Szijjártó Péter a Mandinernek: A nyugati értékközösséghez tartozunk

„Aki megfelel az új külpolitikai, külgazdasági filozófiának és hajlandó sokat dolgozni, az maradhat”

Mit fizetett az indexes kollégáknak?

Miért?

Február végén lehozták, hogy Orbán lassan kipenderíti a külügyminiszteri székből. Az ilyen hírek általában odaragasztják az illetőt a bársonyszékébe.

Engem is meglepett az a cikk, mert a leírtak olyan távol voltak a valóságtól, hogy nem értettem, a teljes valótlanság ilyen mértékű kockázatával hogy írhatja ezt le valaki.

Végzettsége és eddigi múltja is a szétbontott külgazdasági minisztérium vezetésére predesztinálná inkább. Zavarná, ha mégis kettészednék a két területet és csak utóbbit vezetné?

Ez nem személyes ügy. Az új magyar külpolitika homlokterében a külgazdaság áll, s egyszerűen rombolná a hatékonyságot, ha nem az integrált rendszer működne tovább. Manapság minden nálunk erősebb ország is külgazdaság-orientált külpolitikát folytat. Hillary Clinton a könyvében ezt írja: a külpolitika egyik célja az, hogy több munkahelyet teremtsen az amerikaiaknak. Nagyot változott a világ. Amikor a külpolitikában nemzeti érdeket érvényesítünk, az nagyon nagy arányban gazdasági érdeket jelent.

Mégiscsak olyan párt tagja, amelynek huszonöt éven át volt bejáratott, működő külpolitikai gárdája…

Ezért a sok pletyka.

Könnyen lehet, ettől még kérdés, mi értelme volt szétverni azt, ami működött.

Nem szétvertünk valamit, hanem új épületet építettünk.

Ugyanazon a telken. A korábbit tehát le kellett rombolni.

Jelentős változások voltak, az igaz, de nem árultam zsákbamacskát: amikor 2012-ben külügyi és külgazdasági államtitkár lettem a Miniszterelnökségen, egyértelművé tettem, hogy ilyen változásokra szükség lesz.

Honnan tudta, ha nem is ismerte a külügyi vonalat?

Nem voltam része, de ismertem. Úgy döntöttem, hogy aki megfelel az új külpolitikai, külgazdasági filozófiának és hajlandó sokat dolgozni, az maradhat, aki nem, attól elköszöntünk.

„Nincs oroszbarát vonal, sem Amerika-barát”

Hol születnek most a külügyi döntések? A miniszterelnöki dolgozószobában vagy itt?

Mindkét helyen. Amennyiben a miniszterelnöki dolgozószobában, akkor a külügyminiszter mindig jelen van.

Keskeny Ernő kijevi nagykövetté való kinevezése például melyikük ötlete volt?

Nagyon régóta ismerem Keskeny Ernőt, ő például az imént olyannyira hiányolt fideszes folytonosság képviselője a külügyben. Én tettem javaslatot a miniszterelnöknek, hogy küldjük Kijevbe.

Az oroszbarátként ismert Keskeny kinevezése pedig aláhúzta, hogy a kelleténél szorosabb kapcsolat van Budapest és Moszkva között. Fricska volt a döntés, vagy mi?

Javaslom, szabaduljunk ki ezekből az életszerűtlen kategóriákból. Nincs oroszbarát vonal, sem Amerika-barát. Aki ma a külügyben dolgozik, az a magyar nemzeti érdeket képviseli, vagyis magyarbarát.

Keskeny személye már csak azért is kínos, mert az ő bizalmasa, a nemrég takarékpénzek elsíbolásának gyanújával letartóztatott Kiss Szilárd orosz felesége vízumügyintéző irodát is nyitott Moszkvában, amelyet ön felavatott két éve.

Értem én az összemosási kísérlet célját, de Kiss Szilárd soha nem volt a beosztottam, a munkatársam, soha nem is dolgoztunk egy intézményben. Ezek tények, minden más hazugság. Ő 2013 októberében távozott a Külügyminisztériumtól, én 2014 nyarán érkeztem. Az élettársa szerepet játszott a vízumügyintéző központban, ez kétségtelen, ám a letartóztatás után azt kértük a tulajdonosoktól, a hölgyet vásárolják ki a cégből, hogy az intézményre semmilyen árny ne vetüljön.

A Quaestor-főnök Tarsoly Csabáról nem mondhatja, hogy nem is ismeri.

