Izraeli szakértő: Magyarországnak joga van eldönteni, ki lép be a területére

Budapesti előadásában arról beszélt, hogy korunk menekültkérdése eltér a korábbi ilyen szituációktól. Mit értett ez alatt?

Először is tisztázzuk, hogy a menekültkérdés egyben bevándorló-kérdés is. A két definíció abban tér el, hogy mi elől menekül az ember. Szokás azt gondolni, hogy a menekültek „jók”, míg a bevándorlók azok, akik „elveszik a munkánkat”. Természetesen ez így nem igaz, hiszen vannak menekültek, akik bűnözők, és vannak nagyon is tisztességes bevándorlók. Mindig az egyént kell nézni. A nagy különbség viszont abban rejlik a régi krízisek, és mai krízisünk között, hogy az emberek nem mennek haza. 1945-ben Európa romokban volt, és ember milliói vándoroltak, de a menekülteknek nagyrészt azonos kultúrája volt, és egy ponton haza akartak menni. Ma viszont még a világ legrosszabb részein is van okostelefon és tévé, és látják, hogyan élnek máshol az emberek. Az eritreai GDP sokkal alacsonyabb, mint az izraeli: egy hónapnyi Izraelben végzett munkával annyit keresnek, mint egy évnyivel Eritreában. Ezek a menekültek ahhoz hasonlíthatóak, mint amikor az olaszok Amerikába mentek, vagyis elsősorban az életkörülményeiken akarnak javítani. Eritrea, ahonnan sok menekült érkezett Izraelbe, jó példa a helyzet bonyolultságára: Izraelben több szász, vagy ezer úgynevezett „eritreai menekültet” lehetett látni, ahogy ünnepelnek nemzeti ünnepükön az eritreai nagykövettel – vagyis azon ország képviselőjével, mely elméletben üldözte őket. Összetett kérdésről van tehát szó.

Hogyan kezelik a menekültkérdést Izraelben?

Izraelben külön problémát jelent a tény, hogy zsidó ország vagyunk, és így míg a mindenfajta bőrszínű zsidókat – még a fekete zsidókat is – örömmel fogadják, addig a nem zsidók esetében felmerül az egyensúly kérdése, azaz hogy mikortól változtatják meg az ország zsidó jellegét. Európában is hasonlóan fontos a kultúra megőrzésének kérdése. Izrael egyébiránt nem sokat tett a kérdésben, a menekültek kezelésére tett lépéseink szegényesek voltak. Sokakat a Tel-Aviv-i szegénynegyedekbe tettek, ahol sok gondot okoztak. A kormány szintúgy épített egy falat az egyiptomi határra, és megpróbálta kiszűrni a problémás menekülteket, majd hazaküldeni őket.

Mit ért problémák okozása alatt? 

Erről beszélni nem túl korrekt politikailag, de nem szabad félni tőle. A kérdés, ismét, összetett.

– gondoljunk csak a zsidó maffiára Amerikában! Itt, Izraelben is tapasztaltunk egy bűnözési hullámot. Sokan vitatták az adatok pontosságát, de összességében el lehet mondani, hogy a számok csökkentek a deportálásokat követően, tehát a bevándorlóknak közük volt a bűnözéshez.

A deportálások voltak azok, melyek végül segítettek a helyzeten?

Igen, mert minden elfogott bűnözőt deportáltak oda, ahonnan jött. Ehhez hozzá kell persze tenni, hogy a fiatal, munkanélküli férfiak a legnyitottabbak a bűnözéssel szemben, és ha tudnak dolgozni, akkor kevesebb idejük jut az ilyesmire.

Miért láthattunk a menekültválság idején csak fiatal férfiakat? Hol voltak a nők és a gyerekek?

Ez az egyik legkomolyabb érv arra, hogy ezek az emberek inkább bevándorlók, mint menekültek. A menekültek ugyanis a családjukkal menekülnek, míg a bevándorlók főleg egyedülálló, fiatal férfiak. Úgy néz ki, hogy számos családból, miután eljutottak Szíriába, továbbmentek a fiatal férfiak Európába, hogy javítsanak az életkörülményeiken. Ez volt az oka annak is, hogy a menekültek nem álltak meg Magyarországon, hanem továbbmentek Németországba. 

Megalapozott volt tehát Orbán Viktor részéről a döntés, hogy falat húzzon a déli határra?

Izraelben mi folyton falakat építünk, úgyhogy igen, szerintem megalapozott döntés volt. Persze én háromezer kilométerre vagyok Európától, de általános szabály, hogy minden országnak joga van a saját határaihoz. Az egyik gond az Európai Unióval, hogy mindenki oda mehet, ahova akar, vagyis más országok döntik el egymás bevándorlás-politikáját. Ez egy nagyon problémás helyzet. Magyarországnak joga van eldönteni, ki lép be területére, mint ahogy minden más országnak is. Persze ha valakit közvetlen életveszély fenyeget, azokon segíteni kell.

