Az ítélet nem jogerős, az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Az ítélet kihirdetése előtt a törvényszék tanúként hallgatott meg egy férfit, mert a vádlott visszavonta beismerő vallomását, és azt állította, hogy a gyilkosságokat fenyegetés hatására követte el, illetve az egyik bűncselekmény elkövetésében társa is volt. A tanú a szembesítés során hazugságnak nevezte M. Apolló állításait, azokat a bíróság sem tartotta megalapozottnak.
A fiú édesanyjával és öccsével élt egy egyszobás tatabányai lakásban. Az anyjával rossz kapcsolata volt, 2016-ban maga kérte a gyámhatóságot, hogy vegyék állami gondozásba. Magatartási problémái miatt tavaly áprilisban felmerült intézeti nevelésbe vétele. 2017. április 30-án hajnalban a hazafelé tartó M. Apolló a Tatabánya központjában lévő buszmegállóban felébresztett egy alvó hajléktalant, akivel több hónappal korában összeszólalkozott. Dulakodni kezdtek, majd a fiú annyira megrugdosta, megtaposta a földre esett férfit, hogy az a helyszínen meghalt. A fiatal ezután a lépcsőházukban üldögélt, mert nem akarta felébreszteni az anyját. Egy idő után járkálni kezdett a környéken, felkeltett egy másik hajléktalant, ütlegelte, rugdosta, később a magatehetetlen ember cipőjét ellopta. A férfi a helyszínen, nagy szenvedések után meghalt.
A fiú ezután hazament, evett, tévét nézett, majd lefeküdt aludni, a rendőrök ébresztették fel. M. Apolló a bíróság előtt nem tett vallomást, kérdésekre sem válaszolt, az utolsó szó jogával sem élt. A bíró által felolvasott nyomozati vallomásában korábban azt mondta, hogy mindkét áldozata lélegzett, amikor magára hagyta, és nem tudja, hányszor ütötte meg őket. Azt állította, hogy a bűncselekményeket nem tervezte el előre, a hajléktalanokat nem akarta megölni.