Ez is élet-iskola: így oktatják a kis sakkozókat Győrben

2017. március 29. 11:44

Hatvannégy fekete-fehér mező szabályokkal tűzdelve, ahol a lépéseink végső, visszavonhatatlan döntések, akárcsak az életben. Jáchym Dorinával, a győri Arrabona Sakkiskola Sportegyesület elnökével beszélgetünk arról, hogy a sakk is lehet eszköze a jövő generáció útjának mederbe tereléséhez.

2017. március 29. 11:44
Marcinkova Eva

Péntek délután: sétálunk a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ felé. Ott lesz Jáchym Dorina utolsó sakkórája a héten: a helyi Arrabona Sakkiskola Sportegyesület elnöke ő, aki évek óta tanít gyerekeket a sakkozás rejtelmeire.

Ballagunk végig a Rába parton, miközben Dorina mesél: gyerekkorában kezdett sakkozni, még az oviban. Talán 5 éves sem volt, amikor édesapja katonás szigorral terelgetni kezdte a fekete-fehér mezőkön. „Én adtam az oviban a legjobb huszárlépéseket” – mondja nevetve Dorina. Tagja lett a Paréj Józsi bácsi által vezetett Tapolcai Sakkegyesületnek és elindult a karrierje. Még emlékszik a poros termekre, ahol először megtanult mattot adni és lerágta a ceruzái végét, mivel unatkozott. Jöttek a versenysikerek és egyértelművé vált: ezt nem lehet abbahagyni.  A főiskolai évek után szabadúszóként kapta az első sakkra éhes ovis csoportját, utána már nem volt megállás egészen a saját egyesületig, melynek Győrre utalva az Arrabona Sakkiskola és Sportegyesület nevet adta.

Az egyesület mottója: „Út a végtelenhez!”, ami utal a sakk tulajdonságaira, miszerint az izgalmas, sosem ismétlődő és folyamatos fejlődésre késztet. A sakk rengeteg mindenre megtanít: önuralomra, fegyelemre, fejleszti a logikát, a kreativitást, a koncentrációt, a figyelemre való készségeinket és még sorolhatnánk. Persze csak akkor, ha jól tanítják: hiszen ezen készségek mellett emberségből is helyt kell állni. Az Arrabona SISE nem csak azt tűzte ki célnak, hogy a gyerekek sikereket érjenek el és megszeressék a játékot, de az emberi értékeken is nagy a hangsúly.  „Ha jól adjuk át, akkor segít a felnőtt életben. Még ha nem is az élsakkot támogatjuk, akkor is nagyon jó dolgot csinálunk: koncentrációt, figyelmet fejlesztünk az élet minden területén” – mondja Dorina. 

Van igény a sakkra?

Az iskola kapuin belépve gyerekek kacagása fogad. Egyszerre kiáltozzák: Dorina néni, Dorina néni!  A dohos osztályterem megtelik a mosolyukkal és kezdődik az óra. A kicsik alapállásba helyezik a fekete-fehér bábukat, jön a kézfogás és a „jó játékot”  szófordulat, majd indul a 10 perces sakk-viadal. Innentől síri csönd és koncentráció. Még a légy zümmögését is hallani a sarokban.

Meglep a 6-10 éves kicsik fegyelme: „Volt már, hogy másfél óráig ilyen koncentráltan és csöndben játszottak” – meséli Dorina, megdöbbenésemre. Már várjuk az utolsó páros küzdelmének végét, közben a gyerekek egymást is bíztatják a „lépj ki a sakkból vagy védd ki!”, „sakk és matt! oh... mégsem!” felkiáltásokkal.

Izgalom az órán: na ki nyeri a játszmát?

