Bayer Puzsérnak: Nem tudtuk lecsukatni Gyurcsány Ferencet

A Joghallgatók Önképző Szervezete történetének egyik legjobb estjét hozta tető alá, hiszen az ELTE jogi karán megrendezett, Bayer Zsolt és Puzsér Róbert főszereplésével zajló közéleti vita óriási szópárbajt hozott a csordultig megtelt nagyelőadóba. A maratoni szellemi ütközetre mindkét fél csúcsformában érkezett. Amellett, hogy szóba került Luther Márton, VV Aurélió, Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc és Soros György is, a megmondóemberek a népmesék, a Csillagok háborúja és a Trónok harca egyes aspektusait is beemelték a diskurzusba.

A vitaest a hazai sajtó és a közbeszéd helyzetének rövid értékelésével kezdődött. 

Bayer bevezetőjében elmondta, hogy a magyar sajtó és közbeszéd helyzete „rossz, tragikus”, a vitakultúra pedig „rettenetes”, de rögtön megjegyezte, hogy ez nem magyar specialitás, mert a helyzet körülbelül így néz ki az egész nyugati civilizációban. Hozzátette, hogy a jelenlegi állapot több évszázados folyamat eredménye: „Úgy is most ünnepeljük a reformáció ötszázadik évfordulóját, úgyhogy nyugodtan leszögezhetjük, onnan indult mindaz, ami ma lett. És ami ma lett, az egészen bizonyosan széthull darabokra. Az egyetlen kérdés az, hogy mikor.” Véleménye szerint ebben a helyzetben a sajtó, a közbeszéd és a vitakultúra állapota körülbelül százötvened rangú kérdés lesz, ahhoz képest, hogy majd mivel kell szembenézni. 

„A nyilvánosság állapota valóban tragikus, a polgárháború és a bulvár martaléka” – indította eszmefuttatását Puzsér. Vitapartnerének eszmetörténeti megközelítésével szemben Luther Márton és a liberalizmus helyett, a magyar nyilvánosság szereplőit, az úgynevezett újságírókat és kultúrkommiszárokat jelölte meg a “probléma forrásaként”. Puzsér aláhúzta, hogy a törzsi gyűlölet komoly probléma:

Álláspontja szerint csak két kurzus van, amiben nem lehetnek kívülállók. Azt is elmondta, hogy a bulvár fontos segéderő, mert átélhetővé tette a népköltészetté váló polgárháborút. „Soha nem volt a polgárháború ennyire fancy.” Leszögezte, hogy Habony Árpád közreműködésével a közélet ügyeit széles tömegek számára úgy teszik érthetővé, hogy azokat nagyon lebutítják, népmesévé teszik. Azért, hogy: „Legyen világos, hogy ki a népmesei hős, ki a legkisebb királyfi. Legyen az is világos, hogy ki a hétfejű sárkány és melyik az ő hét feje” – mondta a publicista. 

Kifejtette, hogy az emberek így nem a valóságot látják, hanem ezeket az ősképeket, tudják értelmezni. Ezért kell népmesésíteni a politikát. Ezt csinája az Origo és a Ripost, ezzel szolgálja a gyíkemberek és a Soros Györgyök világát.

De vajon mondhatjuk-e, hogy negyedik hatalmi ágként működik a sajtó? – vezette fel következő kérdését Ónódi Béla moderátor. 

Bayer szerint az idő meghaladta az olyan kitételeket, amelyek szerint aki a sajtót birtokolja, az rendelkezik a nép lelkületével. A sajtó réges-régen elvesztette ezt a nimbuszát. „Ha tényleg a sajtó birtoklása döntené el, hogy mi történik az emberek lelkében és ezáltal hogyan alakul a politika, akkor nem lett volna vége a Szovjetuniónak” – érvelt a publicista. 

