Kinyomtatják valaha újra a Népszabadságot?

„Nem egy propeller miatt” szüntették be a Népszabadság megjelentetését. Az elmúlt időkben „atombiztos beszállítói” voltunk a nyilvánosságnak, ezek a szállítmányok pedig fájtak a hatalomnak – fejtegette Pető Péter, az utolsó impresszum szerinti főszerkesztő-helyettes a lap felfüggesztésének okát szerdán az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének telt házas rendezvényén. Ezután úgymond háláját fejezte ki a Fidesznek az közelmúltban megjelent anyagokért. Ugyanis ez a mértékű beszállítás „a kormány nélkül nem sikerült volna”.

Rogán Antal és Matolcsy György ügye, a rendszer két nagy oszlopának megrendítése kiverte a biztosítékot a kormánynál – vélekedett Tamás Ervin, a rendezvény másik meghívottja, a lap korábbi főszerkesztő-helyettese és egyik legismertebb arca is. Szerinte a döntés „rapid és irracionális volt”.

„Péntek este 11-ig a szerkesztőségben voltam. Babzsákokat matricáztam a költözés miatt” – vázolta a döntés váratlanságát Pető. Tamás is telefonon értesült a hírről. „Az íráson kívüli tehetetlenséget éreztem. Leültem, és fel nem állva megírtam a Népszavában megjelent cikkemet” – idézte fel a számára sokkoló estét.

Ki a felelős?

A rossz hír érkezése után a két vezető szerkesztő szerint mindenki azon volt, hogy hétfőn az újságosoknál legyen a Népszabadság. Hiszen „egy napilap addig él, amíg megjelenik.” Ám hétfőn – a fennállása óta először – hiába keresték az olvasók a standokon és a postaládákban.

„Ez egy gyáva puccs, amit politikai döntés motivált! Felfoghatatlan és méltatlan, ami történt” – fakadt ki Pető. A felfüggesztést nem lehet csak a lap veszteségességére fogni – állítja Tamás Ervin is. A volt főszerkesztő elismerte: már a kétezres évek elején látszott, a csökkenő nyereség miatt a Népszabadság ebben a formájában nem maradhat fent örökké. Ráadásul a vezetőség nem eszmélt időben, az online felületet túl későn hozta létre. Eközben a veszteség folyamatosan csak nőtt. Ám az olvasók már a világon sehol sem tartják fent a minőségi lapokat – emlékeztetett Tamás. Szerinte gazdasági értelemben piacról már nem is beszélhetünk. Pető tagadja, hogy a hiány, amivel sokan indokolják az újság felfüggesztését valóban elérné az 5 milliárd forintot, noha „veszteséges a lap és idén is az lett volna”. Ugyanakkor a cinizmus sötét mélységének nevezte, mikor a fideszes politikusok a „888.hu és a Magyar Hírlap után arról beszélnek, hogy a veszteséges cégeket be kell zárni”.

Mindkét újságíró egyetértett, hogy az MSZP nem játszott döntő szerepet az eladósodásban. Ugyanúgy herdálta az újság vagyonát, mint más értékeit, ám nem a párt felelőssége a jelenlegi helyzet ¬ mondta Tamás Ervin. Majd kanyarintva egyet a témán kijelentette: „a kormány tettei az MSZMP legkeményebb éveit idézik”. Mind mondta: a hatalom felírta a House of Cards-ot a kormánylistájára, most pedig megvalósítja azt. Azonban Tamás úgy érzi, repedezik a rendszer. „Ahol a Fidesz-világ magáról kezd el szivárogtatni, ott gond van.” 

Van élet a Népszabadság után?

A baj szerinte csak az, hogy Magyarországon rekordgyorsaságú a felejtés. Egy botrány négy nap alatt feledésbe merül. A szerkesztők azonban remélik: a Népszabadság-ügy nem jár így. „Ez nem a Népszabadságról szól” – adott tágabb értelmezést a történteknek Tamás Ervin. Nem arról, hogy egy nagy oszlop megint romokban hever. „Ez a ti ügyetek. Ez rólatok szól” – figyelmeztette a főleg egyetemista közönséget Pető. A Népszabadság nélkül van hétfő és van kedd, ha azonban mindent sorra elengedünk, semmink nem marad –festett sötét jövőképet a lap főszerkesztő-helyettese.

Pető Péter borúlátó az újság jövőjét illetően. „Ha megkérdezik, kinyomtatják-e valaha újra a Népszabadságot, nemmel válaszolok.” Tamás Ervin úgy érzi: „most látszik, hogy a Népszabadság több mint aminek hittük. Nem lehet lábvizes medencét csinálni belőle. Ezért döntöttek úgy, inkább leeresztik a vizet”. A Népszabadságot bezárhatják, „de azt, amit a Népszabadság jelent, nem vehetik el” – reménykedik Pető. Ám amikor a közönség arra várta a választ, mi lesz a szerkesztőségi gárda sorsa: a főszerkesztő-helyettes elérzékenyült.

Így a számukra legfontosabb kérdésre – a hogyan és mibőlre – senki sem kapott választ.