Több gyereke lesz a dolgozó anyának? – Zawadowski Ádám a Mandinernek

2018. július 31. 17:38

Az európai összehasonlítás szerint magasabb a születési arányszám azokban az országokban, ahol a nők nagyobb arányban dolgoznak. Az erről szóló Defacto-blogbejegyzés egyik szerzőjét, Zawadowski Ádámot kérdeztük a családtámogatás lehetséges módjairól. Interjúnk.

2018. július 31. 17:38
Csekő Imre

Zawadowski Ádám a Közép-Európai Egyetem (CEU) közgazdász adjunktusa. Eredetileg a BME mérnök-fizikus szakán végzett, majd a CEU-n tanult közgazdaságtudományt. Az egyesült államokbeli Princeton Egyetemen szerzett doktorátust közgazdaságtanból. Öt évig dolgozott a Bostoni Egyetemen, mielőtt hazatért volna. Fő kutatási területe a pénzügyi piacok tökéletlenségeinek vizsgálata. Nős, három gyermek édesapja.

***

Sok tudós ódzkodik attól, hogy blogot írjon, mivel úgy érzik, ebben a formában nem megfelelően tudják kifejteni mondanivalójukat. Ön hogy látja, a Defacto blogon mennyire van lehetőségük összetett kérdések kibontására?

A Defacto blognak pont az a lényege, hogy olyan kérdésekkel kapcsolatban próbáljuk röviden, adatokra alapozva, összefoglalni az ismereteinket, amelyek egyébként rendkívül bonyolultak. Ezért minden bejegyzésnél van valaki, aki szóvá teszi, hogy ezt vagy azt a szempontot kihagytuk. Természetesen igyekszünk a legjobb tudásunk szerint megírni a bejegyzéseket. Van egy szerkesztőbizottság, amely a megjelenés előtt átnézi az anyagokat. Többen olvassák, ellenőrzik a hivatkozásokat, a tényeket. A honlap tehát kicsit tudományos, másfelől viszont a helyszűke miatt megvannak a maga korlátai. Arra szoktunk törekedni, hogy egy lényegi mechanizmust kiemeljünk és bemutassunk, megemlítve, hogy természetesen vannak más fontos szempontok is. Mindent persze nem lehet leírni egy blogbejegyzésben.

Legutóbbi blogbejegyzésükben arról írnak, hogy azokban az európai országokban, ahol a nők munkaerőpiaci szerepvállalása magasabb, több gyermek születik. Ez a korreláció ugyanakkor nem biztos, hogy ok-okozati összefüggésre is utal. Hogy látja, ha több nő dolgozik egy társadalomban, annak valóban az lesz a következménye, hogy több gyermek is születik? Ki lehet ezt így jelenteni?

A korreláció, amit mi bemutattunk, sejteti, hogy lehet ilyen összefüggés, de nem bizonyítja. Vannak részletesebb cikkek, amelyek alátámasztják ezt az összefüggést. Németországban a bölcsődei elhelyezés lehetőségének a születendő gyermekek számára gyakorolt hatását vizsgálták, és arra az ok-okozati összefüggésre jöttek rá, hogy

a könnyen hozzáférhető bölcsődei elhelyezés növeli a vállalt gyermekek számát.

Ezt úgy tudták vizsgálni, hogy egymással szomszédos szövetségi államokat vizsgáltak. Ahol könnyebb volt bölcsödébe íratni a gyereket, ott ez pozitív hatással volt a gyermekvállalásra. Tehát vannak tanulmányok, amelyek bár nem kerültek bele a blogbejegyzésbe, részletesebben, pontosabban foglalkoznak a kérdéssel. A bejegyzésben mi is csak legvalószínűbb magyarázatként hivatkozunk erre, de nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a nők munkaerőpiaci szerepvállalásának a segítése a leghatásosabb eszköz a születésszám növelésére.

A bejegyzésük végén az szerepel, hogy „a Defacto szerint az állam leginkább azzal tudja támogatni a gyermekvállalást, ha segíti az anyákat, hogy gyermekek mellett is tudjanak dolgozni, ha szeretnének. Ha olyan bőkezű, rugalmas juttatásokat nyújt, amelyek támogatják a gyors visszatérést a munka világába. Ha elérhetővé teszi számukra a színvonalas bölcsődei ellátást, és ha segíti a részmunkaidős és egyéb rugalmas munkaformák terjedését”. Ezek azért egy elég konkrét kijelentések, nem?

Igen, de ezek mögött a kijelentések mögött ott vannak azok a részletesebb tanulmányok, amiket ismerünk. Gondolkozom is rajta, hogy írjunk még a témában további bejegyzéseket, hogy átfogóbban bemutathassuk a kutatás állását.

Milyen egyéb fontos szempontok vannak, amelyeket vizsgálni kellene ön szerint?

