Mindig az SZDSZ jobbszélén voltam – Hack Péter a Mandinernek

Hack Péter (Budapest, 1959) jogtudós, egyetemi tanár, politikus, több mint száz büntetőeljárás-jogi tanulmány, jegyzet és tankönyv szerzője, társszerzője. 1990 és 2002 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt, majd kilépett a pártból. 1987 óta tagja a Hit Gyülekezetének.

***

Önt sokan a liberalizmushoz, az SZDSZ-hez kötik, ugyanakkor az is köztudott, hogy a Hit Gyülekezetéhez tartozik. Hogyan egyeztette össze a liberális politikai nézeteit a keresztény elvekkel? Nincs ebben némi ellentmondás?

A megalakulástól kezdve 14 évig voltam tagja az SZDSZ-nek, de 16 éve már nem vagyok az. Nézze meg valaki az SZDSZ programjait 1990-1994-1998 körül, amikor én aktív képviselő voltam. 2002-ben azért léptem ki az SZDSZ-ből, mert nem értettem egyet azzal a politikával, ami az ezredforduló után az SZDSZ-t jellemezte. 1990-ben, amikor az SZDSZ történetének a legnagyobb sikerét aratta, azok a liberális toposzok, amelyek ellentétesek a kereszténységgel, még nem voltak jelen a programjában. Ha valaki akkor képviselte ezeket, az a Fidesz volt. Akkor a Fidesz lényegesen balra állt és radikális liberális volt, aztán ők végrehajtottak egy fordulatot. Én a Konzervatív-Liberális Unió alapítójaként

azért is jöttem el, mert ez a jobbszél 2002-re eltűnt. Éppen ekkor került újra hatalomra az SZDSZ, és ezt követően 8 évig volt hatalomban: ami ez alatt az idő alatt történt, ahhoz már semmi közöm nem volt.

Mi tette mára lehetővé a Hit Gyülekezete és a Fidesz közeledését? Ki változott meg? 

A Fidesz változott abban, hogy liberálisból konzervatív lett. Ez 1994-1998 között történt, amikor a Fidesz lett a jobboldali ellenzék vezető ereje és azóta is megkérdőjelezhetetlen a dominanciája ezen az oldalon. De nem csak a Fidesz, hanem a jobboldal is változott fontos kérdésekben. Az 1990-es évek elején a jobboldal olyan egyházügyi törvényt szeretett volna, ami a háború előtti szabályozáson alapult: mi ezt nem tartottuk jogállaminak, mert nem tisztelte az emberi jogokat. A Horthy-korszak egyházpolitikája legalább annyira problémás, mint az utána következő korszaké. Ráadásul nagyon erős gondolat volt a jobboldalon a korporatív Felsőház visszaállítása is, ami mélyen antidemokratikus intézmény. A jobboldal a zsidóság és Izrael kérdésében is megváltozott a '90-es évek óta. Nem igaz, hogy a mai jobboldal azt képviseli, amit mondjuk Csurka István az MDF-ben képviselt ezekben a kérdésekben. 

Eltűnt volna az antiszemitizmus Magyarországról? Egyes nyugat-európai politikusok körében divatos nézet az antiszemita Fidesz-kormány képe. 

Ez az álláspont a Jobbik megalakulásával kiment a szélsőjobbra, ami nem azt jelenti, hogy a jobboldalon nincsenek erőteljes antiszemita beidegződésű emberek, de

Az antiszemita Brit Munkáspárt például azzal támadja mostanában a konzervatívokat, hogy jó kapcsolatot ápolnak az „antiszemita” Orbán Viktorral. Orbán Viktor nem antiszemita. Magyarországon nincs tömeges antiszemitizmus. Vannak antiszemiták, és van nézetkülönbség az izraeli-palesztin viszony megítélése kapcsán, de Budapesten láthatóan zsidó öltözetben atrocitás nélkül lehet végigmenni a belvárosban, ellentétben Brüsszellel vagy Berlinnel. Budapesten is előfordult egy-két atrocitás, de ez csak a kivétel és nem a főszabály. 

Térjünk vissza a Hit Gyülekezete és a jobboldal kapcsolatára. Köztudott, hogy nem volt felhőtlen a közöttük lévő viszony. 