1998 óta képviselő voltam képviselő Győrben, ahol az önkormányzat sport albizottságának elnökeként is dolgoztam, így magától értetődő, hogy ismerem a Győrben sportbefektetéssel rendelkező Tarsoly Csabát.

Aki, miközben a gyanú szerint cége trükközött a kötvényekkel itthon, s a héten csődöt is jelentett, szerepet kapott a moszkvai vízumközpontban és a keleti nyitásban is. 

A Quaestor-csoport külgazdasági tevékenységet folytatott, így természetes, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium kapcsolatban volt a céggel, ahogyan több száz más külkereskedelemmel foglalkozó céggel is. Amint értesültem a sajtóban megjelenő hírekről, a szerződéseket azonnal felbontottuk. A moszkvai vízumközpont üzemeltetéséért a Quaestor-csoport egyébként egy forint közpénzt nem kapott, az a saját vállalkozása volt.

Szóval nincs személyes érintettség, sem túlzott oroszbarátság?

Nincs. Pragmatikus együttműködésre törekszünk, ahogy mindenki más is. Spanyolország külügyminisztere a héten járt Moszkvában, Olaszország miniszterelnöke a múlt héten, Németország pedig az EU és az Eurázsiai Unió együttműködésére tett javaslatot.

De azért szeretnénk legalább a Gazprom legvidámabb barakkja lenni?

Magyarország energiabiztonságát akarjuk biztosítani, erről van szó.

Nem ugyanazt mondjuk?

Fordítsuk meg a kérdést. Mit írna a Mandiner, ha a miniszterelnök nem tárgyalt volna az oroszokkal arról, hogy 2016. január 1-től is érkezzen gáz Magyarországra, s itt dideregnénk akkor fűtetlen lakásokban? A Mandiner olvasói és újságírói is. Nem azt írnák, hogy miért nem tett valamit a miniszterelnök?

De. Csupán arra igyekeztünk utalni, hogy 2008-ban Orbán Viktor még nem akart legvidámabb barakk lenni. Lehet, hogy akkor nem volt igaza?

Mindig ellenezni fogjuk azt, ha kihagyják a magyar nyilvánosságot a döntésekből. Akkor, 2008-ban a Gyurcsány-kormány a Parlament kihagyásával írta alá a Déli Áramlattal kapcsolatos szerződést. Erről beszélt a miniszterelnök.

Tavaly januárban, Paks bővítése kapcsán nem éppen a nyilvánosságot hagyták ki?

Nem. A parlament elé terjesztettük mindkét megállapodást.

Miután már megállapodtak az oroszokkal.

Nem létező megállapodást nehéz lett volna a nyilvánosság elé tárni. Amint megvolt, akkor a legszélesebb nyilvánosság elé vittük.

Múlt héten titkosították 30 évre a paksi szerződéseket is. Hogy van ez a nyilvánossággal?

Semmi olyat nem titkosítottunk, ami máshol a világon ne lenne titok. Bizonyos információkat biztonsági okok miatt a legszűkebb körben kell tartani.

„A keleti nyitás megtörtént”

Az, hogy felfedeztek még egy égtájat, Kelet helyett immár Délre nyitnak, azért is van, mert ennek nincs olyan erős politikai mellékzöngéje, s ma már békésebb időkre vágynak?

A keleti nyitás megtörtént. Tőlünk Keletre nagyon fontos előfeltétele az üzleti kapcsolatoknak az államok közötti együttműködés, ezeket mára kiépítettük és vannak is eredmények.

Egymilliárd dolláros a visszaesés a keleti exportban.

Dilettáns felvetés a magyar külpolitika nyakába varrni az orosz vagy az ukrán irányú export visszaesést. Az Oroszország elleni uniós szankciók, az erre adott orosz embargós válasz, valamint az ukrán gazdaság háború miatti visszaesése nyomán e két ország irányába 820 millió dollárral csökkent az exportunk, s ehhez jött még az a 800 millió, amely a Nokia-gyár bezárása miatt keletkezett az arab országok irányába. Ez összesen több mint 1,6 milliárd dollár, a visszaesésünk viszont „csak” egymilliárdos. Azaz 600 millió pluszban lennénk, ha nem történtek volna ezek az általunk befolyásolhatatlan események. A kínai exportunk 2,2 milliárddal rekordot döntött, 200 milliós pluszt hozott, a japán 150-et és sorolhatnám. Ezzel tehát megvagyunk. Afrikában viszont meg kell kétszereznünk a magyar jelenlétet, és Latin-Amerikában is jelen kell lennünk. A déli nyitás a hosszú távú stratégia miatt létfontosságú.

