István vagy Koppány? – tettük fel a megosztónak szánt kérdést augusztus 20-a kapcsán, de gránitszilárdságú konszenzusba ütköztünk.
István vagy Koppány? – tette fel a kérdést a Mandiner stábja az utca emberének augusztus 20-a, államalapító királyunk ünnepe kapcsán. Történelmünk kevés kérdését övezi közmegegyezés, így sokféle nyilatkozatra számítottunk, de arra nem, hogy a megosztónak ítélt felvetésre egyöntetű választ fogunk kapni. Hosszú keresés után sem találtunk olyan megszólalót, aki Koppány pártját fogta volna.
Azt is megkérdeztük, miért ilyen verhetetlen Szent István ezer év után is.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
A közösségemet meg fogom védeni!
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Ő ma is, ebben a lelkileg kiégett, megcsömörlött és értékrendjében felbillent 21. században, az előttünk álló adventben is az ajtónk előtt áll és zörget.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
