Magyar szakkollégiumot alapítottak Pozsonyban

Szerdán felavatták a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumot. A szakkollégium a felvidéki magyar egyetemvárosok diákszervezeteinek ernyőszervezete, a Diákhálózat (DH) kezdeményezéséből nőtte ki magát. A szakkollégium belső, szervezeti és szakmai felépítése a kollégisták bevonásával még most formálódik. Az első évfolyam színes szakmai háttérrel rendelkezik, egyaránt vannak a kollégisták között színészek, jogászok, társadalomtudományokkal foglalkozók és közgazdászok. Az interdiszciplináris képzés első szemináriumait retorika és politikai filozófia témában szervezték.

A kollégium Pozsony belvárosában nyílt meg, Fridericzky János ingatlanában. A régi, polgári ház tulajdonosa, aki építész is, maga tervezte meg a korábbi irodák lakó- és tanulótérre való átalakítását. A munkálatokat és a kollégium bérlését a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága finanszírozta. 

A felvidéki magyar elit jövője

Mózes Szabolcs, a kollégium igazgatója az ünnepélyes megnyitón elmondta: két és fél éve született meg az ötlet és 2015 decemberében jegyezték be a szakkollégiumot fenntartó alapítványt. Augusztusban vették fel a kollégium első évfolyamát, tizenöt pozsonyi egyetemistát. Az elkövetkező két évben a cél a kollégium felduzzasztása húsz, majd harminc főre. 

Bauer Dávid, a szakkollégium mögött álló alapítvány kuratóriumi elnöke beszédében úgy fogalmazott: a felvidéki magyarság számára kiemelkedően fontos a kollégium megalapítása, A kollégistáktól azt kérte, hogy legyenek a felvidéki magyarságnak, de a szlovákoknak is példaképei. Hozzátette: a kollégisták számára a magyarságtudat megtartása és az embertársaik tisztelete kiemelt érték kell legyen. Bauer elmondta: ők a hátteret biztosítani fogják, de az önrendelkezést a gyakorlatban már a kollégistáknak kell megtanulniuk.

Bumerángként kell visszatérni

Feledy Botond, a budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora az ünnepségen a szakkollégiumok történetéről beszélt. Elmondta, hogy az első szakkollégiumokat azért hozták létre lomos, omladozó budapesti épületekben, hogy olyan tanárokat, előadókat is meghallgathassanak, akit az előző rendszerben nem engedtek fel a katedrára. A későbbiekben, a rendszerváltás után a mozgalom tagjai a Szakkollégiumi Charta megírásával saját maguk számára kötelezően előírták az együttlakás feltételét is. Ugyanis a közösségi élet, az informális platformok, konyhai beszélgetések ugyanolyan fontos részei a nevelési modellnek.

A rektor kettéválasztotta a tehetséggondozás magyar hagyományait két fegyverre: ez a nyíl és bumeráng. Előbbi arról szól, hogy a diákokat egy látványos fejlődési íven kilőjék színvonalas nyugati egyetemekre, munkahelyekre. Itt azonban általában mindig felfedezhető valamilyen hiánya az említett közösségiségnek. A szakkollégiumoktól, így a pozsonyi kollégistáktól is inkább a bumeráng-modell várható el. Vagyis a diákok otthon csiszolgatják magukat, külföldön tökéletesítik, majd a Kárpát-medencébe visszatérve használják a megszerzett tudást.

Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára ünnepi beszédében kiemelte a határon túli magyar közösségek szerepének fontosságát. „Ne várják el, hogy a környező országokban külföldön érezzük magunkat, ahogyan a szlovákok is otthon érezhetik magukat Magyarországon” – hivatkozott Sólyom László gondolataira az államtitkár. Különösen igaz ez a felvidéki magyarokra – tette hozzá. A pozsonyi szakkollégistáknak az államtitkár azt üzente: „Érezzék magukat otthon ebben a kicsiny Magyarországban, amit ez a sziget alkot!”

*

Címlapkép: Hideghéthy Andrea / Felvidék.ma