Nézőpont: Görögországnak a magyar modellre van szüksége

A görög válsággal kapcsolatban sok információ félrement a magyar sajtóban – mondta egy szerdai, szűk körű háttérbeszélgetésen Mráz Ágoston, a Nézőpont Intézet vezetője, aki úgy véli, a válság sokkal inkább politikai és ideológiai jellegű, mintsem gazdasági, ám a közgazdászok „kisajátították a témát”.

Az egyik olyan kérdés, amire szerinte a magyar közbeszéd nem tudott adekvát választ adni, az a görög népszavazás miértje. Az elemző azt mondja, a lépés valójában nem más volt, mint „Ciprasz Békemenete": a mandátumát megerősítő, demonstratív referendummal a politikus meggyengítette a „helyi Bajnai Gordonok” esélyeit a kormányváltásra. Ugyanakkor – tette hozzá – a szavazás eredménye egyben meg is kötötte a görög kormányfő kezét: vélhetőleg jobban járt volna egy igazi Békemenettel.

Középre megy a Sziriza

A magyar párhuzamot más tekintetben is felfedezték a Nézőpontnál. Például úgy látják, „Európában ugyanúgy megharagudtak Cipraszra, mint Orbán Viktorra”, noha a görög miniszterelnök korábban az európai baloldal üdvöskéje volt. „Az európai baloldal saját fiatalkorát ismerte fel Cipraszban, és egy olyan tömeges támogatást élvező népvezért, amilyenek ők is szerettek volna lenni. Ezért hagyták eleinte Ciprasz ámokfutását” – fejtegette Mráz Ágoston. Kollégája, Fodor Csaba azt jósolja, hogy a mentőcsomag megszavazása után nagykoalíció alakul a görög parlamentben, és az ennek megfelelő kormányátalakítással centrumpozíció felé mozdul el a most még radikális elemeket is tömörítő, szövetség jellegű Sziriza.

A Nézőpont Intézet álláspontja az, hogy a görög ügy mögött komoly európai ideológiai ellentét húzódik. Mráz a már említett európai baloldal mellett három további csoportot különböztet meg a vitában. Az egyik az európai jobboldal, amely jobbára a trojka gazdaságpolitikáját követve jó makroszámokat produkál, ám nem tudja kezelni a társadalmi feszültségeket. A fennmaradó két kategóriába a kelet-európai euroországok és az eurozónán kívüliek tartoznak. E négy tábor között próbált közvetíteni a „nagy kompromisszumkötő” Németország, vélik az intézet kutatói.

A magyar modell jó megoldás lenne

A magyarországi problémákkal való hasonlóságból Mráz Ágoston azt a következtetést vonja le, hogy Görögország a magyar modellt követve lábalhatna ki a válságspirálból. Példaként az igazságos, forgalmi adóra épülő közteherviselést és a munkaalapú gazdaságot célzó reformlépéseket említette. A magyar kormány sikere, hogy – ellentétben az európai jobboldal kormányaival – nem csak jó makrogazdasági mutatókat tud felmutatni, hanem a társadalmi problémák kezelésében elért jelentős eredményeket is. Minthogy azonban az elemző szerint az unióban tagadják az Orbán-kormány sikereit, hazánk példáját egyelőre nem látják vonzónak Görögországban sem.

A népszavazással kapcsolatos félreértéseken túl a tévedések körébe sorolják a Nézőpontnál azt a jóslatot is, miszerint Oroszország nyújthat pénzügyi segítséget a görögöknek, szorosabbra fűzve a két ország egymás iránti elkötelezettségét. Mráz leszögezte: Oroszország jelenleg maga is likviditási gondokkal küzd, és Görögország megmentése még egy prosperáló orosz gazdaságnak is jelentős tétel lenne. Az oroszok beavatkozását tehát elképzelhetetlennek tartja, a lehetőség meglebegtetésével pusztán „a provokátor Putyint láthattuk”.

A geopolitikai vonallal kapcsolatban azt is megemlítette: amellett, hogy alapvetően az európai szereplőknek sem érdeke Görögország távozása az eurozónából, az Egyesült Államok is abban érdekelt, hogy a görögöket az EU-ban és a közös valuta rendszerében tartsák. No nem az Athén iránti empátiájuk miatt, hanem azért, mert az USA nem akar túl erős Európát, és úgy látják, Görögország az elképzelésüknek megfelelő mértékben destabilizálja a közösséget. Az USA-EU érdekellentét megnyilvánulását érhetjük tetten abban is – mondja Mráz –, hogy míg az egyeztetések elején az IMF a legszigorúbb fél volt a tárgyalóasztalnál, a megszületett megállapodást most – 180 fokos fordulatot véve – éppen a túlzott szigora miatt kritizálják, és követelnek például hosszabb futamidőt.

Kína nem fog segíteni

Fodor Csaba azzal egészítette ki a fentieket, hogy a találgatásokkal ellentétben Kína megjelenése sem várható a görög válság rendezése körül. Emlékeztetett: Kína vagy olyan, kínai léptékkel is stabilnak tűnő országokban fektet be, amelyek jó összeköttetést jelentenek a nyugattal, vagy olyan - egyebek mellett fekete-afrikai - államokban, ahol kiszámítható módon, de szinte gombokért juthatnak javakhoz. Ez utóbbi – többek között az uniós szabályok miatt – még egy válságba jutott Görögországban sem igaz, állapította meg az elemző.

Fodor a görög válsággal kapcsolatos számadatokat ismertetve rámutatott, az ország egyik legnagyobb problémája a munkanélküliség, különös tekintettel a fiatal, 25 év alatti rétegre. Itt - visszautalva Mráz Ágoston magyar modellel kapcsolatos gondolatára - megjegyezte, a magyarhoz hasonló közmunkaprogram hatékony gyógyír lehetne a problémára. Görögországba egyébként 2008-ban még több bevándorló érkezett, mint ahány görög elhagyta hazáját; 2010 és '13 között viszont a lakosság 3 százaléka – főként a magasan képzettek – hagyták el az országot, ami közben megszűnt migrációs célországnak lenni. Az agyelszívás kiugróan magas, a világ vezető tudósainak 3 százaléka görög. 

Mráz Ágoston végül szentelt néhány szót az adósságelengedés kérdésének. Ezt az irányt azért tartaná károsnak, mert egy ilyen precedensen felbuzdulva számos adósságteherrel küzdő európai országban erősödnének meg a radikális pártok, így például Magyarországon a Jobbik. A Mandiner felvetésére, miszerint sok közgazdász azért támogatná a legalább részleges adósságelengedést, mert a görög adósságállomány jó része valójában csak kedvezőtlen pénzügyi folyamatok, spekuláció eredménye, és az alapjául szolgáló összeg sosem került be a forrásként a görög gazdaságba, Mráz elmondta: egy ilyen indíttatású adósságelengedés mértékéről végeláthatatlan vita kezdődne, míg a gazdaság talpra állítása azonnal elkezdhető, mondjuk a magyar mintát követve. „Az Orbán-kormány sem kért adósságelengedést” – mondta. 

Fotó: Nézőpont Intézet