Energiajátszmák: megrendült-e Oroszország?

Galkina: Oroszországnak az eddigi piaci részesedését kell védenie Európában

Az energiaellátás biztonsága közjónak minősül, de önmagában nem garantált a biztonság, ezért van szükség az energiabiztonsági politikára – kezdte előadását a budapesti Danube Institute energia-geopolitikai konferenciáján Anna Galkina, az Orosz Tudományos Akadémia Energiakutató Intézetének munkatársa. Galkina leszögezte: az importfüggőség veszélyt jelent az energiabiztonságra. 

A szakértő felsorolta: az energiabiztonság-politika kihívásait jelenti, ha az energiaigény növekszik, ha nem elég hatékony a rendszer, ha nagyon mozog energia ára, ha egyoldalú függőség alakulki, ha gyenge az infrastruktúra, ha problémák vannak a jog kiszámíthatóságával, de ugyanúgy veszélyt jelenthetnek a társadalmi és politikai bizonytalanságok is. 

Ezzel szemben az energiabiztonságot erősítik az olaj- és gáztárolók, az infrastruktúra fejlesztése, a források diverzifikálása, az energiatakarékosság, a jogi intézmények fejlődése, a nemzetközi együttműködés és a decentralizáció.

Anna Galkina szerint az európai gázpiacon jelenleg növekszik az importfüggőség, miközben csökken a termelés és a fogyasztási igény is. Hozzátette: a gázárak jellemzően az olajárakkal mozognak. Az orosz szakértő szerint várható, hogy a cseppfolyós földgáz (LNG) részesedése növekedni fog, miközben a hazai termelések csökkennek. „Az EU importálhat LNG-t, ha hajlandó megfizetni annak az árát” – mondta Galkina. A szakértő beszámolt arról, hogy az európai LNG-terminálok forgalma erősen növekedik, és építik illetve tervezik az újabb LNG-terminálokat is. 

Hogy Oroszország milyen stratégiát követhet a közeljövőben az energiapolitika terén? Anna Galkina szerint a most érvényben lévő hosszú távú orosz-európai szerződések kevés helyet hagynak másoknak a 2020-as évek közepéig. Tény az, hogy 2014-ben Kelet-Közép-Európában 53 százalék volt az orosz gáz aránya, Délkelet-Európában 29, Nyugat-Európában 27, Észak-Európában és Dél-Európában pedig 25-25 százalék volt az oroszországi import gáz részesedése. Galkina úgy látja, az EU diverzifikálási és energiauniós tervei miatt nő a nyomás az orosz gázexport stratégiájára. Emellett az Európába irányuló orosz olajexport elkerülhetetlenül csökkenni fog, mivel, mivel Norvégia bővíti a kitermelést és az orosz olaj nem eléggé versenyképes. 

Galkina az Oroszország előtti belső kihívásoknak látja azt, hogy az orosz gazdaság stagnál, az energiafogyasztás alacsony, kevesebb beruházás indul, és emellett nem eléggé hatékonyak a rendszerek. Úgy látja: az orosz gáz európai lehetőségei beragadtak: ugyan továbbra is szükség lesz az orosz gázexportra, de annak bővülése 2025-ig nagyon korlátozottan képzelhető csak el.

A Gazpromra kitérve Anna Galkina arról beszélt: az orosz óriáscégnek hatalmas portfoliója van hosszú távú szerződésekből, de válságban van a stratégiája. A Gazprom igyekszik az eddigieknél rugalmasabb szerződéseket kötni, és a híresztelésekkel szemben nyitottabb is a rugalmasságra, a szerződések újratárgyalására: 2009 óta számos európai partner kérte a szerződések felülvizsgálatát. Sok változás, számos újratárgyalás történt már az elmúlt években: 30 kliens 65 szerződését tárgyalták újra az elmúlt hat évben. 

Galkina szerint a jelenlegi körülmények között Oroszországnak az eddigi piaci részesedését kell védenie Európában. Újabb expanzió Ázsia irányában képzelhető el. Ezt Galkina egy történelmi keleti nyitásként vázolta fel, mely során maga Oroszország is diverzifikálja exportpiacait. Oroszország a következő 10-15 évben még vezető európai gázexportőr lesz, de Ázsiában fog igazán növekedni.

