatok szenvedésének bagatellizálását végző munkát tudott letenni az asztalra, melyből hiányzott az értelmezési keret. Veszprémy szerint az Egry Gábor szerkesztésében megjelent munka egyedüli üdítő pontja Hajdu Tibor, mert írásában legalább valamifajta markáns narratíva megmutatkozik – még akkor is, ha a történész ugyanezt írta már fél évszázaddal ezelőtt is.

Békés feltett kérdésére Veszprémy még elmondta, hogy napjaink konzervatív gondolkodásában egy

melynek létrejöttét és alapító gondolatát, a cionizmust „nemzeti forradalomként” értékelte, amiből a mai Magyarország nemzeti szuverenitást hangsúlyozó konzervativizmusa sokat tanulhat.