Charles Crawford végül néhány hasznos tanácsot árult el a hallgatóságának, no meg a mai beszédíróknak és szónokoknak: 1. legyenek felnőttek a beszédben; 2. ne egy beszédben akarjanak mindent elmondani, inkább beszédek sorozatában fejtsék ki nézeteiket; 3. nem kell mindig mindent leegyszerűsíteni, lehet komplex ügyekről is beszélni, de magyarázza is el a lényegüket; 4. ismerjék el, hogy nem tudják mindenre a választ; 5. őrizzék meg hitelességüket, őszinteségüket és nyitottságukat; 6. a politikus gyakorlati politikája legyen mindig jobb, mint a beszéde, és ne fordtva; és végül: a szöveg minden állítását ellenőrizze le, ne legyen benne semmi kínos hiba.
A diplomatából lett beszédíró elismerte: volt, amikor az általa írt beszéd kapcsán futottak bele egy ilyen kínos hibába: Radek Sikorski volt lengyel külügyminiszter (Anne Applebaum amerikai író-újságíró férje) számára ő írt egy beszédet, ami úgy került fel Sikorski honlapjára, hogy benne maradt az a nyilvánosan elérhető kód, mely szerint Crawford (volt varsói brit nagykövet) volt a szöveg írója.
Charles Crawford előadása zárásaként arról beszélt: a politikában végső soron három mozgás lehetséges: vagy a közép nyomja le a széleket, vagy egyensúlyba kerül a centrizmus és a szélsőség; vagy pedig a szélsőség nyomja el a közepet. Szerinte ez utóbbi történik most a világban, ami a politikai kommunikációban is megjelenik, mely során a komplexitásból az egyszerűsítésbe menekülnek mind a szónokok, mind az őket hallgató tömegek.