Bár az 1956-os forradalom kitörését legtöbben Budapesthez kötik, az első megmozdulások Szegeden, az egyetemi ifjúság kezdeményezésében történtek. Október 16-án alakították meg a MEFESZ-t (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége), amely az első pártfüggetlen diákszervezett lett, és már ekkor elhangzott követelésként az orosz nyelv fakultatívvá tétele és a szovjet csapatok kivonása. Mind a megalakulásnál, mind október 20-i nagygyűlésükön a jogi kar közkedvelt oktatója, Perbíró József elnökölt, aki nem sokkal később a szegedi forradalom vezetőjévé vált.
Perbíró József 1908. május 21-én született Barcson, tízgyerekes családban. Apja a Déli Vasútnál dolgozott pályamunkásként, anyja a kor szokásainak megfelelően háztartásbeli volt.
A világ életében zárkózott Perbíró
magát „komoly kis emberkeként” írta le önéletrajzi könyvében.
A négy polgári iskola elvégzése után egy nagykereskedelmi cégnél dolgozott, négy éven át gyakornokként, majd egyre magasabb beosztásokba került. Munka mellett egy ideig a pécsi jezsuita gimnázium magántanulója volt, majd 1931-ben Kaposváron szerzett érettségi bizonyítványt. 1932-ben osztályvezetőként küldték el a munkahelyéről a világválság miatt. Végkielégítéséből beiratkozott a pécsi egyetem jogi karára, 1936-ban doktorált. 1935-ben három hónapon keresztül katonáskodott, később tartalékosként többször behívták, címzetes karpaszományos őrmesterként szerelt le. 1937-ben tiszteletbeli tanársegéd lett Pécsen. Szakterülete a kereskedelmi és váltójog, a szövetkezeti jog és a földjog volt. 1946-ig tanított a pécsi egyetemen, magántanári disszertációját abban az évben fogadták el. Először 1937-ben nősült meg, Füzy Matildtól három gyereke született, de 1950-ben különváltak.