Igen, mivel rendszeres törvényhozási fellépések voltak a közösség ellen. Külön volt egy napirend, amikor a Hit Gyülekezetével kapcsolatos vádakat órákon át tárgyalta a parlament plenáris ülése. A gyülekezet elleni vádakból semmi nem igazolódott. Én úgy látom, hogy a jobboldalon ma már bizonyos meghatározó emberek máshogy gondolkodnak a Hit Gyülekezetéről és bizonyos más értékekről. 

Milyen értékekre gondol? 

Ne felejtsük el, hogy a mai világ legmarkánsabb konfliktusa

Ez a konfliktus zajlik az USA-ban is és Európában is a bevándorlás kérdésében. A globalisták azt mondják, hogy nem kellenek a határok, nem kellenek a határőrök, mert mindannyian bevándorlók vagyunk. Szerintük a világ igazságtalanságaira, egyenlőtlenségeire az a válasz, ha a gazdagok jólétét hozzáférhetővé tesszük a szegények számára. Ezért azt akarják, hogy nyissák meg a határokat a bevándorlás előtt. A szuverenisták nem gondolják, hogy ettől a jólét egyenlően oszlana el: azt mondják, hogy ez a globalista elképzelés teljesen átláthatatlan és számonkérhetetlen kormányzást hoz létre, amelynek a döntései mögött sosem áll az igazi többség. Ez a globális hatalomgyakorlás sokkal nagyobb igazságtalanságokat fog létrehozni, mint aminek a felszámolására törekszik. Az Európai Unió demokratikus deficitje abban is látható, hogy annak idején az európai alkotmány meghatározó európai országokban bukott el a népszavazáson; és ebből nem azt a következtetést vonták le, hogy az európaiak nem támogatják azt, amit az európai elit szeretne, vagyis az „Európai Egyesül Államok” gondolatát, hanem azt, hogy baj van a lakossággal. Ezért mindent megtesznek azért, hogy az európai polgárok megkérdezése nélkül a tagországokra utóbb kötelező szabályokat kényszerítsenek ránk. Ez mélyen antidemokratikus megoldás. 

Ön hogyan foglal állást a konfliktusban? 

Én szuverenista vagyok. Európát a szabad nemzetállamok szövetségeként szeretném látni, ahol a nemzeti kormányok a saját választóiknak felelősek, és ahol a politikai hatalom decentralizált. A decentralizációt a kormányzásban egyébként nemzeti szinten is jobbnak tartom, mint a centralizációt. Ezt az is mutatja, hogy

Az önkormányzatok helyzetére gondol? 

Például az önkormányzati kérdésre. De európai vonatkozásban sem az a jó irány, hogy minél több jogkört vegyünk el a nemzetektől, hanem az a helyes, ha átlátható igazgatási egységek jönnek létre, ahol a nemzeti kormányok az adott lakosság többségének az akaratát fejezik ki. 

A magyar választási rendszert milyennek látja? A kampány során az ellenzék szóba hozta az arányos választás bevezetésének ötletét. 

Lehet azt mondani a magyar választási rendszerről, hogy az kedvez a Fidesznek, de inkább úgy igaz, hogy a legerősebbnek kedvez, és ebben a pozícióban jelenleg a Fidesz van. Az arányos választás bevezetésére való törekvést nem is értettem, hiszen az azt jelenti, hogy praktikusan soha nem lehet leváltani a kormányzatot, hiszen a most létező jogrendben számos fontos döntés kétharmados, még a szakpolitikai kérdések is az Alaptörvényben vannak. Arányos rendszer esetén minimális az esélye, hogy bárkinek kétharmada lenne. 1990 óta az arányos választási rendszerrel eddig se lett volna soha kétharmad. De a Fidesz többsége vitathatatlanul megvolt, és ez egy legitim többség. 

Egyetért azzal, hogy a keresztény kultúra alaptörvényi védelmet élvezzen? 

Politikailag abban, hogy valaki meg akarja őrizni Európának a zsidó-keresztény kinyilatkoztatáson alapuló fundamentumait, nem látok problémát. Alaptörvénybe belehelyezni azért kérdéses, mert szerintem

Ez felekezetenként eltérő, például Szűz Mária különleges tisztelete egyes keresztény felekezetnek érték, másoknak nem. Én ezt ezért tartom problematikusnak. Minél több olyan szabály van az Alaptörvényben, ami nem normatív, csak ideologikus, annál jobban aláásódik az Alkotmány súlya és jelentősége. 