 

Jogosan kérdezhetnénk, hogy érdemes-e manapság sakkegyesületet alapítani: tényleg van igény a sakkra? Hetente hetven gyerkőc jön Dorinához órára, elmondása szerint a sportág sokkal népszerűbb mint hinnénk: tízből kilenc ember érdeklődéssel fordul a sakk felé, vagy volt már valamilyen pozitív élménye a játékkal kapcsolatban. Az emberek pártolják, hiszen a gyerekekre jó hatással van – állítja az Arrabona SISE elnöke. A Győr környéki településeken több kisebb-nagyobb sakkal foglalkozó egyesület van, de nem helyeznek elég hangsúlyt az ifjúsági sakkra, az utánpótlásra. Pont ebben különbözik ez a sportegyesület. De akármilyen népszerű is, nem kell mindenkinek sakkozni:  „Azok sakkozzanak, akik ebben megtalálják azt az izgalmat és játékszeretetet, amin el lehet indulni”  – fejti ki Dorina.

Ez a játékszeretet, ami visszatükröződik a gyerekek arcán az órán is: lelkesedéssel kontráznak egymásra, hogy ki tudja hamarabb megoldani a tanító néni trükkös feladványait. Próbálom követni a lépéseket, és miközben körbenézek, csak az én arcomon ül a teljes értetlenség. A kicsik egymás szavába vágva szórják a válaszokat. A kezeik minden kérdésnél a levegőbe emelkednek. Komolyan veszik a sakkot.

Versenyre fel!

A sok vicces beszólás és nevetés mögött fáradságos küzdelem rejlik: most is készülnek az országos bajnokságra. Nem csak játék ez, de már kicsiként meg kell tanulniuk a sikerélmény és a kudarc feldolgozását. Dorina gyakorlásként benevezi őket idősebbeknek szervezett versenyekre is, ahol begyűjtik az első tapasztalataikat: beleadnak mindent, profin kezelik a helyzetet és csapatként szinte sorra nyerik a fordulókat.

„Nagyon szép, amikor egy felnőtt ellen megküzd egy ilyen kisgyerek. Nagyon nagy lelki fejlődést segít elő. Be kell vállalni, hogy nem a saját korcsoportjukat nyerik meg, nem kérik a kupát és a serleget 9 évesen, hanem bevállalják azt, hogy itt a nagyok között úgymond csak tapasztalatot fognak szerezni. Büszke vagyok rájuk!” – teszi hozzá. A gyerekek visszatükrözik azokat az értékeket, amikre az Arrabona SISE hajt: a sportszerűség, az őszinteség és a tisztesség. Fontos alappillérek ezek, amelyeket már kicsiként alakítgatni kell bennük. Tanárként Dorina minden rezdülésüket figyeli: a rendszeres terelgetés az első helyen áll az oktatási módszerében. Edzőként meg kell tanítania, hogy mindenki egyenrangú, nem bántjuk a másikat, akkor sem ha gyengébb.

A „pancser sakk” nem ilyen!

 

Dorina szerint egész embereket kell nevelni, nem elég a siker. Fontos, hogy szeretetben és élvezettel történjen az előrelépés. Nincs ez másképp a sakknál sem: a gyerekekkel együtt jött létre az egyesület. Közösen tanulták meg, hogyan lehet emberségesen haladni az úton: „Én is velük együtt fejlődök. Figyelni kell a gyerekre, fontos ennek a pszichológiája, időt kell rájuk fordítani. Ha a gyerek szomorú, változtatok, igazodok” – meséli Dorina. Az elsődleges célja az egyesületnek, hogy a gyerek szeresse a játékot. Ha ez megtörtént, akkor már teremtődött valami: „felnőttkorában előveszi a sakk-könyvet és nem unatkozik a vonaton”.

A nebulók figyelmét nem könnyű fenntartani: folyamatos újdonság kell, ha lehet, humorral fűszerezve. Frappáns szójátékok teszik színessé az órát, mint a „pancser sakk” vagy a „kalapálás”, alapállás helyett. Még a világbajnok Magnus Carlsennel is példázni kell: „Magnus Carlsen odateheti, de ti azért még nem” – hangzik jókedvűen. Gréti nevű kis tanítvány a szünetben úgy dönt, a szavalás ma nem maradhat ki, nehogy unatkozzunk: fergeteges előadásban hallhatjuk Petőfi Sándor Arany Lacihoz című versét. Bánhatja, aki kihagyta. 

