Tényleg tudnánk rendezni egy olimpiát?

A Magyar Olimpiai Bizottság, a Fővárosi Közgyűlés és az Országgyűlés támogatása után Budapest elküldte pályázati szándékát Lausanne-ba: 2024-ben olimpiát szeretne rendezni a város. A rendezési szándékot Budapesten kívül egyelőre Róma, Párizs és Hamburg jelezte, Boston pedig a napokban lépett vissza.

A magyar pályázathoz mellékelt levél szerint a hazai pályázat a válasz a NOB által elfogadott reformtervre, az Agenda 2020-ra, amely az olcsóbb, fenntartható olimpiát célul választva bizonyos engedményeket tesz az eddigi feltételekből. Egy februári felmérés eredménye alapján pedig a magyarok többsége is támogatja, hogy Budapest megpályázza az olimpiát.

A következőkben sorra vesszük, amit az Agenda 2020-ról, a budapesti pályázati tervekről, a korrupciós kockázatokról és az esélyekről tudni lehet.

Az Agenda 2020

„Budapest lehet a leginkább Agenda 2020 szerű, az új NOB stratégiába leginkább illeszkedő pályázó 2024-re” - áll a 2024-es budapesti olimpia megvalósíthatósági tanulmányát ismertető vezetői összefoglaló első oldalain. A dokumentumból hamar kiderül, hogy a tanulmány készítői a rendkívül optimistának tűnő gazdasági előrejelzések mellett leginkább az Agenda 2020-ra alapozva gondolják megvalósíthatónak, sőt, esélyesnek a magyar nevezést. De mi is az az Agenda 2020?

2014 decemberében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elfogadta az ún. Agenda 2020 programot. Az átfogó reformterv a nemzetközi olimpiai mozgalom jövőjét kívánja befolyásolni, elsősorban azzal, hogy a fenntarthatóságra helyezi a hangsúlyt. Korábban egy-egy olimpia rendezését egy adott városban, illetve annak közvetlen környékén kellett megoldani; a beruházáshoz dukált például egy-egy presztízsértékű, monumentális épület felépítése is.

Lassan azonban elfogynak az olyan városok és országok, amelyek szívesen ruháznak be az általában nem nyereséges gigaberuházásba. Egészen friss hír, hogy a 2024-es olimpiára a tervek szerint szintén pályázó Boston jelezte, hogy mégsem száll ringbe a rendezésért. De intő példa a 2022-es téli olimpia esete: tavaly Stockholm januárban, Krakkó májusban, Lvov júniusban, Oslo pedig októberben vonta vissza pályázatát. A két továbbra is élő pályázat egyikét Kazahsztán, a másikat Kína nyújtotta be - egyik helyen sem jellemző, hogy népszavazást tartanának a kérdésben, mint tették azt például Krakkóban. Végül eldőlt: Peking rendezheti a 2022-es téli olimpiát.

A NOB új elképzelése többek között az olyan olimpiákra helyezné a hangsúlyt, amelyek nem rónak túlzottan nagy terhet a rendező országra: illeszkednek a szóba jöhető országok már egyébként is meglévő fejlesztési terveibe és „egybecsengenek a hosszú távú sportszakmai, gazdasági, szociális és környezetvédelmi szükségleteikkel”. A pályázatok elemzésekor így figyelembe fogják venni azt, hogy egy adott ország mennyire törekszik kihasználni a már egyébként is meglévő kapacitásait, illetve a fenntarthatóság jegyében támogatja például a visszabontható létesítmények építését. A MOB sajtófőnöke, Siklós Erik lapunknak elmondta, hogy a NOB a kockázatok elemzésének részeként az adott városokban közvélemény-kutatásokat is fog végezni.

A budapesti tervek

A megvalósíthatósági tanulmány összefoglalója, illetve a teljes tanulmány Népszabadság által ismertetett részletei alapján a következő képet rajzolhatjuk fel a a 2024-es budapesti olimpiai pályázatról.

A tervek szerint a fő helyszín a csepeli Kvassay-zsilip környéke lenne: itt lenne az olimpiai falu, illetve a 60 ezres, 15 ezresre visszabontható atlétikai főstadion. A fővárosban helyszín lenne még a 2017-es vizes világbajnokságra szánt Dagály uszoda (illetve a mellé felhúzott ideiglenes csarnok), a felújításra váró Puskás Stadion, a Művészetek Palotája mellett létesülő Millenniumi Konferencia-központ, a Papp László aréna, az Etele téri ideiglenes csarnok, az Óbudai-szigetre tervezett strandröplabda-komplexum, a Groupama Aréna illetve a Fehér úti lőtér. Az olimpia fő tengelye a Duna és a Hungária körút lenne.

