Kétféle hazaérkezés

„Most azonban valami olyasmi történt, amilyent eddig nem láthattunk: a magyar válogatott úgy szólván (megint) győzedelmes seregként tért haza. Kétfelől vízsugár-koszorú övezte a játékosokkal földet érő gépet a repülőtéren, a Hősök terére díszes busszal érkező kedvenceket – Storck Mestert beleértve – ünneplő tömeg várta. Egyszeriben, szinte néhány nap leforgása alatt megváltozott a magyar foci iránti társadalmi attitűd: a csoportgyőzelem melletti döntetleneket, majd a »négysoros zakót« is úgy vették/veszik tudomásul, mint sikeres, ígéretes realitást! A tarka, magyar nemzeti színekbe öltözött, zászlót lobogtató közönség soraiban feltűnően sok a gyerek, tinédzser, fiatal nő és férfi.

A sport és főleg a labdarúgás a 21. század világvallásává lesz. Írás közben a fülembe költözött Ady Endre nagyszerű versének töredéke 1918-ból: »Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek hajt titeket«. Majd’ száz évvel később, egy új világban nyugodtan hozzátehetjük: Éhe a gólnak, éhe a sikernek! ”