Rég került már ennyire kedvező helyzetbe Magyarország: példátlanul erős szövetséget kötött Orbán Viktor
„Közösen teremtünk rendet a káoszban” – mondta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője.
Ft
Ft
21°C
13°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
09. 18.
csütörtök
Hivatalosan is klasszikussá érett Szörényi Levente
2015. április 20. 13:17
Vasárnap tölti be a hetvenet Szörényi Levente, de az énekes-gitáros-zeneszerző nagy születésnapi partija már szombat este megvolt a Zeneakadémián tartott szimfónia-ősbemutatón. Nem is akármilyen köszöntés kerekedett. Politikai és művészeti elitpartin jártunk, ahol még a konferanszié is legenda volt: a változatlan frizurájú Kudlik Júlia vezette fel az estét.
2015. április 20. 13:17
Keveseknek adatik meg, hogy életükben klasszikussá váljanak, Szörényi Levente viszont már régen az – akár az Illésre, akár az István, a királyra gondolunk. Szombat este viszont, a Zeneakadémián némi rásegítéssel „hivatalosan” is klasszikussá váltak fél évszázada írt dallamai.
Gyöngyösi Levente Illés szekerén című IV. szimfóniáját mutatták be akkor, s minthogy a mű az alkalomra, Szörényi hetvenedik születésnapjára, megrendelésre született, volt ok az aggodalomra. Mi sem lett volna egyszerűbb, mint könnyű kézzel áthangszerelni néhány Illés-slágert, beúsztatni alájuk a szimfonikus zenekar hegedűit szőnyegnek, oszt jónapot, pipa, ez is megvolt.
Fotók: Mernyó Ferenc
Gyöngyösi Levente viszont valódi szimfóniát írt. A zeneszerző még nem is élt ugyan az Illés-korszakban (1975-ös születésű), de egyértelmű, hogy ismeri, érti és szereti a legendás Szörényi-Bródy dalokat. Az első tétel a Keresem a szót jellegzetes három akkordjával indul, lecsupaszítva, jelzésértékűen, de rögtön aha-érzéssel ajándékozva meg a publikumot, hogy aztán többször is visszatérjen körbejátszva, a zeneszerző fantáziájának, játékosságának alapanyagaként.
Hangsúlyosan, rezekkel, üstdobokkal jelenik meg Az Oh, mondd fő témája, azaz kezdő sora is. Ez ugye az egyik első Szörényi-Bródy közös szerzemény. Az akkor még tényleg tinédzser Bródy János és az éppen húszéves Szörényi Levente a Kinks együttes hatására Nógrádverőcén és az oda tartó vonaton megírták a dalt 1965-ben, aligha hitték, hogy ötven évvel később a Zenekadémián egy szimfóniában hallják majd viszont a témát, amely tökéletes indulóvá válik Gyöngyösi keze alatt. Ahogy a Sárga rózsa is elképesztő erővel hozza be a Szörényi-féle, délszláv gyökerű dallamkincset (Az „igazi” Sárga rózsa, nem a Miért hagytuk, hogy így legyen?).
Gyöngyösi három tételen át játszadozik az Illés-motívumokkal és a klasszikus megoldásokkal, többnyire (főleg az első és a harmadik tételben) fenntartja az izgalmi állapotot, a szimfónia utolsó tételében pedig szinte sokkol. Az utcán című, mindenki által ismert Szörényi-dal (a zenéjét, az oktávpárhuzamos motívumot Levente még 16 évesen írta, ez volt a legelső szerzeménye) a legendás motívum nélkül jelenik meg, teljesen átírva, operaénekkel.
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kiválóan játszott, ahogy a kórus is megállta a helyét, de Az utcán és a Keresem a szót azért bizarr volt operahangon.