A kormány nem hitbéli fogalomként tekint a keresztény kultúra fogalmára. Ezt Sólyom László is elmondta, aki szerint a Fidesz értelmezésében vett keresztény kultúrában egyedül a hagyományos családmodell védelme specifikusan keresztény. Ugyanakkor azt látjuk, hogy házasság helyett egyre több gyerek születik élettársi kapcsolatokban, ezért felvethető, hogy a szabályozás egyre kevésbé felel meg a magyar valóságnak. 

Sok igazság van abban, amit Sólyom László mond, de azt gondolom, hogy ha nem is az Alaptörvényben rögzítve, de a kormánynak feladata az, hogy támogassa azt az életmódot, ami a reproduktivitást erősíti, ami a gyermekvállalást ösztönzi. Ebbe beletartozik a CSOK és a családi adókedvezmények rendszere is. Szerintem ez helyes. A globalisták mondják azt, hogy tényként kell elfogadni, hogy az európai fertilitási adatok zuhannak, hogy kevés a házasság és a gyerek. És minél gazdagabb egy ország, annál kevesebb gyereket vállalnak. Ez alól kivétel Franciaország, mert itt nem csak a bevándorlás miatt nő a népesség.

s amely egy nagyobb népszaporulattal tud választ adni, arra, hogy ne bevándorlókkal kelljen megoldani a problémát. 

Hogyan látja a multikulturalizmus kérdését Európában?

Ahol nincs multikulturalizmus, ott hagyják meg a szabadságot arra, hogy ez így maradjon. Ha egy magyar ember multikulturális közegben akar élni, akkor elmehet Londonba, Berlinbe, Amszterdamba, Bécsbe vagy Milánóba. Rengeteg helyen lehet ilyen környezetben élni. Akik azt mondják, hogy a nemzeti identitás megtartása bűn, azok tulajdonképpen azoknak a szabadságát vitatják, akik nem akarnak multikulturális társadalomban élni. Európa megosztottsága korábban Nyugat és Kelet volt, ma inkább Észak és Dél között áll fenn, de ebben a megosztottságban óriási szerepe volt annak, hogy kinek volt gyarmatbirodalma, és kinek nem. Angliába vagy Franciaországba, Hollandiába, Spanyolországba a bevándorlók azért érkeztek, mert ezek az országok megszállták a hazájukat és állampolgáraikká tették őket. Kelet-Európa országainak soha nem voltak gyarmatai, mi sosem választottuk a multikulturalizmust. Az történik, hogy a nyugati országok a gyarmatosítás miatt érzett bűntudatukat próbálják kivetíteni a kelet-európai országokra. 

„A liberalizmus, mint ideológiai irányzat joggal lehet vita tárgya”, ugyanakkor „más a helyzet a liberális jogállam kérdésében” – írta 2014-ben. Ez a megkülönböztetés nagyon emlékeztet Patrick Deneen „Why Liberalism failed” című könyvében megfogalmazott gondolatára, miszerint a klasszikus liberalizmus a szabadság és emberi méltóság védelmében, illetve a hatalom korlátozásának kérdésében bizonyos folytonosságot mutat klasszikus és keresztény elmélettel és gyakorlattal. Ugyanakkor a szerző szerint a liberális ideológia hamis szabadságfogalma és emberi természetről alkotott képe miatt kudarcot vallott. Nem gondolja, hogy a Sargentini-jelentés értelmezhető úgy, mintha a liberalizmusnak pozitív oldalát védené, különösen a jogállam fontosságának a területén? 

De, abszolút. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy akik ma általában liberalizmusról beszélnek, úgy tekintenek erre a világnézetre, mint egy évszázadosan stabil értékrendre, ami megkérdőjelezhetetlen tájékozódási pont az emberek számára. Közben a valóság az, hogy

amelyek az emberi jogokat úgy védik, hogy ezt az emberi jogok korlátozásán keresztül akarják elérni. Olyan emberi jogokról beszélnek, amelyek 30-40 évvel ezelőtt még egyáltalán nem voltak tárgyai a liberális közmegegyezésnek. A jelentés tehát érint néhány olyan pontot, ami a klasszikus liberális álláspont alapján jogosan felvethető, de szerintem ez a jelentésnek a kisebb része. Egy csomó olyasmit kér ugyanis számon a magyar kormánytól, ami sem az európai alapító dokumentumokban nem szerepelt, sem a magyar csatlakozáskor nem volt része az európai kultúrának. Ezek közül az egyik legvitatottabb téma az azonos neműek házasságának kérdése, de a bevándorlás ügye is ilyen.