Vidéken a már most is használható DVSC- és ETO-stadionok (labdarúgás), a debreceni Főnix Csarnok (kosárlabda), illetve a győri és veszprémi kézilabda-arénák jönnek számba. Utóbbi kettőben azonban nem kézilabda-meccseket, hanem az asztalitenisz-versenyeket, illetve a tollaslabda- és a taekwondovetélkedőket tartanák. Szegeden a Maty-éri centrum és a sportcsarnok, Székesfehérváron a 2020-ra felépülő multifunkcionális csarnok, Dunakeszin a lóversenypálya lenne helyszín.

Az említett beruházások mellett az olimpiai falukat is fel kéne húzni: 570 milliárdot szánnak erre, 72 milliárdot pedig a médiaközpontokra. A csepeli olimpiai minivárosban 17 ezer embernek adna otthont a játékok idejére. A vidéki helyszíneken főként egyetemi kollégiumokban szállásolnák el a sportolókat és a segítőket. A média 26 ezer várható képviselőjét öt kisebb faluban helyeznék el, ebből a legnagyobb a józsefvárosi pályaudvarnál lenne.

A tervek szerint az olimpia helyszíneire elsősorban gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel lehetne eljutni: lezárnák és gyalogos korzóvá alakítanák a pesti alsó rakpartot. A budapesti tömegközlekedés fejlesztéséhez viszont legalább 600-700, de a magas minőség eléréséhez inkább 1000 milliárd forintnyi beruházásra lenne szükség. A tanulmány szerint összesen 1900 milliárd menne közlekedésfejlesztésre, ennek pedig csak másfél százaléka olyan projekt, amit kizárólag az olimpia miatt építenénk meg.

A tanulmány vezetői összefoglalójában a beruházások teljes becsült költségét nem, csak a közvetlenül az olimpiára költendő összeget tüntették fel a készítők: ez 1074 milliárd forint. Ebben benne van a pályázati költség, a szervezési költség és az „olimpia-specifikus” költségek – ez utóbbi 62 százaléka az olimpiai- és médiafalvak, 25 százaléka a konkrétan olimpiára készülő sportlétesítmények költségei. Nem számolták ide a fejlesztési tervek szerint 2024-re egyébként is elkészülő, vagy tervezett, de olimpiai rendezés esetén előrehozandó fejlesztések költségét, de a biztonsági intézkedések költségét sem. Ráadásul ebből még levonták a később értékesíthető ingatlanokat és egyéb fejlesztéseket, így a végső, nettó „olimpiai költség” 774 milliárd forint (nagyjából 2,8 milliárd dollár) lett.

Összehasonlításként: a görögök gazdasági nehézségeiért részben felelősnek tartott athéni olimpia 15 milliárd dollárba, a pekingi olimpia 40 milliárd dollárba került. Az összes olimpiához kapcsolódó költséget összeszámoló HVG szerint a teljes költség 4-5 ezer milliárd forint körül lehet, ami 17-18 milliárd dollár. A tanulmány külön kiemeli a nemzetgazdaság várható többletjövedelmeit: ez szerintük összesen majdnem 3 ezer milliárd forintra rúg: a kormánypárt máris arról értekezett, hogy az olimpia profitjából fogják rendezni az egészségügy helyzetét.

A Budapesti Olimpiai Mozgalom alapítója, Kulcsár Krisztián szerint az országnak szüksége lenne egy olyan projektre, ami mögött „össze tud zárni”, és már csak a jelölés is „feltenné az országot a nemzetközi térképre”. Szerinte az olimpiarendezés az ország szempontját nézve az odáig vezető út, a fejlesztések miatt fontos.

A kockázatok

„A megvalósíthatóságot kritikusan befolyásoló súlyponti feltételek” között több tényezőt is felsorol a tanulmány. Az egyik ilyen az optimista feltételezés, hogy a GDP-növekedés az olimpiáig tartósan 3 százalék körül marad; illetve hogy a beruházások többségét hazai vállalatok tudják majd elvégezni. Fontosnak tartja még a tanulmány, hogy „transzparens és hatékony versenyeztetés” legyen a fejlesztések során, amely versenyáron teszi megvalósíthatóvá a beruházásokat.

Az olimpiával kapcsolatos hatalmas méretű beruházások korrupciós kockázatáról és az átláthatóságról megkérdeztük a Transparency International Magyarországot is. A civil szervezet nevében Mucsi Gyula elmondta: nekik nem tisztjük megítélni, hogy szükséges vagy érdemes-e olimpiát rendezni Magyarországnak. „Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az olimpiai beruházások esetében – a kiemelkedően magas költségek miatt – rendkívül nagy a korrupció kockázata” - írták.

A szervezet szerint a jelenlegi közbeszerzési szabályozási és ellenőrzői rendszer nincs felkészülve arra, hogy egy ilyen volumenű projektet átláthatóan és korrupciómentesen le lehessen bonyolítani Magyarországon Felhívták a figyelmet: az olimpiai megvalósíthatósági tanulmány nem tér ki arra, hogy milyen konkrét ellenőrző mechanizmusok lesznek szükségesek a beruházások átlátható és korrupciómentes lebonyolításához, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ilyen intézmények a jövőben létrejöjjenek. 