A játékosság mögött hihetetlen profizmus és zsenialitás bújik meg. Ámulva néztem a „fejben sakkot”, ahol a gyerekek csak elképzelik a bábuk helyzeteit, és erre támaszkodva védik ki vagy adják a sakkot. Ebben a pár percben értelmet nyert az órán sokszor hallott „csináljunk csodát” kifejezés. A tanítás legszebb élménye a pozitív visszacsatolás, amikor látod a gyereken a fejlődést. Nincs ezzel Dorina sem másképp. Vannak problémásabb gyerkőcök: sokszor kitűnnek valamiben, de más területen meg nem úgy viselkednek, mint társaik. Ez pedig konfliktushelyzetet szül.  Ezeket lehet sakkal vagy más fejlesztő játékkal is formálni. Sok gyereknél látható a sakk általi változás: „Volt egy kisgyerek, akinek nagyon kicsi volt a koncentrációs ideje, körülbelül öt perc. Most pedig leül és sakkjátszmát játszik, odafigyel. A nagymama mondja, hogy nem ismernek rá a gyerekre. Tegyük hozzá, hogy érik a kisgyerek; és nem mindegy, hogy milyen hatások érik és mennyit teszünk ebbe bele”. Ennél nagyobb elismerés talán nem is kell.

Gyűjtik a sikereket az Arrabona-lurkók

 

Van-e a sakknak jövője?

Vajon lesz-e valaha a sakk élsport Magyarországon? A Polgár-lányok sikerei után ugyan hosszú évekre elcsöndesedett a média, de a sakk fejlesztésére való törekvések nem álltak le. Jöttek a hírek, hogy az iskolákban kötelezővé tennék hetente egy órában a sakkot, illetve indulnak a sakkpedagógusi szakirányú képzések is. Így például már a győri Széchenyi István Egyetemen is jelentkezhetünk sakk-pedagógusnak. Ha kiforrnak ezek a törekvések, lehet ennek sikere – magyarázza Dorina.

Szerinte a tárgyi feltételek megteremtése lenne az elsődleges lépés: jelenleg kevés a támogatás. A győri egyesületnek is szembe kell nézni a nehézségekkel: nincsenek külön sakk-termek, a felszerelés egyszeri befektetés lenne, de támogatás hiányában nehéz e nélkül versenyeket szervezni. A versenysakk költségekkel jár: az utazást valakinek fizetnie kell, amit sokszor a szülők tesznek meg. Egyelőre sok a szervezési probléma is: a versenyek gyakran ütik egymást időben. Ennek az az oka, hogy az egyesületek külön utakon járnak, pedig a haladáshoz az összefogás és egymás segítése nélkülözhetetlen lenne, és ezzel akár külföldi kapcsolatokra is szert lehetne tenni. Támogatások, tárgyi feltételek, minőségi oktatás és szakképzett tanárok – e tényezőkre szükség van, hogy lehessen építkezni. „Hiába a szeretet, a motiváció és a sok gyermek: ez nem elég. Míg a feltételek nem teljesülnek, addig nincs tere a sakknak” – fejti ki Dorina, az Arrabona vezetője.

Az Arrabona SISE és a hozzá hasonló szervezetek munkája nélkülözhetetlen. A tanítás felelősség: a jövő nemzedék felkészítése az életre. A sakk is egy eszköz lehet ebben.

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
noMores
2017. március 29. 17:01
Nem akarok unnepronto lenni, de mindenhonnan azt hallani, hogy a sakkszovetsegben a fejetol buzlik a hal....
exfahrenheit
2017. március 29. 12:46
az biztos, hogy a sakk olcsóbb, mint a lovaglás, síelés, de az úszásoktatásnál is.. és kell a közpénz a stadionokra, Orbán vári luxusára, ruszki Paks II-re..
Edwin Hubble
2017. március 29. 12:17
A sakkot minden iskolában oktatni kellene.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!