Nem úgy jött, mint egy villám. Lassan fejlődött ki a gondolat. Részben itt kezdődött, Budapesten, 1943-ban, amikor bombáztak és az orosz hadsereg lőtt be a városba. A nagynénémtől megtanultam sakkozni, s azt tapasztaltam, hogy amikor sakkoztam, nem vettem észre, hogy bombák hullanak, pedig még a szomszéd házat is találat érte.
ÉN AZONBAN ANNYIRA BELE VOLTAM MERÜLVE A SAKKBA, HOGY NEM VETTEM ÉSZRE.
Később Olaszországban cserkész lettem. Sziklát másztunk, ami nehéz volt és veszélyes, de sokkal jobb, mint a polgári élet. Feltettem magamnak a kérdést, hogy miért van ez így? Ezek után sportolókkal és olyan emberekkel beszélgettem, akik furcsa dolgokat csináltak, s elmondták, hogy mindig nagyon élvezik. Lassan kialakult a gondolatmenet, hogy tényleg elő lehet segíteni vagy éppen elnyomni ezt az érzelmet, állapotot. Kutatásokat kezdtem végezni a témában, s kiderült, hogy maga az élmény nagyon hasonló mindenkinél. Nekiláttam az állapot elemzésének. Mi történik pontosan? Mit kell csinálni? Mire kell figyelni? A különbségek szépen lassan eltűntek, s maradt a forma, a módszer, hogy az ember hogyan tud belemenni a flow állapotába.”