A civil politizálás buktatói

„Miközben az EU-s polgárokra szigorúan vonatkozik a legfeljebb három hónapos tartózkodási szabály egy másik tagállamban, amennyiben nincs jövedelme, vagyona és állása. Továbbá nem lehet egyik napról a másikra a fogyatékos személyeket ellátó intézményeket sebtében bezárni úgy, hogy nem gondoskodunk a megfelelő és helyettesítő helyi szolgáltatásokról egy stratégia alapján, figyelembe véve a forrásokat és a családok nyitottságát (igényeit), illetve az ország teherbíró képességét. Mint ahogy ez történt Kanadában vagy az Egyesült Államokban, aminek következtében annak idején radikálisan megugrott az utcán élő, beteg hajléktalan emberek száma.

A joggal élni kell, és a valóban visszás eseteket fel kell tárni, de nem lehet a joggal visszaélni, főleg nem magán- és politikai haszonszerzés céljából, a már meglévő, szabad versenyen alapuló politikai intézményekkel konkuráló, de a szabad választás és megméretés elvét megkerülő struktúrákat létrehozva. Amennyiben sorozatosan visszaélnek ezzel, akkor már az emberi jogok, valamint a demokrácia és a politikai szabadságjogok egyidejű válságáról is beszélhetünk, és egy »civil ex machina« nem megoldja, hanem kirobbantja és/vagy mélyíti a társadalmi konfliktust.”