Van olyanjuk?

A híresztelésekkel ellentétben: van. A Külügyi és Külgazdasági Intézet nem azért van, hogy csak legyen. A kollégák dolgoznak. Előrejelzéseink szerint nemsokára Afrika lesz az a világgazdaságban, ami ma Ázsia. Nem akarjuk elkövetni azt a hibát, amit a keleti nyitás elmulasztásával elődeink elkövettek, hogy jelentős késéssel kapcsolódtunk be a versenybe. Ezért is volt ez a munka ennyire koncentrált, ezért volt a hisztéria is, amely kialakult körülötte.

Inkább mert még ideológiát is sikerült hozzá kreálni. Vagy Kína tényleg elvárja, hogy országaink hatvan éves közös múltjáról, testvérpártiságról értekezzünk?

Keleten nagyon fontosak a gesztusok, a kölcsönös tisztelet megadása.

Az észtországi követség viszont túl sokba került volna – ezzel indokolta egy minapi háttérbeszélgetésen, hogy bezártuk. Ott nem volt fontos a gesztusérték?

Ne sarkítsunk. Döntenem kellett, hogy a hozzánk közeli térségekben hol tudjuk viszonylag problémamentesen megoldani az ország képviseletét a legmagasabb szintű diplomáciai jelenlét nélkül is. Választanom kellett két fővárost. Jogos lenne a kritika, ha Berlint választottam volna, így azonban nem az.

„Sosem titkoltam, hogy nagyon jómódú családból származom”

A Fidesz szavazói nem csak a keleti nyitás, hanem az „urizáló” politikusok miatt is kapkodhatták a fejüket. Ön például egyeztetett a miniszterelnökkel hétszáz négyzetméteres házáról, mielőtt megvette?

Megint csak értem a szándékot, de az a helyzet, hogy a pincében és a teraszon nem lakom. A négyzetméterek száma tehát nem hétszáz, hanem valamivel több háromszáznál. Ennyi a lakóterület. Amikor hétszáz négyzetméterre kiszámolták a rezsimet, akkor is értettem, milyen érzelmekre akartak játszani, de őszintén, ki fűti a pincét és a teraszt? Sosem titkoltam, hogy nagyon jómódú családból származom. Ez nem az én érdemem. A szüleimé. Nekem, a testvéremnek, sőt, a gyerekeimnek sem kellene keresztbe tenniük két gyufaszálat sem, akkor is remekül élhetnénk. Ezt tudja rólam a miniszterelnök is.

Tehát nem is kért engedélyt a házvásárlásra?

Nem így vetődött fel, de téma volt közöttünk. Három éve el akartunk már költözni, és mielőtt tavaly májusban megvettük a házat, úgy 13 másodpercet beszéltem róla a miniszterelnökkel is.

Mit mondott?

Azt, hogy egy leendő külügyi vezető tudja méltó körülmények között fogadni a vendégeit magánalapon is. Hogy ez fontos. Elmúltak már azok az idők, amikor utasítjuk a nagykövetet táviratban, ő időpontot kér és három nap múlva jelenti, mit intézett. Ma nem így érjük el a miniszter kollégákat. Felhívjuk egymást mobilon, adott esetben az otthonunkban fogadjuk a másikat. Az osztrák, a macedón, az albán és a bolgár kollégával baráti a viszony, amit az is segít, hogy nagyjából egyidősek vagyunk. Miroslav Lajčák szlovák kollégámmal időnként beülünk egy étterembe valahol Budapest és Pozsony között és kötetlenül egyeztetünk. Rajtuk kívül több más külügyminiszterrel is remek személyes kapcsolatban vagyok.

Lengyel kollégája is szóba áll önnel?

Grzegorz Schetyna? Egymás mellett ülünk a Külügyminiszterek Tanácsában! Tud egy sor magyar szót, ismeri az összes magyar futballcsapatot. A legtöbbnek még az összeállítását is! Nagyon szeret minket. De nem csak ő, hanem a lengyelek úgy általában. Ehhez nem kell, hogy mindenben egy követ fújjunk. Nem kommunizmus van, ez már nem a Varsói Szerződés. Tízből kilenc ügyben így is egyetértünk. Az már ideális házasság, nem?

