Politikailag motivált és kézivezérelt folyamat

„Az állami pénzekkel kitömött, és ezért változásra nem kényszerített magyar foci képes lenne közösségként vonzó lenni tömegek számára?

Nem, és ez a probléma, ezen kell változtatnia a focinknak, sőt a magyar társadalomnak. Mindenkinek szüksége van közösségi élményre, és nem a Facebookra kellene fújni, hogy elszipkázza a fiatalokat, hanem a futballtársadalomnak azzal kellene foglalkozni, hogy miért nem vagyunk elég vonzóak. A magyar labdarúgás az elmúlt években a jelét sem mutatta annak, hogy fel tudna nőni ehhez a feladathoz.

Ha nem a teljes, kétszáz milliárdos összeget nézzük, akkor is, a stadionok egyenként is drágának tűnnek a közvélemény döntő többsége számára. Valóban drágák az ötszázmillió és egymilliárd forint közötti összegért felépülő kis stadionok, vagy a közel húszmilliárdos költségű Groupama Aréna?

Nyugat-európai mércével és a magyar büdzsé viszonyait tekintve sem drágák. Az idei költségvetésben szerepel több mint 1650 milliárd forint kiadás a kórházi tevékenységekre. Stadionokra elköltünk, mondjuk, 40 milliárdot évente. Az ingerlékenység és a sokk oka az egészpályás letámadás a sport terén: nemcsak stadionokat építünk, hanem vizes-vb-t rendezünk, 2020-ban foci-Eb-meccsek lesznek nálunk, a taón megy el évente több tíz milliárd forint, kiemelt sportágakat támogatunk.

Ezt a felháborodást már kicsit jogosnak érzem, miközben meg nincs vécépapír a kórházakban, ugye. Sok esetben felmerül, hogy nemcsak infrastruktúrára, fejlesztésre, hanem működési költségekre is jelentős támogatások mennek ki. Ehhez pedig hozzájön a döntések átláthatatlansága, ami joggal dühít fel sokakat.

Átböngészve a stadionfejlesztésekkel kapcsolatos kormányzati döntéseket, azok nemcsak átláthatatlannak, hanem ad hocnak is tűnnek.

Ad hocnak egyáltalán nem mondanám, mert ha az elemzésünkbe felveszünk olyan változókat, mint hogy az adott helyszínen, érintett futballklubnál van-e országgyűlési képviselő, van-e fideszes, kormányzati erős ember, voltak-e ott nagy összegű közbeszerzési pályázatokat elnyert vállalkozások, akkor egy nagyon világos döntési folyamat rajzolódik ki. Ami azt sugallja, hogy politikailag motivált és erőteljesen kézivezérelt folyamat ez.

Ennek, megvalósult formájában már semmi köze ahhoz, hogy kulturális fogyasztásnak fogom fel a futballmeccsre járást, és az ehhez szükséges infrastruktúra megújítását a kultúrára költött pénznek veszem.”