„A rakendroll temetése” – mondta ezekről a részekről egy ismert rocktörténész a szünetben, de azt ő is elismeri, hogy a szimfónia zárása csodaszépre sikerült. Emlék M.-nek. Ehhez Gyöngyösi alig nyúlt hozzá. A kórus zümmögi az akkordokat, Pasztircsák Polina énekli a szólót. Gyönyörű. Persze ez főleg Szörényi érdeme. A szimfónia egésze viszont Gyöngyösié, aki láthatóan felülmúlta Szörényi várakozásait is: az ünnepelt a színpad fölötti oldalpáholyból nézte-hallgatta az előadást, amikor kellett, felállt, meghajolt, fogadta a tapsot, de amúgy belefeledkezett a meglepetészenébe. Ami pedig szép: a szünet előtt nem csak ő, de Bródy János is felment a színpadra, ő is meghajolt. Az ünnepelt csokornyakkendőben, elegáns, alig észrevehetően zsinóros öltönyben, míg Bródy ma is hosszas hajjal, mérsékelt eleganciával.
Szóval a rakendroll sem halt meg az este, amiről persze a színpadon ezúttal főleg Kesselyák Gergely gondoskodott. Akkora show-t nyomott a karmesteri pálcával a kezében, olyan csatakos izzadtra táncolta magát vezénylés közben, hogy ha néhol le is ült volna a zene, csak Kesselyák nézése is elszórakoztatta volna a nagyérdeműt.
Erre mondjuk a második felvonásban sem volt égető szükség. Szörényi Csodaszarvas-szvitje remek zene súlyos Kodály-hatásokkal még akkor is, ha a fő dal már 1980-ban, a Hazatérés lemezen megvolt. A Wass Albert-könyvből írt kóruskantátájának (Elég volt!) fő motívuma, az Adjátok vissza a hegyeimet!-rész is ismerős: az István, a király megoldása köszön vissza benne, de ugyan ki tilthatja meg egy szerzőnek, hogy saját dallamait, megoldásait újrahasznosítsa?
Amit Szörényi elkövetett, egyébként is egyedülálló és nagyon bátor. Egy ország énekelte a slágereit – már ez is elég lett volna sokaknak. Megkoronázta az egészet egy gigasikerű rockoperával. Ez sem volt elég, egészen más irányokba is el mert mozdulni. Anélkül, hogy tanult volna a Zeneakadémián, hogy papírja lenne a zeneszerzőségről. Mégis olyan természetes tudással, ráérzéssel kezeli a dallamokat, harmóniákat, hogy egy-két ügyetlenebb megoldása ellenére is elismerik még tanult muzsikusok is. Például Gyöngyösi, aki kijárta az iskolákat, végezte a stílusgyakorlatokat, mégis mesternek tekinti Szörényit.
Az este utolsó darabrészlete persze a fő műből volt, Feke Pál és Vadkerti Imre énekelték István és Koppány Géza temetésekor felcsendülő duettjét. Aztán persze Felkelt a Napunk... Ma már tudjuk ugyan, hogy Szörényi ennek komponálása közben Rákosi Mátyásra gondolt, dagályos szatíradallamot írt szándéka szerint, csakhogy ilyen az, amikor a mű elszakad a szerzőtől: hatását tekintve semmi szatirikus nincs az István, a király záródalában. Himnikus és felemelő.
Szó szerint: az utolsó hangokra a publikum felemelkedett a székekből, álló vastaps. Álló volt a koncert utáni fogadás is, amely oldalakat átívelő elitpartivá kerekedett. Puch Lászlótól és Gréczy Zsolttól kezdve Pintér Sándoron, L. Simon Lászlón és Hoppál Péteren át Tarlós Istvánig ott volt a politikai-gazdasági és média-, meg persze a művészeti elit. Nem véletlenül: Rosta Mária producer, aki ezt az estét is tető alá hozta, a legjobb menedzserek egyike. Mindenhol vannak kapcsolatai, amelyeket, ha kell, a Szörényi-életmű szolgálatába állít. Azt például tudták: Puch László intézte el annak idején, hogy az István, a királyt Erdélyben is bemutathassák? Pedig így volt. Közbenjárt Medgyessynél, aki meg fölhívta Nastasét, s a darab mehetett Csíksomlyóra.
***
Ez meg itt a reklám helye: e sorok írója társszerzőként hazabeszél, amikor most arra hívja fel a figyelmet: még rengeteg érdekes háttértörténet olvasható a hét végén, a születésnapra megjelenő első Szörényi-önéletrajzban. Könyvbemutató jövő kedden, április 28-án este hétkor a Muzikumban, természetesen Szörényi Levente részvételével – és némi élő muzsikával.
