Arról a bizonyos IT munkaerőhiányról meg a pénzről

„Szóval a hír igaz. Hónapok óta nem tudjuk betölteni az ügyfelek pozícióit, csak nagy szerencsével. Egyszerűen nem tudnak a cégek ekkora fizetéseket kitermelni. Ha beindul a fizetés spirál (már beindult), annak rossz vége lesz, és mi már láttunk ilyet. Úgy hívták: dotcom válság. Az van, hogy egy idő után annyira drága lesz az informatika, hogy az üzleti megrendelőknek (vagy akár magánszemélyeknek) majd egyszer csak nem éri meg az egész. Mert nem látnak az fejlesztésből igazi versenyelőnyt. És akkor jön a baj.(...)

Miért van ez az egész? Már megírták mások is a triviális dolgokat, pl. az oktatás sanyarú sorsát, meg, hogy nem jelentkeznek elegen a szakokra, meg az agyelszívást. Ezt egy kicsit kiegészíteném, például azzal, hogy akik elmennek innen, azok miért mennek el.  

Nos én három dolgot látok. A legfontosabb az, hogy sajnos itt egyre kevésbé lehet ténylegesen legújabb technológiákat kipróbálni. (...) A második ok, az az, hogy elegük van ebből az országból. Merthogy pont az informatikus sérelmezi a leginkább, ha nem überezhet. Ő ugyanis az a fajta, aki a weben, a mobilján, a paypalján  és úgy általában online éli az életét. Ez a lételeme. A pizzáját is online rendeli, persze, hogy a taxit is ott akarja. No nem csinálja a fesztivált, és nem megy ki »a térre«, csak csendben lelép. Mi pedig vesztünk vele egy nettó adóbefizető állampolgárt, rengeteg GDP-t és gyakran még három másik embert is. Persze nem az überrel kezdődőtt, mondjuk úgy, hogy még csak nem is az utolsó csepp, mert már az is rég megvolt. Ha meg iskolás korú gyerek van, akkor egyenesen veszélyesnek gondolja a maradást. Nem szeretné ugyanis, ha a gyereke nem jutna hozzá jó minőségű oktatáshoz. Mert az lehet ugyan, hogy az informatikus gyereke kitűnő szociális háttérrel rendelkezik, de mi van, ha fogyatékos, diszlexiás, autista, vagy simán csak nem egy versenyistállós fajta? És hát még valami. Az informatikus az pont az a fajta, amelyik a legkönnyebben jut információhoz, továbbá logikusan tud gondolkodni. És szokott gondolkodni.”