A Schalkház család osztrák eredetű volt, Sára nagyapja a XIX. század negyvenes éveiben érkezett Kassára. Fogadót nyitott, amelynek egyik különtermében rendszeresen lehetőséget teremtett, hogy hangversenyeket, színielőadásokat tekintsenek meg a vendégek. Ebben a pezsgő társadalmi és kulturális közegben született és nevelkedett testvéreivel együtt Salkaházi Sára. Tanítóképzőt végzett, rövid ideig tanított, de a Monarchia összeomlása után kénytelen volt megválni hivatásától, mert nem volt hajlandó felesküdni az új csehszlovák államra.
A család úgy döntött, hogy nem emigrálnak Magyarországra, hanem Kassán maradva őrzik magyarságukat, és erősítenek ebben másokat is. A korban szokatlan volt, a kassai miliő mégis lehetővé tette számára, hogy álmát megvalósítsa és újságíróként saját egzisztenciát teremtsen. „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” – írta Salkaházy Sára visszaemlékezve.
Munkája mellett különböző lapokban publikált, novellákat írt, 1926-ban Fekete furulya címmel önálló kötete is megjelent. Salkaházi, miközben a modern nő életmódját követte,
kiemelt figyelmet szentelt a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok megszüntetésére irányuló törekvéseknek.
Az 1920-as évek elején könyvkötőként dolgozott, ekkor ismerte meg a kétkezi munkások világát. A szociális kérdés nem hagyta nyugodni, ezért 1926-tól az Országos Keresztény Szocialista Párt kassai irodájának munkatársa lett, a párt lapját, a Népet szerkesztette.