Egyszer vagyontalannak vallotta magát, később azt állította, hogy Bulgáriában két háza is van. Azt mondta, hogy közösen üzleteltek az elsőrendű vádlottal: autókat vettek Bulgáriában, amit elhoztak Magyarországra, majd tovább értékesítették. 2015 júniusában az elsőrendű vádlott megkérdezte, hogy tudna-e sofőröket szerezni, akik embereket szállítanának Mórahalom térségéből Ausztriába és Németországba. Ő felhívott néhány embert Bulgáriában, és megoldották a sofőrök Magyarországra szállítását. Később a negyedrendű vádlott vette át a sofőrök beszervezésének feladatát. Állítása szerint a járműveket vezetőknek ő adta át az elsőrendű vádlott utasításait: mikor hova kell menni az autóért, hol kell felvenni az embereket, és hova kell őket szállítani. Egy ausztriai útért általában 2500 eurót, míg egy Németországba tartóért 3500 eurót kaptak. A bolgár sofőrök két-három naponta cserélődtek. Az autókat addig használták, amíg el nem romlottak vagy le nem foglalták a rendőrök.
A másodrendű vádlott szerint egy idő után az elsőrendű vádlott kapzsi lett, egyre nagyobb autókat akart és egyre több embert akart szállítani. A 71 ember halálát okozó ügy során használt hűtőkamiont a másodrendű vádlott állítása szerint egy lajosmizsei telephelyen nézték meg, majd a tulajdonossal Kecskeméten találkoztak és egyeztek meg a vételárról. A hűtőkamiont a harmadrendű vádlott vezette, akinek a negyedrendű vádlott biztosította az utat, „előfutóként”. Elmondása szerint ez az előfutó hívta fel őt, hogy az emberek dörömbölnek a hűtőkamionban, mire ő azt válaszolta adjanak az embereknek vizet, majd szólt az elsőrendű vádlottnak is, aki szintén ezt adta utasításba. Később a sofőr hívta, hogy meg akartak állni egy parkolóban, de egy rendőrautótól megijedtek, így továbbmentek. A sofőr később olyan kijelentést is tett, hogy az előfutója nem engedte hogy megálljon és kinyissa a kamionajtót – állította a másodrendű vádlott, hozzátéve, hogy amikor legközelebb beszélt a sofőrökkel, már - a hűtőkamiont az osztrák autópályán hátrahagyva – Pozsonyban voltak, oda menekültek.
Öngyilkos lenne
A másodrendű vádlott nyilatkozataiban még azt is mondta, ha hibásnak érezné magát az emberek haláláért, öngyilkos lenne. Állítása szerint végig ellenezte a fuvart, mivel a jármű nem volt emberek szállítására alkalmas. Erről elmondása szerint többször vitázott is az elsőrendű vádlottal. Beszélt arról is, hogy úgy tudta, az emberek kiszedték a kamionból a gumitömítést, és réseket ütöttek a raktérben. Látta egy mobiltelefon fényét is kiszűrődni, így nem gondolta, hogy nem kapnak levegőt a bezárt emberek.
A bűnszervezet tagjairól és betöltött szerepükről elmondta: nyelvismeretük miatt az elsőrendű vádlott és egy Szerbiában élő férfi intézték a bevándorlók átcsempészését a határon. Az elsőrendű vádlott feladata az is volt, hogy a migránsok útját megszervezze Ausztriáig és Németországig. A negyedrendű vádlott szállította a sofőröket, de csak a másodrendű vádlottal tudott beszélni, így ő közvetített közötte és az elsőrendű vádlott között. A másodrendű vádlott saját szerepét tolmácsként határozta meg, ugyanakkor szerinte a titkári feladatot is ellátta. A pénzt az elsőrendű vádlott biztosította - állította a másodrendű vádlott, a bíróságon felolvasott vallomásában.