A tudomány nem csak a laborban létezik!

Mesélne néhány példát az oktatási módszereiről, és arról, mi is az a »szuperhős tudomány« (superhero science)?

Nagyon szívesen! Már régóta fentem a fogam erre a kurzusra, és végre lehetőséget kaptam a megtartására. A gyerekek már eleve izgatottan jönnek az órára, hiszen ki ne akarna szuperhősökről hallani és tanulni? Ez szerintem az egyik nagyon lényeges szempont, nem csak ennek a kurzusnak, de az egész szemléletünk kapcsán:

HA OLYAN KONTEXTUSBA TUDJUK HELYEZNI A »TANANYAGOT«, AMI MÁR ELEVE FELKELTI A DIÁKOK ÉRDEKLŐDÉSÉT, NYERT ÜGYÜNK VAN.

A szuperhősös órán ezeken a karaktereken keresztül tudunk a különböző tudományágakkal foglalkozni. Az X-Men kapcsán például a biológiával. Mi ugyebár nem leszünk ilyen mutáns hősök, de rajtuk keresztül beszélhetünk az evolúcióról, a génmutációról. Csináltunk például egy olyan feladatot, hogy különböző környezeteket, élőhelyeket adtam a gyerekeknek, és nekik ki kellett találniuk, hogyan tudnának az állatok alkalmazkodni az adott körülményekhez, az adott élőhelyhez. Kitalálhatták a saját szuperteremtményüket, aminek mondjuk saválló a bőre és tud repülni. 

Aztán ha már nem lehet szupererőnk, vegyünk példát Vasemberről, és próbáljuk meg kitalálni, hogyan tehetjük magunkat hozzá hasonlóvá! Olyan szuperruhákat kellett tervezniük, amivel hatalmas erőre tehetnek szert, repülhetnek stb. Ennek kapcsán elmélyültek a például a hidraulikában, a különböző mechanikai ágazatokban. Lehetőséget kapnak az egyetemen belüli kutatásra, kísérletezésre. Ezen keresztül megtanulják a tudományos hátterét ezeknek a dolgoknak, saját kutatómunkát végeznek, és nagyon lelkesek, mert izgalmas, kreatív feladatot végezhetnek. A lényeg, hogy szabad kezet kapjanak az alkotásban, hogy elmerülhessenek a tudomány azon aspektusaiban, ami őket a legjobban foglalkoztatja. Nem szoktam házi feladatot adni, de nem ritka, hogy otthon is az órán elhangzottakkal foglalkoznak, továbbfejlesztik a projekteket – mindezt pusztán azért, mert érdekli őket, amit tanultak.

Mindehhez azért elengedhetetlen egy jól felszerelt egyetem háttértámogatása is.

Igen, nagyon szerencsések vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll egy modern, egyetemi labor, ahol például folyékony nitrogénnel is kísérletezhetünk. A srácok imádták, amikor bevittem a nitrogént az órára, és megfagyasztottunk és összetörtünk dolgokat. Tisztára, mint a Hihetetlen családból Fridzsiman! De igyekszem azért azt is megmutatni, hogy a tudomány nem csak a laborban létezik, nem csak fehér köpenyes, szakállas, szemüveges bácsik művelik, hanem a mindennapjaink szerves része.

A legnagyobb »baj« a tudománnyal, hogy a kicsik számára túl elvont, nehezen megfogható. Ezért sokszor viszek be az óráimra olyan tárgyakat, eszközöket, amiket otthon is minden nap látnak, használnak. Például elmagyarázom nekik, hogy ha egy pohár vízbe színezőanyagot csöppentünk, akkor az a molekulák folyamatos mozgása és érintkezése miatt fog elszíneződni, összekeveredni. És már ettől is teljesen leesik az álluk! Beszélgetünk az időjárásról, folyadékokat úsztatunk el egymás felszínén, pattogó buborékokat készítünk egyszerű, hétköznapi anyagokból, és óra után hazarohannak, és megmutatják a családban, mi mindent csináltunk aznap. És ez valahol a kulcsa szerintem az egésznek – hogy azért csinálják, mert élvezik és izgalmasnak találják. A világ leghétköznapibb, legunalmasabb dolgait is érdekessé tehetjük a tudomány által.