Úgy vélte, hogy ez a tétel ma különösen sántít, mert a sajtó egyre inkább átadja a helyét a közösségi médiának. Ezt követően két népszerű ellenzéki állítást ismertetett. Az első szerint a sajtó a mai Magyarországon olyan szinten irányított, hogy ma már szabad választásokról sem lehet beszélni, mert a széles néptömegek a sajtó által – ha úgy tetszik, Habony Árpád által – tökéletesen el vannak hülyítve. A második felvetés alapján a fiatalok és a tömegek már egyáltalán nem olvasnak újságot, ismereteiket nem a hagyományos médiából szerzik, hanem az úgynevezett közösségi médiából és az internetről. Így aztán teljesen mindegy, hogy Habony Árpád éppen mit főzött ki a boszorkánykonyhájában. 

Bayer szerint „A két állítás egyszerre nem lehet igaz.” Úgy látja, hogy ma a sajtó szerepe sokkal kisebb, mint ahogy azt megpróbálják róla elhitetni. Ugyanis a hagyományos sajtó már átadta a helyét valami másnak. 

A népmesék védelmében protestáló Bayer, ezt követően elmondta, hogy „a népmese megbecsülendő értéke, minden nemzet legmélyebb, mélylélektani rétegeinek. Ehhez hasonlítani a bulvárt, a hivatalos sajtót, a közösségi médiát ma, istenkísértés.” 

Hozzátette, hogy ezt a csodálatos dolgot nem kéne lerángatni a média mocsarába, majd belevágott az este egyik meghatározó monológjába: „Egyetlen szelete, pici szegmense, csücske sincs a magyar bulvárnak, amit ne külföldről importáltunk volna ide. VV Aurélió, aki remekül tudja a farkát pörgetni, és ettől istencsászár lesz, az nem magyar találmány. Ő onnan jött. Legfeljebb egy kicsit hozzánk prolisodott. De lényegét tekintve pont olyan, mint az amerikai VV Aurélió meg a brit VV Aurélió.” 

Ezek után a rendszerváltás kapcsán kijelentette, hogy:

Végezetül egy idézettel foglalta össze annak az évszázados folyamatnak kulcsát, amelyről beszélt: „Az emberiség cselekedni ugyan, hosszú évezredeken keresztül mindig a rosszat cselekedte, de méltányolni, a jót méltányolta. Aztán bekövetkezett az írástudók árulása, és attól a pillanattól fogva az ember, már nemcsak cselekszi a rosszat, de azt is méltányolja. Na ennek a folyamatnak a végén járunk most éppen.” 

Amikor a moderátor kísérletet tett arra, hogy a bulvársajtó szerepe helyett inkább a politikai újságírásra terelje a szót, akkor némi humorral közbevágott Puzsér: „Bár csak szét lehetne ezeket választani, én lennék a legboldogabb”. Ezt követően megjegyezte, hogy érzése szerint Bayer szándékosan félreértette mondanivalóját, amit ezekkel a szavakkal sikerült illusztrálnia: „Én értem, hogy a népmese, az egy csodálatos kulturális termék és egy hatalmas tradíció. Belátom, hogy nem kéne egy lapon emlegetni Aurélió pörgő faszával. De hát mit csináljuk, hogy ha ezt a népmesét, ezt a bulvárt immár húsz éve folyamatosan újra meg újra legyártja nekünk?”

A véleményvezér nagyon furcsállta azt a „berzenkedést” és „csodálkozást”, amit Bayer Zsolt, VV Aurélió és a NER kapcsolatával szemben tanúsított. Feltette a kérdést: „Tényleg baj van a neoprimitivizmussal? Akkor is, ha éppen hatalmat okoz nekünk?”  De nem hagyta ennyiben a dolgot, és levonta a következtetést: „Aurélió pörgő farka itt hatalmat duzzaszt fel a Nemzeti Együttműködés Rendszerének.” 

Aztán a következő hasonlattal mutatott rá érvelésének sarokkövére: „Hány órás műtétben lehetne a Nemzeti Együttműködés Rendszerét leválasztani a bulvárról? Félek, hogy egy emberi élet sem lenne elég rá.”

