Lemondunk!

„A 4K! Elnöksége október 1-jével lemond a tisztségéről, és ugyanerre a napra tisztújító kongresszust hív össze.

A lemondásunk nem csak technikai jellegű, ami a tisztújítás összehívására szolgál: egyikünk sem kíván elnökségi pozícióért újraindulni.

A 4K! abban az időszakban alakult politikai mozgalommá, majd párttá, amikor a NER kiépülése még csak elkezdődött, és tömegek mozdultak meg és álltak ki ellene. Mint tudjuk, azt a csatát Orbán nyerte: az érdemi politikai ellenállás azóta felmorzsolódott, a NER pedig kiépült. A hatalom centralizálásával eltűnt az ellenzék intézményi háttere, a médiája, és még az egykori oligarchái is megkötötték a maguk különbékéit a rendszerrel.

Mára a parlamenti ellenzéki pártok láthatóan ugyanolyan kényelmesen elhelyezkedtek a rendszerben, mint Putyin Oroszországában az ellenzéki pártok. Nem tűnik úgy, mintha valós ambícióik lennének a Fidesz leváltására. Nincs is nagyon miért ugrálniuk. Expolitikusaik, családtagjaik, vagy a szakértőik sorra kapják a pozícióikat a NER-ben.

Ez a helyzet elsőre akár úgy is hangozhat, mint ami teret nyithat egy parlamenten kívüli pártnak, valójában azonban demoralizálja a potenciálisan aktivizálható embereket is, és az apátiát növeli. Ezt tapasztaljuk a saját szimpatizánsaink és a párttagjaink körében is: kevesen hajlandóak aktívan részt venni és cselekedni.

A rendszerváltás óta létező pártundor pedig tovább ront a helyzeten: bár papíron a pártok lennének a közakarat kialakításának eszközei, az emberek többsége a pártokban való részvételt nem állampolgári aktivitásnak, hanem valamilyen gyűlöletes és gyanús tevékenységnek tekinti. Aki ismeri a belső viszonyokat, tudja, hogy még a legnagyobb ellenzéki párt is elképesztő káderhiánnyal küszködik.

A pártépítés szándékának hiányában maradnak a néhány hónapra felfutó civil tiltakozások, amelyek a kiállás és az összetartozás nagyszerű élményét kínálják. Izgalmas pillanatokat meg némi önbecsülést ad az érzés, hogy az ember kiállt az igazságtalanságok ellen, a NER ellen azonban ezek y megmozdulások mégsem érnek a gyakorlatban semmit sem.

A csapda tökéletes: a NER-t csak egy párt tudja legyőzni, pártot csinálni viszont nem lehet a NER-ben.

A ciklus felénél vagyunk, a következő választás már látótávolságra van. Ha egy szervezet indulni akar a választáson, akkor innentől neki kell állni rendesen tolni a szekeret.

Ez az a pont, amikor mindenkinek el kell döntenie, hogy számára értelmes tevékenység-e a mostani körülmények között a pártpolitika vagy nem.

Mi a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy nincs sok értelme részt venni ebben a komédiában, és komoly képpel eljátszani, hogy ez egy nyílt versenyre épülő, valóban működő többpártrendszer.

Emiatt október 1-jével lemondunk a tisztségünkről.

A kongresszuson szeretnénk, ha arról is szó lenne, hogy magát a pártot fenn kívánjuk-e tartani, és csak akkor tartanánk meg a tisztújítást, ha erre egyértelmű igen a válasz.

Bassa Zoltán
Györki Zsuzsa
Istvánffy András
Nagy András
Völgyesi Krisztián”