A költőt elsősorban a híres olasz kiadó-alapító Arnoldo Mondadori legidősebb fiaként ismerik. Kevesen tudják róla, hogy a korabeli Olaszország szellemi életének kiemelkedő képviselője volt, aki a nyugat-európai értelmiség számos más tagjához hasonlóan nem hagyta szó nélkül az 1956-os magyarországi eseményeket. Tizenegy énekből álló „szuggesztív poémát” írt, amelynek címe is a szovjet elnyomás iránti haragot és a Magyarország iránti szeretetet hivatott kifejezni. A kötet 1959-ben jelent meg, de utána nyoma veszett. A költemény mostanáig még Alberto Mondadori műveinek olaszországi listájában sem szerepelt.
Szőcs Géza szerint a „megtalált” költemény magyarra fordítása „kulturális és morális elégtételnek” számít. Hozzátette, hogy szerinte Alberto Mondadori művét csak a Magyar Pen Club adhatta ki, hiszen ez a legrégebbi magyar irodalmi szervezet.
A költeményre Sárközy Péter professzor, a római Sapienza egyetem magyar tanszékének nyugalmazott tanára hívta fel a figyelmet, aki a kötethez előszőt írt. A magyar fordítás Szkárosi Endre költő, műfordító, a budapesti ELTE egyetemi tanárának munkája.