Az esélyek

A 2024-es olimpia rendezéséért eddig hivatalosan négy város jelentkezett be: Róma, Párizs, Hamburg és Budapest. Az USA egy előválasztási folyamat során Bostont választotta, de mint már említettük, a lakosság támogatottságának hiánya miatt ezt a nevezést visszavonták. Ez azonban nem zárja ki, hogy az USA is ringbe szálljon: Bostonon kívül az előválogatón az utolsó körbe jutott Los Angeles, San Francisco és Washington is. Lehetséges indulóként emlegetik még a kanadai Torontót is.

Franciaország, Németország és Olaszország különböző városai több ízben helyet adtak a nyári játékoknak. Párizsban 1900 után 1924-ben volt házigazda, így 2024-ben a száz éves évfordulót ünnepelhetnék – korábban az 1992-es, a 2008-as és a 2012-es játékokra is pályáztak. Róma 1960-ban rendezte meg a játékokat, azóta a 2004-esre és a 2020-asra pályázott – utóbbi alkalommal visszavonta pályázatát. Németországban Berlin (1936) és München (1972) volt rendező város, Hamburg most a 2000-ben is induló Berlin elől happolta el a lehetőséget.

A megvalósíthatósági tanulmány szerint az Agenda 2020 nem csak lehetővé teszi a budapesti olimpiát; de ez lesz az egyetlen olyan pályázat, amelyet az új programhoz illeszkedve írtak meg. Budapest többször is nevezett, de kétszer volt igazán esélyes a rendezésre: az első világháború előtt felmerült, mint az 1920-as verseny rendezője, de a háború alatt ezt Antwerpen kapta. 1960-ban Magyarország első kommunista országként jelentkezett a játékok megrendezésére: akkor éppen Róma nyerte meg a bírálók tetszését. Ezen kívül az 1916-os, az 1936-os és az 1944-es olimpiára is pályázott Budapest – ezekből kettőt a világháborúk miatt végül meg sem rendeztek.

Kulcsár Krisztián BOM-alapító óvatosságra int az Agenda 2020 kapcsán: szerinte ez olyan engedményeket tesz, melyek alapján „kicsit kisebb, kicsit savanyúbb” olimpiát lehet rendezni. Kulcsár szerint viszont érdemes ésszerűen gondolkozni: vajon azt az olimpiai pályázatot választja a szavazáskor az adott NOB-vezető, ahol négyszáz kilométert kell utaznia két versenyhelyszín között, vagy azt, ahol húszat? „Van lehetőség gyengébb pályázatot benyújtani, de ez szemfényvesztés” – mondta, hozzátéve: már a BOM által korábban készített megvalósíthatósági tanulmány is különös figyelmet fordított a fenntarthatóságra.

A budapesti rendezés mellett az Agenda 2020-at félretéve „politikai” okok szólhatnak. A tanulmány is említi, hogy Magyarország az éremtáblázat első tíz helyezettje közül az egyetlen ország, amely még nem rendezett olimpiát; illetve a szebb napokat is megélt Detroit és Isztambul után Budapest a harmadik olyan város, amely a legtöbbször pályázott, de sosem nyert. Az is Budapest mellett szólhat, hogy Kelet-Közép Európa, illetve a volt szovjet blokk országai mostanáig nem rendeztek olimpiát.

Kérdéses, hogy ezek a tényezők mennyire befolyásolják a döntést. Kulcsár Krisztián szerint leginkább semennyire. „Ez senkit sem fog érdekelni” – mondta lapunknak. Szerinte az számít, hogy egy jó, profi csapat üljön majd le tárgyalni a NOB-bal, akiken látszik, hogy meg tudják oldani a felmerülő problémákat. „Az számít nekik, hogy ne legyen botrány, ne legyen probléma” – tette hozzá. A nemzetközi vívószövetség sportigazgatójaként dolgozó szakember egyébként bizakodó és optimista: jelenleg is gőzerővel dolgozik a budapesti pályázat szimpatikussá tételén. Elmondása szerint vannak kihívások, de ezeket szisztematikus és alapos munkával meg lehet ugrani.

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy az idei pályázat a 2028-as játékokra való jelentkezés első lépcsője lehet: Szalay Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpiai Mozgalom másik alapítója 2013-ban a Figyelőnek még arról beszélt, hogy a 2028-as olimpia megrendezése lehet a reális cél, a tapasztalatszerzés miatt azonban érdemes lehet a 2024-es játékokra is komolyan pályázni. Kulcsár Krisztián most lapunknak azt mondta, hogy a 2024-es nevezés önmagában nagy lépés, de szerinte most limitáltak az esélyek: a 2028-as vagy a 2032-es versenyre esélyesebb pályázók vagyunk.