A jégvirág a tél míves alkotása – de miért nem látjuk már szinte soha?
A korszerű, többrétegű üvegablakok már nem engedik létrejönni. Uri Dénes Mihály írása.
Az első tanítónkra mindig emlékezünk – mondta gyerekeknek Ferenc pápa.
Hatodik alkalommal találkozott a pápa a Gyermekvonat elnevezésű program résztvevőivel – írja a Magyar Kurír. Ferenc pápa válaszolt a gyerekek kérdéseire.
Amikor egy kisgyerek megkérdezte, hogy emlékszik-e az első tanárára a pápa így válaszolt: „Hatéves koromban kezdtem iskolába járni, ami úgy 400 méterre volt tőlünk. Akkor 1942-t írtak, te bizonyára akkor még nem is éltél. A tanító néninket Stellának, »csillag«-nak hívták. Ő tanított elsőben és harmadikban, de második és negyedik osztályban más tanárom volt. Stella nagyon jó tanítónő volt, írni-olvasni tanított, kiválóan. Amikor kijártam az iskolát, mindig megmaradt az emlékezetemben, mert az első tanítónkra mindig emlékezünk. Ez nagyon fontos, mert ők voltak azok, akik elindítottak az életben. Aztán később felhívtam őt, amikor fiatalember voltam, amikor pap lettem. Püspökként segítettem neki a betegsége idején. 94 éves korában halt meg. Mindig követtem a sorsa alakulását. Emlékét soha nem felejtem el”.
A Magyar Kurír cikkéből az is kiderül, hogy a pápa kisgyerkként botlábú volt. Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy azért játszott kapust, mert a többiek ügyetlennek találták. „Én kapus voltam. Tudjátok, miért lettem kapus? Mert én a játékhoz tuskólábú voltam, így mondták: »pata dura«. Nem voltam nagy játékos, nehezen mozogtam, ezért tettek be a kapuba, de azt jól csináltam” – mesélte Ferenc pápa.