Elveszett jelentés

„A magyar baloldal, miközben paradox módon a fogyasztás felsőbbrendűségét hirdeti, képtelen megérteni a fogyasztásból kirekesztettek érzéseit és indulatait. Képtelen elfogadni azt, hogy a fogyasztás csak akkor emancipál, ha a fogyasztandó javak minősége nagyjából ugyanaz lenn, mint fenn. Miközben a magyar baloldal bizonyos kulturális mintákat fetisizál, lenézi azokat, akik ennek a kultúrának csupán pótlékait (a kínai piacról beszerzett cipőket, az anyai szeretetről és gyermeki ragaszkodásról szóló, könnyzacskófacsaró mulatós nótákat, a létért folytatott küzdelmet mímelő valóságshowkat) fogyasztják. Eközben a magyar baloldal – briliáns érzékkel – saját kulturális javaira új fogyasztási struktúrákat dolgoz ki, amelyek romkocsmákban, hurokra kötött, mintás sálakban, rozéfröccsökben, és, jobb híján, facserjék jól fényképezhető ültetésében realizálódnak. (…)

És ebből következik a harmadik probléma is: a baloldalnak – a Jobbikkal ellentétben – nincs önálló nyelve. Nem teremtette meg magának. A mai magyar baloldal jelentések és szimbólumok hálózatába veszve maga sem tudja, mikor és mit mondjon választóinak. Világképének fogalmai – az európaiság, a nyugatiság, és a többi – konkrét jelentések nélkül szóvirágokként csupán a színes álomvilág dekorációjaként, egyfajta vágyott, de soha el nem érhető életminőség kifejezéseként funkcionálnak. A magyar baloldal az eljövendő bőség bűvöletéről beszél, merthogy abban él. A Jobbik az itt és most realitásában. Válaszai persze demagógok, problémafelvetései, a választói többség mindennapi tapasztalata felől szemlélve, azonban nem. Legyen szó bár a vidéki bűnözés mértékét túlzó módon démonizáló, borzalmas hangzású és szándékú »cigánybűnözésről«(amit a 2009-es EP-választás hajrájában egyébként nem átallott az MSZP is – igaz, elég képmutató módon – magáévá tenni »Miért igazságos az SZJA csökkentés? Mert a munkából élőknek több marad a zsebében!« feliratú óriásplakátjaival) , vagy az »caktív ágyak«meglétéről Tapolcán – üzenetei rendre utat találnak a választókhoz. Amire a baloldalnak sem intellektuálisan, sem a mondás, tehát a politikai kommunikáció szintjén nincs válasza.

És mindennapi működésének produktumaiból - bármit is mondjanak a »választási szociológusok« - nem is tűnik úgy, hogy egyhamar lenne.”