Ezek után a polgárháborúra tematikája köszönt vissza, ehhez pedig a Csillagok háborúját hívta segítségül Puzsér, aki elmondta, hogy soha nem lehetett még ennyire jól megélni abból, hogy az ember háborúzik a birodalommal, hogy „az ember Luke Skywaker és kihívja a birodalmat.” Ugyanakkor nem vélte felfedezni a NER működésében a Jedi Tanács bölcsességét, erről inkább Palpatin szenátor ugrott be neki. 

Ebben a pillanatban újra Bayer következett, aki nagy nyugalommal elmondta, hogy bár huszonhét év alatt már sok mindent megélt, ezért nem gondolta, hogy nagyon meg lehet őt lepni, de most elismerte: „Az, hogy Aurélió pörgő farka Orbán Viktor hatalmának alapvető támasza, ez a gondolati ív eleddig engem elkerült. De ma este hazamegyek, és át fogom gondolni.” 

Ezt követően reagált vitapartnerének polgárháborút vizionáló felvetésére. Szerinte a rendszerváltás huszonhét esztendejében valamiért mindig úgy volt, úgy alakult, hogy ha véletlenül egy jobboldali kormány került hatalomra, akkor másnap kitört a polgárháború. És érdekes módon soha nem az éppen hatalomra került jobboldali kormány robbantotta ki. „Miért mindig akkor tör ki az a rohadt polgárháború, amikor éppen mi nyerjük a választást?” – kérdezte az újságíró. 

Megjegyezte, hogy ők is eljutottak addig, hogy megfogadják Horn Gyula tanácsát. „Gyula bácsi azt mondta egyszer: »Kell nektek TV? Vegyetek egyet magatoknak.« Jelentem, vettünk baszki” – mondta Bayer. A publicista aztán kifejtette, hogy az elmúlt huszonhét évből húsz év azzal telt el, hogy mindig megpróbáltak valahogy megfelelni az éppen aktuális elvárásoknak. Hét éve már nem akarnak megfelelni, mert elég erősek ahhoz, hogy ne feleljenek meg.

Ezen a ponton a moderátor utalt arra a kritikára, miszerint a Népszabadság megszűnésével egyesek szerint véget ért a sajtószabadság. 

Puzsér szerint nem a sajtószabadságnak lett vége, hanem a duális hazudozásnak, és létrejött egy nagy „hazugság-halálcsillag.” Szerinte egyszerűen egypólusú lett a hazugság. Ezt követően pedig reagált Bayer szavaira. Az volt a meglátása, hogy vitapartnere szándékosan nem értette meg a VV Aurélióval kapcsolatos metaforáját.

Ezt követően, némileg Bayerrel egyetértve bedobta, hogy: „Valóban nem a jobboldal kezde el használni a bulvárt mint politikai fegyvert. Gyurcsány Ferenc kezdte el.” Annak viszont nem örül, hogy a kormány őrzi ezt a gyurcsányi hagyományt.

Puzsér szerint rosszul kezelik a mi és ők fogalmát. Mi lesz velünk többiekkel? Mi lesz velünk? Mi lesz az országgal? – szegezte kérdéseit vitapartnerének. Úgy gondolja, hogy a „A korrupció a lelke az országnak és a NER-nek.” Szerinte itt egy stílusos lopásról van szó, ami iránt tiszteletet érez a magyar társadalom. 

„Már csak az a kérdés, hogy a lopás erkölcsi nyomorúsága alól ki fog felszabadítani minket?” – kérdezte végezetül Puzsér. 

A következő menetben Bayer kifejtette, hogy le kell számolni azzal a tévképzettel, miszerint az országban tapasztalható gyűlölet csupán hét évre tekint vissza. „Édes véreim, az hogy az ország, a nemzet, a haza egyik fele gyűlöli a másikat egy ezeregyszázéves magyar hagyomány” – jelentette ki, aztán elmondta, hogy István és Kopány ugyanúgy gyűlölte egymást, mint ő meg Gyurcsány Ferenc. Szerinte annak ellenére, hogy ezer éve gyűlöljük egymást, az ország mégis egzisztál, ami sikersztori. 

Végül kitért arra a kérdésre, hogy mi legyen azokkal, akik nem álltak be a szekértáborba? Hova lesznek a Puzsér Róbertek? 

