Az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkárát L. Simon László követte a pódiumon, aki családja történetén keresztül arról beszélt, hogy sokszor olyan emberekhez is kötődünk, akiket nem, vagy csak rövid ideig ismerhettünk. Ahogy ő és édesapja mindig is büszkék voltak dédnagyapjára, Simon Salamonra, aki az első világháború első évében életét vesztette. A Miniszterelnökség államtitkára emlékeztetett Herczeg Ferenc azon gondolatára, miszerint ez a háború a gyászoló anyáké volt.
L. Simon közölte, fontos megérteni, miként lehetett élni ebben az időszakban a frontokon és a hátországokban. Hogy mennyi embert kellett felmenőinknek megölniük, hogy őket ne öljék meg. Bár mint minden hadtörténet iránt érdeklődőt, az őt is lenyűgözi a haditechnika, meg akarja érteni a személyes történetek üzenetét - fejtegette, hozzátéve: a világháború honvédei magukba fojtották a rájuk kényszerített bűnöket, miközben valójában hősök voltak. Nehéz ezt megérteni a mai korban, mikor az önfeláldozást sokan megmosolyogtatónak tartják, és a háborút csak idealizált filmekből, előadásokból ismerik.
A rendezvényen felszólalt a kiállítás vezető kurátora, Schmidt Mária is, aki azzal a gondolattal nyitotta beszédét, hogy a XX. század első háborúját még a XIX. század embere vívta. Azok, akik számára még olyan értékek voltak meghatározóak, mint becsület és a fegyelem – és nem is voltak képesek megérteni vagy megmagyarázni mindazt, ami történt. A történész méltatta Tisza Istvánt, aki a legtovább ellenezte a háborút, mégis háborús miniszterelnökként tartják számon.
Schmidt arról is beszélt, hogy XXI. század kevesebb dologban különbözik az első világháború korától, mint gondolnánk - volt hűtőszekrény, telefon, autó és villamos -, egy fontos különbség azonban mégis van: a mai ember már a tömeges megsemmisülés lehetőségének gondolatával él az előző század háborúinak tapasztalatai alapján.
Az eredeti program szerint Balog Zoltán miniszter, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság elnöke is beszédet tartott volna, de nem tudott eljönni, így csak levelét tudták felolvasni. Ebben arra figyelmeztetett, hogy Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett egy újabb, még nagyobb háború lehetősége, és úgy kell élnünk, hogy az soha ne következhessen be. A miniszter szerint az első világháborúban az önzés teljesedett ki, a „mindent szabad, ami nekem jó” elve. Nem volt tilos ölni, és mivel a gyilkolás gépek által zajlott, nem kellett szembenézni a másik haláltusájával.