A psziché útjain József Attila univerzumában – mi volt a nagy magyar költő problémája?

„A József Attiláról szóló irodalom rendkívül gazdag és változatos. De a József Attila-rejtély fennáll, különösen betegségének pontosabb diagnózisa és öngyilkosságának közvetlen oka még mindig »talány«” – írta Illyés Gyuláné 1988-ban.

A Mindset Pszichológiai Szaklap minapi rendezvényén ezen rejtély megoldásához kerülhettünk közelebb, ugyanis a Városliget Café & Restaurant dísztermében Németh Attila pszichiáter, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgató főorvosa tartott előadást József Attila személyiségéről és pszichiátriai betegségéről.

Mi volt József Attila titokzatos halálának valódi oka? Skizofréniában, borderline személyiségzavarban vagy depresszióban szenvedett az egyik legnagyobb magyar költő? 

„Ilyen környezetből csak beteg ember kerülhetett ki”

„Minden pszichiátriai betegség három összetevőből áll: egy öröklődési hajlamból, mérhető biológiai változásokból, valamint egy kiváltó okból, melyek előhozzák és befolyásolják az aktuális állapotot” – szögezte le a szakember az előadása kezdetén. Németh Attila szerint a költő kapcsán ezt azért fontos tisztázni, hiszen annak betegsége már gyerekkorában meg volt alapozva. Édesapja alkoholizmusban és impulzuskontroll zavarban szenvedett. Korán elhagyta a családot, így József Attila apai minta nélkül nőtt fel. Édesanyja depressziós volt, valamint a szuicid hajlamok már nála is megjelentek, az öngyilkosságot is megkísérelte.

Végső soron apja részéről az impulzivitást, anyai ágról a depressziót és az autoagressziót örökölhette. A költő életében többszörös pszichológiai tárgyvesztés is bekövetkezett, azaz hozzá közelálló személyeket, közösségeket veszített el. 1919-ben halt meg édesanyja, akinek a temetésén nem vett részt. Tizennégy évesen lett árva.

A beilleszkedési zavarok végigkísérték az életét, párkapcsolatai rendre sikertelenek voltak. Egyéb emberi kapcsolatai is konfliktusok által volt terhelt, költőtársaival sem jött ki igazán. Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Móricz Zsigmonddal is konfliktusba keveredett. „Ilyen környezetből csak beteg ember kerülhetett ki” – mondta a pszichiáter.

„Nézz a magányba, melybe engem küldesz”

A költő Vágó Mártával való szakítása után szanatóriumba került neuraszténiával. Ezt követően a harmincas évek elején Rapaport Samu kezdte el analitikusan kezelni, de a terápia hamar elakadt, mert Rapaport, aki apaszerepet töltött be József Attila életében, elvesztette a hitelességét terapeutaként. „Nem tudok segíteni magán Attila, vegye ezt úgy, mint egy természeti csapást” – mondta a költőnek Rapaport Samu, aki a „gyomor Freudjának” tartotta magát. A költő ezt a szakítást úgy élhette meg, mintha apja ismét elhagyta volna – magyarázta Németh Attila.

Rapaport után József Attila Gyömrői Edithez kezdett el járni analízisbe. Ennek kapcsán az előadó elmondta: a költő impulzivitást, agressziót, gyűlöletet és szélsőséges viselkedést mutatott Gyömrői felé, melyek a borderline zavarra jellemző állapotok. „Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes bársony-penész pihézze melledet. Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet” – írja József Attila Gyömrői Editnek Magány című versében.

Bak Róbert: Költő tudott maradni az elmebetegség súlyos állapotában

Gyömrőit követően Bak Róbert vette át a költő kezelését, aki így írt róla: „József Attila költő tudott maradni az elmebetegség súlyos állapotában”. Bak skizofrén diagnózist állított fel, ugyanis akkoriban a borderline személyiségzavar még nem szerepelt a pszichiátria szótárában. A hipochondriás tüneteket és gyomorpanaszokat a szkizofrénia egyik jelének tulajdonította. Ma már ezeket inkább a depresszió tüneteihez soroljuk – magyarázta az előadó. A szélsőséges változások, a hangulatingadozások és a személyt körülvevő emberek megosztottsága pedig a borderline személyiségzavar jellemzői.

„A borderline személyiség esetén az egyetlen dolog, ami stabil, az instabilitás, minden más változik” – mondta. Ez az instabilitás kihat az egyén hangulatára, érzéseire és kapcsolataira egyaránt. A borderline zavarra az impulzivitás mellett a szélsőségekre való hajlam is jellemző. Mint tudjuk, József Attila az ideológiai szélsőségekre volt kimondottan fogékony.

                                       Németh Attila pszichiáter a Mindset Pszichológiai Szaklap rendezvényén. 

Németh Attila előadásában kiemelte, hogy Flórával való találkozását követően a költő lényegében tünetmentes lett, ám rövid idő leforgása alatt ismét megjelentek a patológiás vonások. József Attila félt, hogy nem elég jó Flórához. Bak Róbert így írt a Flóra-szerelemről: „Fél, hogy nem méltó Flórához, csúnya, gyenge és kicsi, nem férfi, gyermek utáni vágyát a magtalanság félelme ássa alá”. A felcserélhetőség, és a „nem vagyok elég jó” érzés a depresszió tünetei közé sorolhatók – fejtegette Németh Attila.

Ekkor már többször feltűntek az öngyilkosságra utaló jelek, jelképek, megjelent a kisebbrendűségi érzés, valamint hogy a sorsa egyre inkább romlik. Értéktelennek érezte magát, az ápolók elmondása szerint nem evett, nem ivott, alig beszélt, nem kelt ki az ágyból, nem akart mosakodni és egész nap csak sírt. „Kezelőorvosa szerint a költő csupán saját autentikus világába zárkózott, mai szemmel azonban ezek mind-mind depresszióra utalnak” – szögezte le az előadó, majd hozzátette: József Attila ebben az időszakban keletkezett versei mind az öngyilkosság magas kockázatára utaltak és nem a költői visszatérésre, ahogy azt akkor gondolták a szakemberek.  

Habár József Attila halálának körülményeit a mai napig homály fedi, Németh Attila előadását a költő pszichiátriai betegsége kapcsán egy határozott következtetéssel zárta: „József Attilánál egy borderline személyiség talaján depresszió alakult ki, ami a pszichotikus szintet is elérte. A magas szuicid kockázat egyértelműen megmutatkozott”.