Paks-szavazás

„Volt régen valamelyik román kereskedelmi tévén egy műsor. Nem volt több, csak napi öt perc. De annál zseniálisabb műsor talán nem volt sem addig, sem azóta. Úgy volt, hogy a műsorvezető meg az operatőr elment valahova. Például a Duna-deltába, egy lipován faluba, ami tisztára olyan volt, mint Velence, legalábbis annyiban, hogy a kocsmába is csónakkal kellett menni. Szóval elmentek oda, kiszálltak a csónakból, beléptek a krimóba, a kamera már forgott, a riporter odalépett az első bent lévő lipován halászhoz, az orra alá dugta a mikrofont, és megkérdezte: – Mit szól ahhoz, hogy a GDP-arányos államadósságban a lejalapú állampapírokon belül jelentősen csökkent a külföldiek által birtokolt összeg, csak tavaly majdnem ezermilliárdnyi külföldi befektetés tűnt el, ugyanakkor hosszabb távon nem látszik ennyire markáns átalakulás?

Amit a lipován halász válaszolt, az volt a műsor. Minden idők legjobb műsora.

Éppen ilyen zseniális lenne egy Paksról szóló népszavazás. Hiszen a nép pontosan annyit tudna hozzátenni ehhez a problémához, amennyit a lipován halász a GDP-arányos államadósság belső szerkezetének alakulásához.

Ezt találták most ki az elempés lányok-fiúk. Annyira megtetszett nekik ez a népszavazásosdi, hogy mostantól népszavazunk, ahogy a csövön kifér. Olimpiáról, Paksról, adókról, génsebészetről, csillagközi űrről, fekete lyukról, Goldbach-sejtésről.

Illetve népszavaznánk, de sajnos nem lehet. Mindenről nem lehet. Például költségvetési ügyekről sem, így tehát Paks is kimarad a buliból. Milyen kár! Annyira jó lett volna látni, ahogy Szél (szül.: Nagy) Dettózó elmerül a nyomottvizes reaktorok versus szélerőművek problematikájában (a háttérben Hadházy Áki a zokniját is levéve számolja össze a megawattokat egy felvételre állított zsebmagnó társaságában).

De nem lesz ilyen. Sajna. Pedig jobb lett volna, mint a lipován halász…”