A Soros-birodalom ott vág vissza, ahol a legjobban fájhat Orbánnak

„Kinek az ötlete volt a szervezet létrehozása?

Az ötlet szerintem már régóta esedékes volt de négy évvel ezelőtt találtuk ki az OSF első elnökével, Aryeh Neierrel, aki a Human Rights Watch alapítója, és az ACLU igazgatója volt tíz évig. Ő mindig is szeretett volna egy ilyen európai jogvédő szervezetet, én akkor jöttem el a TASZ-tól, és azt gondoltuk, talán itt a történelmi pillanat, hogy létrehozzunk egy európai szabadságjogi szervezetet.

(...)

Uniós összehasonlításban Magyarország hogyan áll a emberi jogi helyzet szempontjából?

Magyarországot nagy divat autoriter rendszernek, meg diktatúra felé haladónak tekinteni, és ebben persze van is igazság. De szerintem nehéz a kormányra rábizonyítania diktatórikus eszközök használatát, amíg él a feltételezésünk, hogy a Fidesz választáson legyőzhető. Egy csomó területen romlott itthon az emberi jogi helyzet az utóbbi hét évben, de egy csomóban már előtte sem volt jó: Magyarországon a legnagyobb emberi jogi probléma a romák helyzete, és ez már 2010 előtt is így volt. 

A jogvédelem szintje az EU-ban szinte mindenhol csökken, a populizmus térnyerése kihat az emberi jogok megítélésére. Nem feltétlenül csak akkor, ha a populisták, mint amilyen Orbán Viktor, hatalomra kerülnek. Elég, ha csak megerősödnek: amit Angliában az euroszkeptikus és kilépéspárti UKIP mondott, az alapvetően befolyásolta, hogy a Brexit-vitában a konzervatív párt milyen válaszokat fogalmazott meg. De ettől még hatalmas különbségek vannak a szólásszabadság, a közérdekű adatok nyilvánossága meg magánszféra védelme szempontjából az egyes uniós országok között. Magyarországnak egyik szempontból sem jó a helyzete.

De lehet ezt egyáltalán mérni? Mire alapozva lehet kijelenteni, hogy javult vagy romlott?

Nagyon sok szempontból romlott a helyzet Magyarországon, de van egy csomó dolog, ami nehezen mérhető. Például hogy a gyűlöletkeltés határait súroló, vagy ténylegesen gyűlöletkeltő kormányzati kampányok hogyan csapódnak le a romák diszkriminációjának viszonylatában. Amikor 2015-ben a menekültek elkezdtek átáramlani Magyarországon, a közvélemény ezt az egész kérdést nem kötötte a cigányság helyzetéhez, ez fel sem merült. Aztán az igazságügyi miniszter egy rádióinterjúban arról beszélt, hogy azért sem várhatja senki Magyarországtól, hogy befogadjon sok menekültet, mert van nekünk többszázezer cigány honfitársunk, akik szintén nagyon rossz helyzetben vannak. Egyetlen nyilatkozat el tudta érni – és ez mérhető, mert ezt speciel megmértük – hogy a közösségi médiában onnantól elkezdték a menekültekre használt sztereotípiákat a romákra vetíteni, és fordítva.

De ugyanez igaz a Soros elleni kampányra is. Teljesen mindegy, hogy Orbán Viktor antiszemita-e vagy sem, ha az antiszemitizmust erősítő, vagy antiszemita jellegű propagandát tol. Ez a kampány ilyen, ezzel volt tele az ország, és a hatása Orbán szándékától független. És ezen nem változtat az, hogy a kormány mennyi pénzt ad a Maccabi-játékok megrendezésére.”