Koppantak a liberális dzsihadisták – a Századvég vezetője Finkelsteinről, Habonyról és lobbizásról

Sokszor elmondták, hogy nincs hivatalos kapcsolat Habony Árpád és a Századvég között. 

Nincs is.

Most, hogy Arthur Finkelstein és Habony közös cégét Lánczi Tamás, a Századvég vezető elemzője igazgatja majd, még mindig tartja ezt?

Persze. Lánczi Tamás tehetséges, ismert elemző, akinek olyan képességei vannak, amelyek alkalmassá teszik erre a munkára. Ettől még a Századvég nincs hivatalos kapcsolatban Habony Árpáddal. Az új cég egy rendkívül komoly és egyedi példa arra, hogy a világ egyik legjobbja egy magyarral vág bele egy nemzetközi vállalkozásba.

Lánczi ezentúl egyszerre lesz századvéges és finkelsteines-habonyos?

Majd eldöntik. Én mindenesetre örülnék neki, ha nem kellene lemondanunk egy jó emberünkről. 

Mi akkor ez a kapcsolat Habony és a Századvég között?

Árpád kapcsolatot tart a politikai elit számos szereplőjével. A miniszterelnök úrral is, másokkal is és velünk is. 

Ennyi? Hiszen korábban együtt is dolgozott vele az Adriatiq nevű cégben.

Sokakkal dolgoztam együtt különféle cégekben. Mindegyikükkel elvtelenül szoros kapcsolatban kellene lennem? 

Tehát: barátja vagy munkatársa Habony, netán mindkettő? 

Erről már mindent elmondtam korábban. Bajtárs. Régóta ismerjük egymást. Árpád ugyanannak az ügynek elkötelezett harcosa, amelynek én is. Az elmúlt 10-15 évben a centrális erőtér kiépítésén dolgoztam. A Heti Válasznál, a Századvégnél csakúgy mint egyéb szervezetekben. A jobbközép intézményrendszer kiépítésében veszek részt, cselekvője vagyok annak az elitcserének, amely folyamatban van. 

„A régi elit vesztésre áll az újjal szemben.”

Az, hogy korábbi barátjával összeveszett a miniszterelnök és mostani bizalmasa lesz médiacézár, miért elitváltás?

Tágabban értettem. Az elmúlt húsz évben volt egy posztkommunista elit, amely a nemzetközi liberális értékrenddel és politikával kötött laza szövetséget és kialakított egy intézmény- és befolyásrendszert. A jelenlegi elit abban érdekelt, hogy ennek hegemóniáját csökkentse.

Kiszorítsa.

Nem. A demokratikus rendszer hibáit látjuk, emlegetjük is olykor, de okos rendszer, amely képes a valós erőviszonyok tükrözésére. Az új elit térfoglalása persze mind politikai szempontból, mind a médiaviszonyokat vagy a nemzetközi beágyazottságot tekintve tart. A régi elit pedig vesztésre áll az újjal szemben.

Simicskát a posztkommunista elit tagjának tekinti?

Nem vagyok én kis állat- és növényhatározó. Tartalmi értelemben annak van jelentősége, hogy van egy ilyen elitváltás. Amikor ez nyugvópontra jut, nyugalom lesz az országban is.

Azt kérdezgeti mindenki, honnan a 144 millió forint, amelyet a héten tettek bele Győri Tibor és Habony Árpád közös cégébe. Ön, a bajtárs, tudja?

Ez nem az a kérdés, amelyet nekem fel lehet vagy fel kell tenni. Nem turkálok a bajtársaim zsebében. A médiaharcot, az abból fakadó politikai hajcihőt látom, s ez szerintem összefügg az említett elitcserével. Nincs információm a kérdésről, s okom sincs feltételezni, hogy akár Tibor, akár Árpád ne a magyar törvények betartásával szerezték volna a vagyonukat.

„Mint mondtam, diszkrét szakma a miénk.”

Arról viszont talán beszámolhat, hogy önök, a Századvég vagy Habony, netán önök együtt állnak-e a halálbüntetés felemlegetése vagy a bevándorlós konzultáció mögött ötletgazdaként.

A politikacsinálás művészete rendkívül diszkrét iparág. Miniszterelnök úr is szokta mondani, hogy ha virslit árulsz, ne beszélj arról, hogy készül a virsli. 

Ha a fogyasztóvédelem kérdezi a virsligyárost, számot kell adni. Itt a média a fogyasztóvédelem. 

Miről kellene még számot adni? A kormány teljes transzparenciával működik, vállalja a felelősséget a döntésekért. Elszámoltatható. Nincs ebben semmi titok. A kormányzat ezer forrásból inspirálódhat. Újságból, hivatalos, állami háttérintézménytől, kutatóintézettől, külföldi think tanktől és ezer más helyről. Vannak tőlünk származó gondolatok. Van, amit leírtunk, van, amit szóban közlünk. 

Finkelstein Orbánnal, a Fidesszel vagy önökkel áll szerződésben?

Mint mondtam, diszkrét szakma a miénk. Az azonban nem titok, hogy a magyarországi politikai és kormányzati elit, valamint Finkelstein úr és társai között tudástranszfer zajlik. Ebben mi – és személyesen én is – közvetítők vagyunk.

Miben segítenek Finkelsteinék?