„Ha Gyurcsány találta fel a bulvárt, akkor abban a bulvárban nem én ültem. Egyébként pedig te most abban a tv-ben ülsz, pont abban a stúdióban és abban a székben, amit mi vettünk magunknak, aminek a tulajdonosa nem változott és ahol ezelőtt hat, hét, nyolc évvel még én ültem. Beültél kedves Róbert, biztos nem három forint húsz fillérért. Hagyj ne kezdjek el zokogni, hogy mi lesz veled. Beültél és elmondod a frankót. Helyettem. Mert én most éppen máshol mondom el a frankót” – szúrt oda keményen vitapartnerének.  

De Puzsér sem maradt adósa: „Amikor az Echo Tv-ben kollégák voltunk, Zsolt, akkor éppen Gyurcsány Ferenc volt Magyarország miniszerelnöke, és mind a ketten ellenzékiek voltunk. Én most is az vagyok Zsolt.”

„Én meg nem”– szólt közbe Bayer. 

Puzsér szerint ez a rendszer olyan mint egy focimeccs. Vannak a zöldek, meg vannak a lilák. Nincsenek kívülállók, ráadásul azt is „megtudtuk, hogy egymás gyűlölete a legszebb nemzeti tradíciónk. Sőt ez megmaradásunk záloga.” 

Elmondása szerint lehet, hogy még azért van szabad lábon Gyurcsány Ferenc, mert nélküle nem működne olyan jól ez a gyűlölet. Ő az ellenpont, a hivatkozási alap. Megjegyezte, hogy Bayer és Gyurcsány szövetségesek ebben a gyalázatos polgárháborúban, amit leművelnek ebben az országban immár huszonhét éve. Kijelentette, hogy Gyurcsány Ferenc hat éven át tartó politikai ámokfutásának következménye a NER. „És meg is köszönik neki, minden nappal, amit szabadlábon tölt” – vágott oda Puzsér, majd összegezte álláspontját: „Mindössze az a célom, azért vagyok itt, hogy sürgessek egy bizonyos mértékű, alapszintű konszolidációt, ami itt ma Magyarországon nincs, nem valósul meg.” 

Szerinte a konszolidáció öt dolog miatt nem valósul meg: Először, mert a korrupció a rendszer lelke. Másodszor, mert a jogállam a kormány kapcarongya. Harmadszor, mert a polgárháború a hatalom záloga. Negyedszer, mert a bulvár és a multimarketing által felkorbácsolják a közhangulatot, jó példa erre a Soros-mítosz. Ötödször, mert a pszichopátiás gátlástalanság új rendezőelve lett a politikának. 

Ezek után Puzsér elmondta, hogy Soros György tényleg legyártotta magából azt a nemzetközi zsidót, amiről Hitler beszélt annak idején. „Hitler sem kapott ilyen kurva jó ellenséget” – mondta. Álláspontja szerint ideálisabb ellenség ennél nem kell, mert ő az aki háttérből, árnyékból irányít, ráadásul zsidó. A kormány persze nem így mondja, de hagyja, hogy a társadalom így fordítsa le magának.

„Tudjuk, hogy az árnyékban lévő dolgokra mindig jól lehet projektálni. Nem tudunk sokat, nem tudunk jóformán semmit, ott búvik meg a háttérhatalom, onnan irányít a Soros ügynökség” – fejtegette Puzsér.

A Csillagok háborúja után megérkeztünk a Trónok harcához. Puzsér szerint ütközik a George Martin előtti és utáni világ. Az előbbi szerint a Trónok Harca nemes, romantikus, nagyszerű dolog. Az utóbbi viszont azt mondja, hogy ez egy korrupt, végtelenül pszichopátiás játék, amelynek három célja van: a pénz, a hatalom és a szex. 

A különbséget annyiban látta, hogy ő nem hajlandó ezt a mocskot romantizálni. „Ha pedig azért fizetnek, amiért leleplezem, azt a pénzt meg elteszem” – mondta Puzsér. 

