Feledy Botond, a budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora az ünnepségen a szakkollégiumok történetéről beszélt. Elmondta, hogy az első szakkollégiumokat azért hozták létre lomos, omladozó budapesti épületekben, hogy olyan tanárokat, előadókat is meghallgathassanak, akit az előző rendszerben nem engedtek fel a katedrára. A későbbiekben, a rendszerváltás után a mozgalom tagjai a Szakkollégiumi Charta megírásával saját maguk számára kötelezően előírták az együttlakás feltételét is. Ugyanis a közösségi élet, az informális platformok, konyhai beszélgetések ugyanolyan fontos részei a nevelési modellnek.
A rektor kettéválasztotta a tehetséggondozás magyar hagyományait két fegyverre: ez a nyíl és bumeráng. Előbbi arról szól, hogy a diákokat egy látványos fejlődési íven kilőjék színvonalas nyugati egyetemekre, munkahelyekre. Itt azonban általában mindig felfedezhető valamilyen hiánya az említett közösségiségnek. A szakkollégiumoktól, így a pozsonyi kollégistáktól is inkább a bumeráng-modell várható el. Vagyis a diákok otthon csiszolgatják magukat, külföldön tökéletesítik, majd a Kárpát-medencébe visszatérve használják a megszerzett tudást.