Ki lehet azt jelenteni, hogy a Sargentini-jelentés már a kampány része? 

Szerintem igen, és nem érdemes azon vitatkozni, hogy mekkora része helytálló és mekkora egy szűk kör ideológiájának a számonkérése, mert egy üveg tiszta vízhez nem kell ugyanannyi szennyvizet tölteni, hogy ihatatlan legyen, ha két csepp kerül bele, már ihatatlanná válik.

még ha részletekben helytálló is, például, amelyek a koppenhágai kritériumokat kérik számon, amelyek olyan követelmények, amik már a magyar EU-csatlakozáskor is irányadóak voltak. 

Ön azon kevesek közé tartozik, akik Donald Trump győzelmére számítottak. 

Az amerikai sajtóban azért többen mondták ezt. Szerintem Steve Bannon írta le jól a helyzetet, aki azt mondta, hogy 2016-ban csak populista alapon lehetett választást nyerni. Ezt azóta már a demokraták is észrevették. 2016-ban Trump árulta egyedül azt a terméket, amire a választóknak szüksége volt. Azt ígérte, hogy visszahozza a munkahelyeket az országba, hogy rekord magasra viszi a befektetéseket, hogy a kormányzati döntésekben az amerikai választók érdekeit teszi első helyre és megállítja a bevándorlást. Ezt egyébként az USA-ban élő kisebbségek is támogatják, mert az új bevándorlók elsősorban őket fenyegetik. Nem a fehér középosztályt, nem a hollywoodi és a nagyvárosi elitet, nem az akadémiai elitet, hanem a társadalom legszegényebb rétegeit. 

Mit gondol Brett Kavanaugh bíró meghallgatási eljárásáról? 

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság jelöltjének a meghallgatásánál is láthattuk, hogy a demokraták minden klasszikus jogelvet feladnak, amikor azt állítják, hogy egy harmincvalahány éves homályos emlék elég ahhoz, hogy valakinek a karrierjét széttörjék. Amikor azt gondolják, hogy előbb a vádlott beszéljen, ahogy az inkvizitórius eljárásban volt, és csak utána szólalhat meg a vádló. Ez a „bűnösség vélelme”, 

Nem tudom, hogy Kavanaugh elkövette-e azt, amivel vádolják, de ha nem, akkor a vádlói a lehetetlent kérik rajta számon, bizonyítsa azt, ami nem történt meg. Amit az USA-ban látunk, egy ijesztő tendencia, a „mob justice” rémisztő világa. Ha ez így folytatódik, nem tudom, hogy milyen becsületes amerikai akar majd közfeladatot vállalni. Gondoljunk csak Ted Cruz texasi republikánus szenátor esetére. Egy rendes katolikus ember, akinek szép családja van. A minap egy washingtoni étterembe vitte a családját, ahonnan szabályosan elűzték a Demokrata Párt támogatói, mert Kavanaugh bíró kinevezését támogatja. 

Hogy lehet ekkora jelentősége egy bíró személyének az amerikai társadalomra?

A tét óriási, mert hatvan év után először lett konzervatív többség az USA Legfelsőbb Bíróságán. Ez azért problematikus, mert ebben az időszakban az amerikai társadalom nem volt dominánsan liberális, ugyanis konzervatív és liberális szakaszok váltakoztak, ennek ellenére sikerült elérni, hogy olyan „progresszív”, liberális elemek kerültek bele a bíróság döntéseibe, amelyek nincsenek benne az amerikai alkotmányban. A demokraták a liberalizmus jelszava alatt a demokráciát akarják felszámolni: azt mondják, hogy vannak olyan értékek, amikről ők tudják, hogy mik ezek, amik felülírják a többségi akaratot. Nyilvánvaló, hogy a felvilágosodás kora óta vannak a többség akaratától független értékek: a személyi szabadság, az élethez való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallás és lelkiismeret szabadsága, de 

és egyre több olyan elem kerül bele, ami kifejezetten ellentmond az előzőknek.

Fotók: Bánszegi Rebeka