A stadionépítési őrület halálra sebezheti Orbán Viktort

„Amikor meccsre megy, cikkeket olvas a tao-pénzek elfolyásáról, elképesztő közpénzszórás mellett csökkenő nézőszámokról, és látja a színvonalat, nincs olyan gondolata, hogy hagyni kéne ezt az egészet a fenébe?

 A magyar közgondolkodás perverz mivoltának bizonyítéka, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet. Mondok egy példát: szeptemberben aláírtam a Jobbik által felkarolt bérunió tervét. Miután ezt megtettem, egy idősebb szociológus barátom – aki egyébként egyetért a törekvéssel – nyilvános Facebook-oldalon tette közzé, hogy mivel én „aláírtam a fasisztáknak”, megszakítja velem a barátságot. Látszólag ennek semmi köze a futballhoz, de mégis van. Ha valaki a barátom, abba bele kell, hogy férjen, hogy politikai kérdéseket homlokegyenest eltérően ítélünk meg. Ugyanígy elfogadhatatlan lenne, hogy én, aki egy másik politikai rendszerben megszerettem a focit, most azért ne járjak meccsre, mert az aktuális miniszterelnöki agenda élén a foci szerepel. Akkor is jártam meccsre, amikor azt sem tudtam, hogy Orbán Viktor a világon van.

A profi fociban való, minden eddiginél komolyabb állami szerepvállalást illetően korábban azt mondta, bizonyos szintű közpénzköltést elfogadhatónak tart a labdarúgásban.

Anno politikusként is elmondtam: a Fidesz problémafelvetése, ahogy más témakörökben, úgy a fociban is néhol helyes, de a helyes diagnózis után egy pusztító terápiát választanak. Helyes, hogy Orbán felismerte: a 20. századi Magyarországon a sport, azon belül a futball nagyszerű közösségszervező erővel bírt. Az erre szolgáló terek azonban a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus idején elkezdtek megszűnni, plázák épültek például a helyükre. Ebben egyébként a Fidesznek, az első Orbán-kormánynak is felelőssége van. Az egészség, a hazafias nevelés, a közösségépítés szempontjából egyaránt fontos a sport, s így abban sincs feltétlenül kivetnivaló, hogy az állam szerepet vállal benne, így a fociban is.

Na, de hol a határa a közpénz elköltésének ezen a téren?

A futballba befizetett összegek volumenével nem lenne gondom. Azzal viszont van, hogy vasba, betonba öntik. Eközben még a budai agglomerációban is tudok olyan települést, ahol a suli pincéjében tartják a testnevelés órát. Azok az ellenzéki megszólalások, melyek a stadion vs. lélegeztetőgép tengelyen mozognak, a nettó demagógiáról szólnak, ez nem fog lyukat ütni Orbán Vikor páncélzatán. Viszont amikor valaki a falusi iskola szenespincéjében berendezett tornatermet összeveti a csillogó-villogó kisvárdai stadionnal, az már érdekesebb kép.

Miközben a mindennapos testnevelésnek a szervezeti keretei finoman szólva sem adottak, százmilliárdokat költünk stadionra. Ez a bajom. Ahogy a világon máshol is, a futball alapjait az iskolákban rakják le. Bár én a miniszterelnökkel szemben nem tartom magam futball szakembernek, az már látszik jó tíz év után, hogy a például a futball akadémiák rendszere sem sikertörténet.”