Dögunalmas stréberbulival indított kampányt a Momentum

Schick & Schön írása

*

A Momentum Mozgalom NOlimpiás kampányindító bulijáról röviden annyit érdemes elmondani, hogy az ifjúgyurcsányista Szarvas Koppány Bendegúz tűnt a legértelmesebb embernek a partiban. Akár keresztet is vethet az új pártkezdeményre a lustább olvasó, de a kitartóbbaknak megpróbáljuk körülírni azt a páratlan hangulatot, ami a Corvintetőn fogadott minket szombat este; és amit a legjobban az a mélyről jövő őszinte kérdés foglal össze a legjobban, ami az első blikk után belénk villant: „Mi ez, valami stréberpárt?”

Az a legjobb, ha a legelején kezdjük.

Úgy indultunk el szombat este az est.hu vonatkozó programajánlójának végigböngészését követően, hogy a momentumos buli lesz az est fénypontja. (Január közepe van, akinek pénze van, vagy síel, vagy nyaral. Turista alig, mondjuk mit csináljon most itt, hideg is van, nem beszélve arról, hogy amióta feltalálták a házhozszállítást, nincs az Michelin-csillag vagy Steiner Kristóf-féle vegán food truck, aminek a kedvéért jelentősebb időt töltenénk el tömegközlekedéssel és a hideggel való bármiféle érintkezéssel. Max taxi, ha muszáj.) Ennek megfelelően előtte bevágtunk pár sört és hermelint itt-ott, hogy megfelelő hangulatban és megfelelően későn érkezzünk az újabb ifjúellenzéki csoportosulás olimpiaellenes kampányindítójára. A fővárosban egyre intenzívebb tempóban bővülő hermelinkínálat az Isten megkésett karácsonyi ajándéka így januárban, választást lehetne nyerni vele.

Beépített emberek mindenhol

Olyan tíz körül sikerült beesnünk, de a bejáratnál a pultra kirakott momentumos és nolimpiás jelvényekkel megtöltött két szatyor még mindig félig volt. El is hoztunk egy marékkal a gyűjteményünkbe, és lépcsőmászás közben még csak nem is azt latolgattuk, hogy vajon honnan volt erre pénzük az ifjúellenzékieknek, hanem hogy mi jó van abban, hogy önkiszolgáló jelleggel boldog-boldogtalannak tömegesen, full ingyen pártjelvényeket osztogatnak. Inkább égetnék el azt a pénzt. Instán több lenne rá a lájk.

A fenti nagyterembe belépve egy kicsit meglepődtünk, mert teljes világosság és nulla zene fogadott minket. A kivilágított teremben csak a jelentős részben ing-pulóver szettben nyomuló mozgalmárok csevejének ricsaja hallatszott, és megfordult a fejünkben, hogy – bár olyanban még sose voltunk – egy Fidelitas-buli is valahogy így nézhet ki, csak legfeljebb kevesebb a hipszter. Jó kétszázan ha lehettek. Az első ismerős, akit megláttunk, egy fontos közjogi intézménynél dolgozik, nem is merjük leírni, hogy hol, nehogy kirúgják, amiért ilyen helyekre jár. Bár az is lehet, hogy beépített embernek küldték.

Ez a gondolat az este folyamán többször is felsejlett bennünk.

Odamentünk a pulthoz sörért meg gintonikért (Magyarországon az agyonkezelt héjú citrusokból kioldódó vegyianyag nagyon fontos összetevője a longdrinkeknek és az úgynevezett limonádénak hívott cukros víznek), de előbb talált be minket a magyar viszonyokhoz képest is szokatlanul bunkó biztonsági őr, mint hogy sorra kerültünk volna. „Figyeljetek, itt vége a bulinak. Menjetek át szépen hátra a kis terembe, ott van a ti bulitok, ha itt akartok maradni, akkor meg le lehet menni és lehet venni belépőt, jó?” Szomjúságunkat bizonygató akadékoskodásunkra azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy hátul a kisteremben is van pult. Hát jó, ha van, az jó.

Szép vagy, mennyi a GDP-d?

Hátul a kisteremben a pulton kívül volt pár tucat entellektüelnek öltözött fiatal, meg olyan zene és világítás, ami a leginkább a kilencvenes évek gimnáziumi diszkóra emlékeztetett minket. Ez egyébként nem baj, a vidéki sulibulik nagy rajongóiként örömmel fedeztük fel a közös pontot a momentumosokkal. A fiatal entellektüelek azért nem csak a külsőségekre adtak: legalábbis ahogy egy beszélgetésfoszlányt elkaptunk, egy srác nehéz gazdasági témákkal próbálta felszedni a kiszemelt leányzót a szokásos csajozós dumák helyett. Nem tudjuk, hogy sikerült-e ez a bátor kísérlet, de ha másért nem, azért biztosan megérte hátramennünk ebbe a terembe, hogy a „stréberpárt” eposzi jelző megszülessen.

Hamar úgy döntöttünk, hogy búcsút mondunk a zenés teremnek, és körülnézünk az előtérben. Milyen jól tettük! Itt találkoztunk ugyanis a jelenleg még bőven szexinek mondható méretű jóléti hasat növesztő ifjúdemokrata Szarvas Koppány Bendegúzzal, és itt merült fel bennünk másodszor a beépített ember-gyanú. Amit persze rögtön cáfolt Gyurcsány ifjú katonája; meg azt is, hogy át akarná csábítani a DK ifjúsági tagozatába a momentumosokat, megrontva így ártatlan lelküket. Arra a kérdésre, hogy akkor mégis mit keres itt, sejtelmesen annyit árult csak el, hogy a 2018 utáni viszonyokra készül, mondván, valahogy viszonyolniuk kell majd egymáshoz az ellenzéki pártoknak.

Jó éjszakát

Miután ráeszméltünk, hogy az egész momentumos buli fénypontja a Szarvas Koppány Bendegúzzal való találkozás volt, tudtuk: nagyon gyorsan le kell lépnünk. Ezt tettük. Ez egyébként érdemben nem befolyásolta az olimpiaügyi aláírási hajlandóságunkat, mert hivatalosan nem vagyunk pestiek. Bár egyikőnk olyan tudatos állampolgár, hogy egy pillanatra megfordult a fejében, hogy bejelentkezik a fővárosba demokratikus jogainak gyakorlása érdekében, de egy ilyen kampánynyitó buli után erre még biztosan alszik egyet. De csak mert imádja számolni a birkákat.