Bayer reakciójában megjegyezte, hogy imádja a Trónok Harcát, de arra nem számított, hogy ebből egy komplett világmagyarázatot le lehet vezetni:

„A magam részéről mindezidáig azt hittem, hogy ez egy olyan mese, ami látványosan és jól van megcsinálva, oszt amikor éppen tele van az összes tököm az összes politikával, és végre le tudok ülni a Trónok Harca elé, akkor úgyanúgy bámulom nyálcsorgatva mint a Gyűrűk Urát.” Hogy még mélyebbre menjen a „pszichopátiás gátlástalanságban”, elmondta, hogy Göncz Árpád fordításában tizennégy évesen el is olvasta. Sőt a gyerekeivel együtt néha megnézi. „Nyilván az egész család pszichopata” – fejezte be Bayer.  

A vita ezen a ponton új szintre lépett, mert Bayer Zsolt nem hagyta szó nélkül a Puzsér által felvetett, árnyékból irányító Soros György képét. Kifejtette, hogy egy bizonyos politikai szektorban Soros György neve kapcsán kötelező a zsidóságra asszociálni. 

„Én egész másra szoktam asszociálni, tök függetlenül attól, hogy speciel Gyuri bácsi zsidó-e vagy nem. Ugye azt mondtad, hogy ő az aki a homályban ül, nem tudunk róla semmit, úgyhogy rá tudunk mutatni, hogy ő az ellenség. Egy picit, gyerekek, azért kicsit ennél többet tudunk Gyuri bácsiról. Ne tévedjünk. Ez az a Gyuri bácsi, aki átlagban tízévenként, hol valmelyik EU-s, hol valamelyik ázsiai országból ki van tiltva. Gyuri bácsit már Angliából is kitiltották, mert egyszer már az angol fontot is megshortolta.

A korrupcióval kapcsolatos vádakra azt mondta, hogy az a polgári világ ismérve. Fasorba nem vagyunk korrupciót tekintve ahhoz képest, amihez az önmagát mindig csodálatosnak, isteninek és megfellebezhetetlennek beállított fényességes Nyugat van. Ezzel kapcsolatban utalt az amerikai fegyvergyártó és dohányipari cégek komoly befolyására az amerikai választások során. „Na az a korrupció, édes véreim. Csak az a különbség, hogy ott törvény van rá írva. Csak törvényt kell rá írni, ha már ott tartunk, hogy ki mire ír törvényt. Legalább próbáljunk egyenlő mércével mérni” – mondta Bayer.

Ezek után kicsit elkalandozott, és a CEU-val kapcsolatban felidézte egy diplomamunka címét: „A budapesti szado-mazo közösség kulturális szokásai”. 

„Ha ez ekkora probléma, akkor talán nem kéne elindítani az ELTE-n a genderkurzust" – csapta le a magas labdát Puzsér. „Miért nem intézitek ezt el? Vannak egyáltalán olyan dolgok amelyeket nem tudtok elintézni ebben az országban?" – kérdezte aztán vitapartnerétől.

Bayer nyíltan válaszolt: „Vannak Róbert. Nem tudtuk lecsukatni Gyurcsány Ferencet. Annak ellenére, hogy tizenkét perük volt ellene. Amikor meg el akarták küldeni az idős bácsi bírókat nyugdíjba, akkor Brüsszelből szóltak, hogy azonnal kötelezettségszegési eljárást fognak indítani” – mesélte Bayer.

Puzsér aztán azt is megkérdezte, hogy miért kellett a gender manifesztumot aláírni: „Ha ezzel valakinek problémája van, az itt ül melletted kedves Róbert” – jött a válasz. Puzsér furcsállta, hogy a NER-ben egyszerre szerepet kap a manifesztum aláírója és a megkérdőjelezője, de a korrupcióval kapcsolatban megértette, hogy miért megy nehezen a polgárosodás Magyarországon. 

A vita végén mindkét fél békülékeny hangot ütött meg, a közönség pedig tapsviharral adta a szereplők tudtára, hogy ezen az estén nagyon jól szórakozott.