Például közvélemény-kutatási adatok értelmezésében. Magyarországon ennek 20 évnyi múltja van csupán, míg Amerikában a kongresszusi képviselőket kétévente választják, a szenátusiakat hatévente, rengeteg képviselői hely van rengeteg választással, úgyhogy kint rutinfeladat, amit a magyar szereplőknek érdemes a legjobbaktól – és Finkelstein úr közéjük tartozik – megtanulniuk. 

„A lobbitevékenység nem két perc alatt érik be.”

Finkelstein tényleg olyan jó, ha a segítségével Connie Macket bérelték föl amerikai lobbizásra, aki kedden egy putyinista képviselővel hívatott össze kongresszusi meghallgatást magyar ügyben?

Nagyon elégedett vagyok a meghallgatással, igen. Áttörés történt. Most először. És végighallgatva a meghallgatást, semmi jelét nem láttam a bizottsági elnökre jó előre ráaggatott putyinista jelzőnek.

Az tényleg először fordult elő, hogy az amerikai magyar szervezetek képviselői lemondták a részvételüket és károsnak ítélték már a bizottság összehívását is.

Ilyen kiegyensúlyozott meghallgatás Amerikában még nem volt Magyarországgal kapcsolatban. Nyilván voltak kritikai elemek, de az alapbeállítás először volt pozitív. Politikai nyomásgyakorlás, kettős mérce Magyarországgal szemben – ilyenek hangzottak el, mégpedig a bizottság részéről. Emögött nagyon komoly lobbimunka van. A sajtóhangulat meg, amely itthon megelőzte a meghallgatást, s amely úgy látszik, önre is hatott, kiszámíthatóan érkezett. Miután tudták, hogy ez várható, megpróbálták mind a bizottságot, mind a meghallgatást előkészítő erőket diszkreditálni.

Kik próbálták?

Azok, akik például a demokráciafelfogással, a nyugati elkötelezettséggel vagy Amerikával kapcsolatban igényt tartanak az egyetlen, igaz és üdvözítő hit hirdetésére. A magyarországi liberális dzsihadisták. Kifejezetten lejárató célú, rosszindulatú, minden újságírói etikát nélkülöző cikkek jelentek meg, amelyek Connie Mack, a Miniszterelnökség megbízásából a Századvéggel konzorciumban dolgozó lobbista és a bizottság elnökének diszkreditálására irányultak. Amikor pancserlobbistázzák őt, az azért mulatságos, mert az egyik legrégebbi amerikai politikuscsalád sarjáról beszélünk, akinek már az apja és nagyapja is képviselő volt. Talán kicsit jobban kiismeri magát a kongresszusi viszonyok között, mint az indexesek. Koppantak is nagyot. 

Miért koppantak volna?

Amint észrevették, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerették volna, a témát rögtön levették a napirendről. Egyetlen árva hang nincs róla azóta. Percről percre tudósítás is volt pedig, de ahogy a bekészített szereplők a bizottság tagjaitól érkező felkészült kérdésekre hebegni-habogni kezdtek, megszakadt az adás, nem volt több cikk. 

Liberális dzsihadisták lennének a kinti magyar szervezetek vezetői is? Miért ítélték meg úgy, hogy a bizottság összehívása önmagában is káros, s miért mondták le a részvételt?

Ők úgy ítélték meg, hogy a meghallgatás magyar szempontból nem lesz sikeres. Szerintem Koszorús Ferenc nyilatkozata a visszalépésről nem volt szerencsés; jó lett volna, ha előtte jobban tájékozódik az esélyekről. Megjelent egy új szereplő a színen, akiben még nem bíztak. Connie Mack viszont fényesen bizonyította, hogy képes eredményt felmutatni. Ezt ma már mindenki belátja. 

1,4 milliárd forintot költünk, és sikerült egy albizottsági meghallgatást összehozni, ahol csak kicsit gyepálták Magyarországot. Ez lenne a fényes siker?

A lobbitevékenység nem két perc alatt érik be. Hosszú távú bizalomépítésről van szó. A lobbizásnak aztán vannak vizsgái. Ez a meghallgatás volt az első ilyen vizsga. Az eredmény: kitűnő. Az összeg pedig, amelyet dzsihadista barátaink kéjes örömmel írnak le mindig: a három éves szerződés keretösszege. Folyamatos teljesítésigazolásokkal. S amint az már látszik: igazi bennfentest sikerült az oldalunkra állítanunk.

Fellegi Tamás alapítványa vagy a magyar szervezetek és a nagykövetség tehát megbukott a lobbizással, ha rá volt szükség?

Nem. Az előkészítésben volt része Fellegi Tamás alapítványának is; Kurt Volker, az egyik tanú az ő boardjának is tagja volt. Az új nagykövet asszony kiválóan szerepelt, Megyesy Jenő, a miniszterelnök tanácsadója is sokat tett. Nem tud elég elkötelezett, tájékozott, szakavatott ember részt venni ebben a munkában, akkora a méretkülönbség a két ország között, s ugye mindig a kisebbnek kell meggyőznie a nagyobbat. Mind elférünk ezen a területen, ha jó szándékkal állunk egymáshoz és megpróbálunk összeszokni. Connie Mack most letette a névjegyét, de „public diplomacy-ra”, együttműködésre van szükség az alapítvány, a magyar szervezetek, a nagykövetség és a Századvég között is.

***

Fotók: Földházi Árpád