a kereszténység ugyanis nem „csak” vallás, hanem az életünk kulturális és erkölcsi kontextusát is adja,
ezért „ezt nem cserélhetjük le másra” – fogalmazott.
Gulyás Gergelynek erről a felvetésről Antall József szavai jutottak eszébe, miszerint „Európában még az ateista is keresztény”, vagyis az emberi méltóságról, a férfi és nő egyenjogúságáról alkotott felfogásunk és az egész kultúránk a kereszténységben gyökerezik, „e tekintetben a magyar alkotmány preambulumának az a megfogalmazása, hogy »elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét«, vitán felül álló ténymegállapítás, nem pedig hitbeli kategória”.
L. Simon László Murray gondolatait visszhangozva felhívta a figyelmet arra, hogy a kortárs európai művészet minden jel szerint lemondott a nagy történetek elbeszéléséről, pedig igazán csak most „kellenének a nagy európai meg nagy magyar regények, képzőművészeti alkotások, a hitünket visszaadó, a lelkünket megérintő az érzéseinket felkorbácsoló a lelkiismeretünket fölrázó nagy filmek”; és olyan új, „monumentális művek”, amik a kulturális értékeinket közvetítik.
A megújuláshoz a művészet terén is „változás kell, hogy bekövetkezzen”, egyébként „a mi filmtámogatási rendszerünkben is” – fűzte hozzá, majd azzal zárta eszmefuttatását, hogy Murray pesszimizmusán túl kell lépnünk, mert addig „semmi sincs veszve”, amíg van lehetőségünk dönteni a sorsunkról.