Tarlós István elegáns taslit osztott ki Magyar Péternek
„Ő legalább másfél évtizedig a Fideszből élt, hirtelen megvilágosodások nem léteznek.”
Figyelmeztet a volt főpolgármester: visszafordíthatatlan folyamatok indulnának be a Tisza győzelme esetén
Tarlós István szerint Magyar Péterék győzelme esetén ezeket nem lehetne korrigálni.
Nagyban szervezik a Pécs Pride-ot, de a város képviselője sarkára állt: nem kérnek a vonulgatásból
„A kulturális örökségek őrzővárosa legyünk, ne pedig a Pride városa!” – hangoztatta a baranyai vármegyeszékhely országgyűlési képviselője.
Tehetséggondozásban és kutatásban működik együtt a Belügyminisztérium és az MCC
Stratégiai együttműködés jött létre a Belügyminisztérium és az MCC között a közneveléshez kapcsolódó kutatások, valamint a tehetséggondozás erősítése érdekében.
Önostorozásba kezdtek a románok: most döbbentek rá, behozhatatlan hátrányba kerültek
A román sajtóban Magyarország a kulturális önazonosság példájaként jelenik meg.
Franciaországból érkezett: így változott meg Orbán Viktor szerepe az Európai Unióban
Politikai eszközökkel támadják Magyarországot.
Ez a nyár is bebizonyította: életmentő lehet, ha ott van idős rokonunknál a Gondosóra (X)
A Gondosóra az elmúlt években több mint 70 ezer alkalommal mentett életet, és több mint 660 ezer esetben nyújtott általános segítséget a hétköznapokban.
Összesen 70 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sobrk
2015. április 21. 10:54
Nagyon sokat tett a magyar beat-zenéért. De ez az öntömjénezés undorító.
"Nagy generáció","Beteljesedett élet"....
GUSZTUSTALAN!
Válasz erre
2
1
Ouroboros
2015. április 20. 19:18
Istenek éltessék sokáig!
Válasz erre
1
0
catalina9
2015. április 20. 19:05
Nem véletlenül: Rosta Mária producer, aki ezt az estét is tető alá hozta, a legjobb menedzserek egyike. Mindenhol vannak kapcsolatai, amelyeket, ha kell, a Szörényi-életmű szolgálatába állít."
Rosta Mária Szörényi Szabolcs férje, és az a Zikkurat a cége, amelyik rendelkezik pl. az István a király jogaival. Ő hozta össze az Alföldi féle merényletet is, és hát ő szelidíti Leventét a liberálisok befolyása alá.
Válasz erre
2
3
Forsz
2015. április 20. 18:56
Szörényit nem szabad elválasztani attól a kiskatonától, aki a Ki mit tud-on még a flottillások egyenruhájában lépett fel.
Hogy Szörényit ma az életműve alapján ünnepeljük, abba ki tudja, mennyire játszott bele, "hogy tanult volna a Zeneakadémián, hogy papírja lenne a zeneszerzőségről.....olyan természetes tudással, ráérzéssel kezeli a dallamokat, harmóniákat, hogy egy-két ügyetlenebb megoldása ellenére is elismerik még tanult muzsikusok is."
Hát nem tudom,....de talán éppen így tudott az maradni, aki valójában mindig is volt és talán így nem tudta "elrontani" a kitanultság.
Meggyőződésem, ha netán arra a tévútra tévedt volna valaha, - amit milyen jó, hogy nem tett meg, - ma a hazai zenevilág szegényebb, sokkal szegényebb lenne.
Ezt a bunkóságot pedig nem kellett volna idecsempészni a cikk írójának, hogy "elismerik még tanult muzsikusok is".
Ez az az elitista világlátás, amely eluralkodott a mai világban és amely nélkül talán több tehetség (nem csak a zenei életre értem) tudott volna kibontakozni.
Egyelőre pedig az van, hogy Szörényinek nincs szüksége arra, hogy a "diplomások" elismerését hajkurássza. Bizony, hogy inkább fordított a helyzet.
Válasz erre
4
3