A másodrendű vádlott szerint egy idő után az elsőrendű vádlott kapzsi lett, egyre nagyobb autókat akart és egyre több embert akart szállítani. A 71 ember halálát okozó ügy során használt hűtőkamiont a másodrendű vádlott állítása szerint egy lajosmizsei telephelyen nézték meg, majd a tulajdonossal Kecskeméten találkoztak és egyeztek meg a vételárról. A hűtőkamiont a harmadrendű vádlott vezette, akinek a negyedrendű vádlott biztosította az utat, „előfutóként”. Elmondása szerint ez az előfutó hívta fel őt, hogy az emberek dörömbölnek a hűtőkamionban, mire ő azt válaszolta adjanak az embereknek vizet, majd szólt az elsőrendű vádlottnak is, aki szintén ezt adta utasításba. Később a sofőr hívta, hogy meg akartak állni egy parkolóban, de egy rendőrautótól megijedtek, így továbbmentek. A sofőr később olyan kijelentést is tett, hogy az előfutója nem engedte hogy megálljon és kinyissa a kamionajtót – állította a másodrendű vádlott, hozzátéve, hogy amikor legközelebb beszélt a sofőrökkel, már - a hűtőkamiont az osztrák autópályán hátrahagyva – Pozsonyban voltak, oda menekültek.
Öngyilkos lenne
A másodrendű vádlott nyilatkozataiban még azt is mondta, ha hibásnak érezné magát az emberek haláláért, öngyilkos lenne. Állítása szerint végig ellenezte a fuvart, mivel a jármű nem volt emberek szállítására alkalmas. Erről elmondása szerint többször vitázott is az elsőrendű vádlottal. Beszélt arról is, hogy úgy tudta, az emberek kiszedték a kamionból a gumitömítést, és réseket ütöttek a raktérben. Látta egy mobiltelefon fényét is kiszűrődni, így nem gondolta, hogy nem kapnak levegőt a bezárt emberek.