Nos én három dolgot látok. A legfontosabb az, hogy sajnos itt egyre kevésbé lehet ténylegesen legújabb technológiákat kipróbálni. (...) A második ok, az az, hogy elegük van ebből az országból. Merthogy pont az informatikus sérelmezi a leginkább, ha nem überezhet. Ő ugyanis az a fajta, aki a weben, a mobilján, a paypalján és úgy általában online éli az életét. Ez a lételeme. A pizzáját is online rendeli, persze, hogy a taxit is ott akarja. No nem csinálja a fesztivált, és nem megy ki »a térre«, csak csendben lelép. Mi pedig vesztünk vele egy nettó adóbefizető állampolgárt, rengeteg GDP-t és gyakran még három másik embert is. Persze nem az überrel kezdődőtt, mondjuk úgy, hogy még csak nem is az utolsó csepp, mert már az is rég megvolt. Ha meg iskolás korú gyerek van, akkor egyenesen veszélyesnek gondolja a maradást. Nem szeretné ugyanis, ha a gyereke nem jutna hozzá jó minőségű oktatáshoz. Mert az lehet ugyan, hogy az informatikus gyereke kitűnő szociális háttérrel rendelkezik, de mi van, ha fogyatékos, diszlexiás, autista, vagy simán csak nem egy versenyistállós fajta? És hát még valami. Az informatikus az pont az a fajta, amelyik a legkönnyebben jut információhoz, továbbá logikusan tud gondolkodni. És szokott gondolkodni.”