Egy elfeledett magyar, aki a Szépművészeti Múzeumra hagyta a páratlan Munkácsy-gyűjteményét
A New Yorkban élő Kiss Emil úgy érezte, Magyarországon a helye a méregdrága képeknek.
Nem volt nagy tolongás Faludy György személyes holmijaiért, kitüntetéseiért és kézirataiért azon az árverésen, melyen a költő hagyatékának egy részét kínálta megvételre özvegye, aki a bevételből az örökség többi részét kívánja egyben tartani és látogathatóvá tenni. 113 tételből mindössze 30-ra emelték tárcsájukat az aukció résztvevői. Tudósításunk.
Komolyabb licitháború és egyéb izgalmak híján zajlott csütörtök este Faludy György hagytékának árverezése. Az eseményen olyan személyes holmik is a Pintér Galéria kalapácsa alá kerültek, mint a költő nadrágszíja, bögréje, kordbársony inge, vagy nyakkendője, de az özvegy legalább másfél millió forintért még Faludy Kossuth-díjától is megvált volna.
Ennyiért azonban nem kellett senkinek, ahogyan a poéta többi magas rangú állami kitüntetése sem talált gazdára több százezer forintos kikiáltási árról. A meghirdetett 113 tételből mindössze harmincra licitáltak a helyszínen. Az aukciósház közlése szerint az árverés megkezdése előtt több tételre érkezett vételi ajánlat, így a többi aukcióra bocsátott tárgy nagy része is gazdát cserélt, bár a mellettem ülő, árverésekben jártas asszony azt mondta, ez nem biztos, hogy igaz. Szerinte az ilyen titokzatos, az árverésen meg nem jelenő vevő gyakran nem több, mint egy trükk arra, hogy az érdeklődést növeljék.
Mindenestre ha lehet hinni a rejtélyes vevő, avagy vevők létezésének, megszerezték Faludy György több versének kéziratát, kiadatlan erotikus verseit, jegyzetfüzetét, leveleit és a már említett ruhadarabokat is – összesen több mint hetven tárgyat mintegy 8 millió forintos áron, mely az aukciósház 25%-os jutalékával együtt közel 10 millió forint lehet. Ennek ellenére összesen nagyjából 5 millió forint értékben maradtak az özvegynél díjak, kitüntetések – ezek, a katalógus legdrágább tételei az ismeretlen vásárlónak sem kellettek.
Az árverésen licitálók is inkább az olcsóbb tárgyakra hajtottak, 100 forint fölött nem érkezett licit. Kisebb csaták a résztvevők között olyan tárgyakért zajlottak, mint a művész kedvenc sakkészlete, amely a 40 ezres kikiáltási árról 70 ezer forintos vételárig jutott, vagy egy Kass János által készített kerámia fej, melynek ára ugyanezt az utat járta be. A legnagyobb küzdelem talán Faludy kanadai bevándorlási azonosító kártyájáért folyt, 10 ezer forintért kiáltották ki, és 42 ezerért ütötték le. Egy mögöttem ülő férfi a költő 10 ezerért kikiáltott esernyőjét szerette volna megszerezni a lányának, de végül 20 ezer forint magasságában kiszállt a licitből, így más szerezte azt meg.
Annak ellenére, hogy a legértékesebb, félmilliónál drágább tárgyak nem keltek el, illetve a többi közül is csak 30 esetében licitálták felül a kikáltási árat, Faludy Fanny sikeresnek értékelte az aukciót. A hagyaték egy részét azért bocsátotta most árverésre, mert a többi részét ennek bevételéből szeretné fenntartani és egy emlékszobában látogathatóvá tenni. A galéria tulajdonosa, Pintér Péter a 7/24-nek tett nyilatkozatából kiderül, nagyobb növekedésre számított az árverés előtt.
Az árverés előtt Gerendás Péter adott elő néhány megzenésített Faludy-verset az enerváltnak tűnő közönségnek, akiknek hangulatát az dobta fel egy pillanatra, mikor a licitek közben az aukció vezetője nászajándék helyett véletlenül azt mondta az egyik tárgyról, hogy azt a költő és felesége „nászéjszakára” kapta. Az árverés után kisebb fogadást tartottak, ahol Faludy által kedvelt falatkákat kínáltak a vendégeknek. Az ezen való részvételt 5000 forint „támogatáshoz” kötötték.