Anna Galkina konklúziói szerint Oroszország nem vár gyors európai elfordulást az orosz gáztól, mivel Európa számára minden más lehetőség csak a második legjobb opció lehet (magas árak, infrastruktúra hiánya, technológia újdonsága miatt). Az európai-orosz gázügyi együttműködés viszont a stratégiai kooperációtól a normális kereskedelmi kapcsolatok irányába fog fejlődni. Európának egyre kevesebb igénye lesz az orosz gázra, miközben Ázsia egyre vonzóbb lesz Oroszország számára.

Krutikin: Nem reális Oroszország ázsiai nyitása

Kritikusabb hangot ütött meg a Danube Institute konferenciáján Mihail Krutikin, a Russian Energy című szaklap főszerkesztője. Az energiaügyi szakíró szerint Oroszországnak a valósághoz kell alkalmazkodnia. Krutikin ugyanakkor azt leszögezi: az európai orosz részesedés a gáz mellett az olaj (33%), a szén (29%) és az uránium (18%) terén is jelentős. Viszont az igaz, hogy Európa a függőség csökkentésére törekszik a saját termelés erősítésével, a takarékossággal, a hatékonyság növelésével és a megújuló energiaforrások fokozottabb használatával. 

Krutikin kritizálta azt, hogy az EU és Oroszország közötti vitában egyre agresszívabb retorikát használ Moszkva. Oroszország most sorra hirdet meg nagyívű vezetékterveket a Turkish Streamtől a Nord Stream 2-n át a Kína felé irányuló vezetékekig, de jobb lenne a valóság talaján maradnia. „A lényeg az, hogy mi az igazi kereslet és mi az igazi kínálat.” 

A Russian Energy főszerkesztője nem látja a Kína felé történő orosz nyitás realitását, ahogy az orosz cseppfolyós földgáz (LNG) áttörését sem. Krutikin szerint az orosz stratégia tartósságát az is megkérdőjelezi, hogy nem lehet tudni, ki jön majd egyszer Putyin után, és persze azt sem, hogy mi lesz, ha Putyin egyik napról a másikra valami mást talál ki. 

Mihail Krutikin szerint ha negatív irányban folytatódnak az események, akkor politikailag egyre jobban elszigetelődik majd Oroszország, miközben gazdasági problémák is sújtják, a hidegháborús attitűd pedig csak harciasabbá teszi majd Moszkvát. A pozitív fordulathoz az EU és Oroszország nyitottságára és rugalmasságára van szükség. Krutikin előadását úgy zárta: „Nem vagyok optimista az oroszországi rezsim jövőjét illetően. A lényeges kérdés az, mit tesz majd a Nyugat”.

Deák: Közép-Európa energiabiztonsága nagyot fejlődött az elmúlt években

Deák András, a Magyar Tudományos Akadémia szakértője előadásában arról beszélt: a nyugati biztonságpolitikai körök sokkal rosszabbnak ítélik meg az Oroszországtól való európai függőséget, mint 2-3 éve, viszont a nyugati üzleti köröknek nincs problémájuk az oroszokkal való együttműködéssel. Az üzleti körök szerint a politikai és biztonsági problémál mellékesek, akár Ukrajna esetében is – Deák ezzel nem ért egyet. Úgy látja: az energiabiztonság nem szakpolitikai, hanem nagypolitikai téma. 

A magyar szakértő hangsúlyozza: a régiónk most már össze van kapcsolva az interkonnektorok segítségével, vannak új tárolók, új szerződéseket is kötnek, egyre jobb a hozzáférés és egyre több az alternatíva. A gázpiacok reformja nagyon könnyedén végbement. Deák szerint a Gazprom számára 2009 óta az a kérdés, kinek adja el a gázt. Növekedik az orosz belső piaci verseny a sok kisebb szereplő belépésével, Európa sem tűnik biztatónak.

Persze Ázsia látszik az orosz kitörési pontnak, de Deák András szerint a Gazprom még kezdő játékos itt. Hatalmas földrajzi kihívásokkal kell szembesülnie a beruházóknak, az orosz-kínai projektek még kiforratlanok, miközben a két ország viszonyai sem túl meggyőzőek. Az európai szankciók, a gáz- és olajárak beesése lekorlátozzák a Gazprom lehetőségeit. 

Deák szerint Közép-Európa energiabiztonsága nagyot fejlődött az elmúlt években, az Oroszországtól való függőség jóval kisebb kihívást jelent ma, mint régebben. Az MTA szakértője viszont úgy látja, a paksi bővítés projektjével, ha azt végül tényleg az oroszok építik meg, akkor Magyarország az Oroszországnak leginkább kitett ország lesz az energiabiztonság terén, vagyis hazánk nagy lépést fog tenni – visszafelé.