Szaktudományos folyóiratban ilyen országok közötti összehasonlítást, mint amilyen a bejegyzésünkben szerepel, nemigen lehet publikálni. Annyi szempontot és eltérést kellene figyelembe venni, amennyire nincs lehetőség. Ezért is születik nagyon kevés ilyen cikk a témában. Egyetlen szempontot szoktak vizsgálni, például a bölcsődei ellátást, amit viszonylag egzaktan be lehet mutatni. Vagy meg lehet vizsgálni, vajon egy országban több gyerek születik-e, ha megemelik a családi támogatások összegét. Ha egyes csoportok támogatását emelik, másokét nem, akkor mérhető, hogy hatékony volt-e az intézkedés. Egy pontos kutatás elvégzéséhez azonban az kell, hogy nagyon hasonló hátterű embereket egy-egy állami intézkedés másképp befolyásoljon. Az állami intézkedések azonban általában mindenkire vonatkoznak. Tudományos szempontból az lenne a legjobb kísérlet, hogy ha például azok, akiknek A betűvel kezdődik a nevük, felvehetnének bizonyos családi támogatást, akiknek B-vel, azok pedig nem. Természetesen ilyen kísérletet – teljesen érthető módon – már csak erkölcsi okokból sem szoktak végezni.

A bejegyzésükben ismertetett összehasonlításban a Világbank adatait használják, amelyek nem a szülőképes korban lévő nőkre, hanem az összes munkaképes nőre vonatkoznak. Nem torzít ez?

Sajnos én nem találkoztam erre vonatkozóan nagy nemzetközi adatbázissal. Egyes – például a skandináv – országokban vannak erre külön adatok. Ezért tehát jobb híján használtuk a Világbank kimutatásait.  Egyébként – érdekes módon – nemcsak a nők, hanem a férfiak munkaerőpiaci aktivitása is számít, azzal is korrelál a gyermekszületések száma.

A nemzetközi példák alapján ön hogy látja, milyen típusú családtámogatási intézkedések lehetnek a leghatékonyabbak?

Leginkább a közvetlen családtámogatási módszerekről tudunk biztosat mondani, amelyek a gyerek születése után valamelyik szülő fizetését legalább részben kiváltják egy ideig. Ezeket több részletes tanulmány is vizsgálja. Németországban 2007-ben volt egy intézkedés, amivel bizonyos kereset fölött jelentősen megemelték a gyermekvállaláshoz kapcsolódó támogatás összegét, a kevesebbet keresőknél viszont nem. Ennek hatására körülbelül húsz százalékkal több gyerek született azok körében, ahol jelentősen, közel teljes mértékben kiváltották a szülő fizetését. Egy ilyen intézkedéstől azonban még nem áll helyre a népességszaporulat. A vizsgált esetben nagyon alacsony szintről emelkedett húsz százalékkal a gyermekvállalás a támogatott csoportban. Pedig nagyon drága intézkedésről beszélünk. A kutatók úgy látják, sok intézkedés együtt érhet el eredményt. Továbbá a kutatásokból azt szűrhetjük le, hogy az egyes intézkedéseknek nagyon különböző a hatásuk az eltérő társadalmi csoportokra. A gazdagabbak és a szegényebbek máshogy reagálnak egy-egy támogatási formára. Van ami az egyik csoportnál működik, de a másiknál nem.

Ezért kell rendkívül sokféle eszközzel próbálkozni,

és meghagyni a választási lehetőséget, hogy a családok eldönthessék, nekik mi a megfelelő.

Biztos vannak olyan családok, ahol az édesanya otthon maradna 3 évig. Más családokban viszont a nagyon jól kereső édesanya már 6 hónap teljes fizetéskiváltás után inkább visszamenne dolgozni. Az olyan szakmákban, ahol nem lehet hosszabb időre kiesni a munkából, más a helyzet, mint a kevésbé pörgő szektorok esetében. Ezt nevezik a közgazdaságtanban heterogén effektusnak, amikor különböző csoportokra lebontjuk az adatainkat, és rendkívül eltérő jelenségekkel találkozunk. A közgazdaságtan annak kiszámításában tud segíteni, hogy adott pénzmennyiségből milyen változatos intézkedéscsomagot lehet összeállítani, melyek a leghatékonyabb kombinációk. Hiszen az államnak – értelemszerűen – nem áll végtelen összeg a rendelkezésére. Sajnos választania kell, hogy a sok pozitív intézkedés közül melyikekre fordítson.

Még a leggazdagabb országokban sincs meg az egy szülőképes nőre vonatkozó 2,1-es születési arányszám. Hogy látja, pénzügyi és munkajogi változtatásokkal el lehet érni ezt a célt?

Az európai példákból úgy tűnik, nem lehet elérni a 2,1-es rátát ilyen módon. Az is biztos, hogy nem csak az anyagi és a munkajogi szempontok játszanak szerepet. A kutatók szerint rengeteget számít a kulturális környezet is, például az, hogyan vélekedik a társadalom a gyermekvállalásról, elvárás ez vagy sem. Az anyagiak mellett tehát a nehezen megfogható dolgok is sokat számítanak.

Az anyagiakon túl milyen családtámogatási módszerek lehetnek még hatékonyak?