Budapesti előadásában arról is beszélt, hogy számos bevándorló a saját képére akarja formálni a társadalmat, mely befogadja.

A bevándorlókat különböző kategóriákba kell helyezni, több szempont alapján. Hasonló kultúrából érkeznek? Akarnak integrálódni? Ha nem, akkor elfogadják az ország kultúrájának legitimitását? Példának okáért az amerikai ultraortodox zsidók vagy az ámisok nem akarnak asszimilálódni, de nem is zavarja őket, hogy a körülöttük lévő világ más – csak azt akarják, hogy hagyják őket békén. Idáig nincs gond. A probléma akkor kezdődik, amikor – mint egy felmérés szerint Angliában – a muszlimok 23 százaléka saría-törvénykezést követel a helyi törvények helyett. Nem mondom, hogy minden bevándorló meg akarja változtatni a befogadó országot, de

Ön rögtön a sariát említette. Köze van tehát ennek a jelenségnek az iszlámhoz?

Természetesen, legalábbis most biztosan. Lehetne azzal érvelni, hogy pár évtizede az Amerikába vándorló kommunistákkal volt a gond, de ma az a csoport, mely tagadja a befogadó országok kultúrájának létjogát, egyértelműen muzulmánok közül kerül ki. Nem hiszem, hogy érvelni lehetne ez ellen. Mikor azt mondják egyesek, hogy „ennek semmi köze az iszlámhoz”, akkor a keresztényekre és a zsidókra kell nézni: ők sem mészárolnak halomra másokat, noha megtehetnék. Nem tudom, hogy az Iszlám Állam és a Boko Haram az iszlám torz olvasatai-e, de a kérdés nem az, hogy „mi a helyes iszlám”. Jelenleg az a helyzet, hogy az iszlám ezen verziójának van elég híve az Iszlám Államban és a Boko Haramban ahhoz, hogy mészárlásokat és káoszt okozzanak.

Arról is beszélt előadásában, hogy meg lehet követelni a közös értékeket a bevándorlóktól.

Ha valaki egy országba akar menni, akkor okkal lehet megkövetelni tőle, hogy tudja, mit várnak ott el tőle. Így lehet megakadályozni, hogy a törvényen kívül álló szigetek jöjjenek létre a társadalomban. Ha valaki Magyarországra akar menni példának okáért, attól még nem kell a kereszténységre térnie, de nem is menetelhet Budapest utcáin saríát követelve, vagy nem támadhatja meg az alkoholárusokat. Ilyesmi több európai városban is megtörtént. Könnyebb beszélni erről, mint megcsinálni, de a lényeg, hogy meg kell követelni:

Hisz Ön a „no-go zónák” létezésében, vagyis azon területekében, melyek felett elvesztette az állam az irányítást?

Mindenhol vannak olyan zónák, ahova nem mennék be: például ha Párizsban vagy New Yorkban láttam olyan részt, ahol magasan állt a szemét, az azt jelentette, hogy az önkormányzat nem megy be oda, ergo én is jobban teszem, ha elkerülöm. Izraelben is vannak ilyen részek, ahol a rendőrség nem négy emberrel megy be egy bűnözőért, hanem több százzal, meg egy osztag határőrrel, és néha még a hadsereggel is. Könnyen elhiszem, hogy Nyugat-Európában vannak ilyen részek, hiszen tudunk is Molenbeekről Belgiumban. Ha van egy olyan terület, ahova a sereggel megy be a rendőrség, akkor tudod, hogy gond van. 

Biztonságban érezte magát, mikor Budapesten járt?

Másodszor voltam Budapesten, és évente megyek Párizsba. Akárhányszor Párizsban vagyok, a helyi zsidók rám szólnak, hogy ne viseljek kipát. Ez eddig minden egyes alkalommal megtörtént. A zsidók – akár okkal, akár ok nélkül, de – félnek. Ám hasonló még sosem történt meg Budapesten, és

Nem tudok véleményt nyilvánítani egész Kelet-Európáról, de Budapest garantáltan biztonságosabb a zsidók számára, mint Párizs.

Az interjú előtt arról beszélt, hogy a szélsőjobboldal erőt nyer Európa-szerte, és Magyarországon is.

Ha a Jobbik hatalmat kap, akkor mindenki csak veszteni fog. Sok jó okunk van rá, hogy ne bízzunk a Jobbikban. Nem ők jelentik a megoldást. Valóban félek az európai szélsőjobbtól: azt gondolom, hogy rasszisták, és azt hiszem, hogy a Jobbik – már amennyire látom – veszélyt jelent Magyarország számára. Nem olyan embereknek tűnnek, mint akikre a világon bármit rá lehetne bízni.