A tagállami vezetők álláspontjával mindmáig ellentétes a kvóták automatikussá tétele.
„(Nice) Guy ötlete: uniós intézkedés meghozatalának elrendelése (mulasztás megállapítása iránti kereset) – vagyis meghatározott körülmények esetén az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak meg kell hoznia bizonyos döntéseket. Ha ezt elmulasztják, akkor a tagállami kormányok, más uniós intézmények, illetve (bizonyos feltételekkel) magánszemélyek és cégek panaszt tehetnek ellenük a Bíróságnál.
És a mesterterv lényege: az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank a szerződéseket megsértve elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállamok és az unió többi intézménye keresettel fordulhatnak az Európai Unió Bíróságához a jogsértés megállapítása iránt. E cikket, azonos feltételek mellett, az unió mulasztó szerveire és hivatalaira is alkalmazni kell.
A kereset csak akkor elfogadható, ha az érintett intézményt, szervet vagy hivatalt előzetesen felkérték, hogy járjon el. Ha a felkéréstől számított két hónapon belül az érintett intézmény, szerv vagy hivatal nem foglal állást, a keresetet további két hónapon belül lehet megindítani. Ha a Bíróság a keresetnek helyt ad, az érintett intézmény köteles megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Bármely természetes vagy jogi személy az előző bekezdésekben foglalt feltételek mellett panasszal fordulhat az Európai Unió Bíróságához, ha az unió valamely intézménye, szerve vagy hivatala elmulasztott valamely jogi aktust – az ajánlások és vélemények kivételével – meghozni.
De itt a bökkenő: a jogintézmény politikai nyomásgyakorlásra való használata ellentétes annak eredeti céljával, hiszen ez a bírósági lehetőség alapvetően az intézményközi mechanizmusok hatékony működését szolgálná. A dublini reformban megjelenített kvótatörekvések szembemennek az uniós joggal is. Az EUMSZ 68. cikke szerint ugyanis az uniós állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács határozza meg »a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat«, márpedig az Európai Tanács 2015. június 25–26-i ülésén elfogadott, csak önkéntes kvótákról szóló következtetésekkel (vagyis a tagállami vezetők álláspontjával) mindmáig ellentétes a kvóták automatikussá tétele.”
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Ahogy csökken az EU súlya a világgazdaságban, úgy foszlanak szét a nagyívű tervek.
Lengyelország és a balti államok több uniós pénzt követelnek a védelemre, mert szerintük Európa keleti határai aránytalanul nagy terhet viselnek a kontinens biztonságában.
Nem mutathat fel olyan jelszavakat, amelyek arról szólnak, hogy a többség mindent visz, tehát akik a másik oldalhoz tartoznak, azonnal távozzanak hivatali idejük lejárta előtt.
Hamar elbukhat Ursula Von der Leyen nagy terve.
Elszabadult a pokol Hollandiában.
Egy 1989-ben készült BBC-riport fiatalok történetein keresztül mutatta meg, milyen volt Magyarország a rendszerváltás előtti hónapokban.
A fővárost és több vidéki várost is elértek az egy időben végrehajtott fegyveres akciók.