Mi a kutatásokban a keresztény európai országokat vizsgáltuk, hiszen azok legalább bizonyos mértékig összehasonlíthatók Magyarországgal. Ugyanakkor Törökországban, ami egy konzervatív muszlim ország, sok gyerek születik. Ebből arra következtetek, hogy

a kulturális tényezőknek nagyon fontos szerepük van.

Spekulálni azonban nem szeretnék, mert ez kívül esik az én tudományos szakterületemen.

Ezek szerint az ideológiai szempontok, a gyermeknevelés és a család értékeinek a hangsúlyozása jobb eredményre vezethetnek, mint az anyagi támogatások?

Biztos, hogy az emberek hozzáállása rengeteget számít. Vannak, akik szerint például az az elvárás, hogy az anya mindenképp maradjon otthon a gyermekeivel, negatívan is hathat, mert nem minden potenciális édesanya örül ennek. Lehet, hogy van ilyen mechanizmus. Az tehát fontos, hogy hagyjuk, mindenki úgy és akkor alapítson családot, ahogy és amikor szeretne. Arra nem tudnék receptet mondani, hogyan lehet a társadalmi hozzáállást megváltoztatni. Személyes benyomásom, hogy sokan például azt mondják, azért nem házasodnak össze és kezdenek családalapításba, mert még nincs meg a pénz a szép nagy lakásra vagy esküvőre, mert szerintük a nagy esküvő például abszolút társadalmi elvárás. Pedig mindenféle csinnadratta nélkül, szűk családi körben is meg lehet esküdni. Hogy az ilyen és hasonló társadalmi trendeken miként lehet változtatni, arra nem tudok válaszolni, az egy szélesebb körű szociológiai kutatás feladata lenne.

 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 73 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2019. február 14. 10:57
Szerintem lehetővé kellene tenni a nőknek, hogy kb 38 éves korukig gyereket szüljenek és neveljenek, háztartást vezessenek, és ezért rendes fizetést kaphassanak (a jelenleginél sokkal komolyabb ellenőrzés mellett). Rendes fizetést, tehát nem könyöradományt meg adójóváírást meg diákhitel-elengedést egyéb trükköket, hanem olyan pénzt, amiből fenn tudja tartani magát. Még ha egészen végig igénybe is veszi, 38 éves kora után akkor is marad 30 aktív éve a munkaerőpiacon, amivel kitermelheti a GDP-t. Már ha egyáltalán valaha is nyugdíjas lesz. De ha odáig stabil fizetése van azért a munkáért, amit végez (mert ezt kéne feldolgozni agyilag, hogy munkát végez, a munkáért pedig fizetés jár); akkor kíváncsi vagyok, milyen gyorsan érné el a születési ráta az 2,1-es arányt.
annamanna
2019. február 14. 10:57
"Az európai összehasonlítás szerint magasabb a születési arányszám azokban az országokban, ahol a nők nagyobb arányban dolgoznak." Amíg ez a pimasz duma megy, és az a hozzáállás, hogy az anya NEM DOLGOZIK, addig a nők nem is fognak szülni, mert addig ugyebár NEM CSINÁLNAK SEMMIT, bazdmeg. És ezt nem hiszem, hogy finomabban kéne megfogalmazni.
annamanna
2018. november 21. 21:03
Nem feltétlenül az ovira gondoltam, el tudom képzelni, hogy egy ovis gyereknek is még jobb, ha otthon van az anyja. De kb 10 éves kortól már nem fogja igényelni a szülő folytonos elérhetőségét. Akkor már elég ennyi: "Szóljál má' mutternak, dobjon le szotyira pénzt! Micsoda pezsgés, késő délután! Zajlik az élet - Szeretlek anyukám!" https://www.youtube.com/watch?v=9Ky41lTtknU
annamanna
2018. november 21. 21:03
Jó esetben. Rossz esetben meg nem. Egyébként az ilyen módon beseggelt tudás egyetemi szinten sem válik működőképessé. Csak egy orbitálisan nagy szénakazal marad. Amiről valaki biztosan azt akarja, hogy működjön, mert arra tényleg szüksége lesz, és biztosan azért tanulja meg, mert kelleni fog neki, azt más módszerekkel tanulja meg, sokkal személyesebb, gyakorlatiasabb, feladatközpontúbb, kreatívabb módon. Egyébként, mivel az egész iskolarendszer az egyházból származik, ők tartották fenn az iskolákat, ezért a templomi prédikációk mintájára szervezték meg; ahogyan ott csak elüldögélnek a padban a hívek, miközben a pap szónokol nekik, úgy ad elő a tanár a katedráról, és a diákok csak elüldögélnek. Az ilyen módon "elsajátított" kereszténység is működésképtelen; aki arra számít, hogy ő hűdenagy keresztény, mert vasárnaponként elüldögél a templomban, annak csalódnia kell, mert ez semmi, ez nem gyakorlati kereszténység, ahhoz rengeteg feladatot kell vállalni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik