Elvitték a Donáth György-szobrot

Elvitték Donáth György néhai országgyűlési képviselő szobrát a főváros IX. kerületéből, az Üllői út és a Páva utca sarkáról pénteken. A szobor avatása szerdán elmaradt. Kutas László, a szobor alkotója az MTI megkeresésére pénteken azt mondta: a megrendelő, a Magyar Politikai Elítéltek Közössége féltette a szobrot, emiatt vihették el. Hozzátette: úgy tudja, a Facebookon csoport szerveződött a szobor ledöntésére. Tudomása szerint Donáth György szobra a Hadtörténeti Múzeumba kerül majd, ott állítják ki. Az MTI kereste az ügyben a Magyar Politikai Elítéltek Közösségét is, de nem sikerült információt szereznie.

A Népszabadság Online azt írta: pénteken kora délután vitték el a szobrot, feliratát pedig leragasztották egy márványlappal.

Szerdán Valkony Károlyné, a Magyar Politikai Elítéltek Közösségének főtitkára a helyszínen közölte az MTI-vel, hogy a szervezők a méltatlan körülményekre hivatkozva lemondták az avatóünnepséget.

Tiltakozók jelentek meg

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Szabadságharcosok Közalapítvány és a Magyar Politikai Elítéltek Közössége avatta volna fel szerda délután az egykori országgyűlési képviselő, Donáth György szobrát egykori lakóhelye, az Üllői út 55. szám előtt. Az ünnepségen több tucatnyi tiltakozó jelent meg, „nem kérünk a fajgyűlöletből”, „a rasszista ünneplő maga is rasszista” feliratú táblákat feltartva, folyamatos fütyüléssel és kiabálásokkal fejezték ki, hogy ellenzik a szoborállítást. Arra hivatkoztak, hogy Donáth György támogatta a zsidótörvényeket, szervezte a fajvédő mozgalmat.

Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke, a Fidesz alelnöke és Boross Péter volt kormányfő, akik beszédet mondtak volna az avatáson, végül távoztak. 

Donáth György 1904-ben született, magyar jogász, politikus, 1938-tól az Imrédy Béla által indított Magyar Élet Mozgalom egyik vezetője, 1939-1944 között kormánypárti, országgyűlési képviselő, 1943-1944 között a Magyar Élet Pártjának alelnöke volt. 1945 után részt vett a Magyar Közösség tevékenységében, a vezetők között volt, amiért több társával együtt letartóztatták, majd koncepciós perben halálra ítélték és 1947. október 23-án kivégezték. 1991-ben rehabilitálták.