Tízből kilenc? Olyan házasság nincs is.

Jó, akkor ötben.

Úgy már stimmelhet. Román kollégája nevét tudja?

Hogyne. Bogdan Aurescu.

Az előző?

Amikor hivatalba léptem, Titus Corlatean volt, őt… Őt Teodor Melescanu követte. Pár hét után mondott le. A román politika olyan dinamikus, hogy valódi kihívást jelent a lekövetése is. Fél éve vagyok külügyminiszter és ott már a harmadik partnerrel…

…nem tudja felvenni a kapcsolatot. Mármint a kétoldalút.

Ez igaz.  És ez gond. Komoly akadályai vannak a kapcsolatfelvételnek. A részükről.

Mi a bajuk például a románoknak a Kolozsvári Magyar Kulturális Intézet megnyitásával?

Nagyon nehéz a helyzet. Megdöbbentőnek tartom, hogy egy városban, amely pályázik az Európa Kulturális Fővárosa címre, amit mi egyébként támogatunk, nem engednek megnyitni egy kulturális intézetet. Ha itthon bárki ilyet akar nyitni, semmi akadálya, segítünk ingatlannal, szervezéssel, segítünk, amiben csak tudunk. A románok mindenféle jogi anyagokra mutogatnak, hogy a Bukaresti intézetnek csak egy fiókintézménye lehet, az meg már van Sepsiszentgyörgyön, tehát mi vigyük át azt Kolozsvárra… Ez nyilvánvaló képtelenség. Nem fogjuk bezárni a szentgyörgyi intézetet. Diplomáciai kukacoskodást tapasztalunk, ami szerintem a diplomáciában nem helyes. Célszerű nagyvonalúnak lenni.

„Magyarország a nyugati értékközösség része”

Victoria Nuland nagyvonalú lesz jövő héten, amikor Budapestre érkezik?

Minden bizonnyal. A magyar sajtóban rosszul jelentek meg az amerikai külügyi államtitkár szavai, aki a washingtoni Szenátus külügyi bizottságában lezajló keddi meghallgatáson egyáltalán nem beszélt Magyarországgal kapcsolatos nyomásgyakorlásról, épp ellenkezőleg, arról beszélt, hogy az említett országok támogatták az Európai Unió szankciós intézkedéseit.

A kitiltási ügy is lekerült a napirendről?

Igen. Amikor az amerikai fél közölte, hogy nem vonja vissza André Goodfriend diplomáciai mentességét, mi pedig ezzel lezártuk az ügyet, azóta nem került szóba.

Arra ment ki a vízumbotrány, hogy nyomást gyakoroljanak? Kértek konkrét törvénymódosításokat?

Nem csináltak titkot abból, hogy az új magyar alkotmányos berendezkedés fontos elemeivel nem értenek egyet. Az egyházügyi törvénnyel, a választásival…

Goodfriend azt mondta, nem szólnak bele abba, milyen törvények legyenek, csak értékeket kérnek számon.

Tudomásunkra hozták, hogy mivel nem értenek egyet. A független intézmények kinevezési gyakorlatától kezdve rengeteg törvényt kritizáltak. Én pedig világossá tettem, hogy beszélgetni szívesen beszélgetünk ezekről a kérdésekről velük is, de az Európai Unió tagjaként megfelelnünk az Európai Bizottság elvárásainak kell. A vitás kérdéseket az EU-val rendeztük, vagy amelyeket nem sikerült, azokban az Európai Bíróság dönt. Ennek ez a módja. Az Egyesült Államokkal is konzultálunk természetesen, ha ennek az amerikaiak szükségét érzik, de nem biztos, hogy nekik van igazuk. 

Az Iszlám Állam elleni fellépésünk nem épp azért kell, hogy az amerikaiak elvárásainak megfeleljünk?

Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet a nyugati értékközösség ellen indított általános támadást. Magyarország a nyugati értékközösség része, és ebből kötelezettségek is fakadnak.

Orbán Viktor arról beszélt többször is, hogy érdekalapúvá kell tenni a külpolitikát, nem elvont értékeket kell képviselni. Most akkor mégis?

Az ilyen beskatulyázás nem vezet sehová. Sosem volt kérdéses, hogy vannak ilyen kötelezettségeink – eddig is részt vettünk nemzetközi missziókban. 

Az előálló terrorfenyegetettség nem gond?

Dehogynem. Csakhogy az nem akkor áll elő, ha mi is felvesszük a harcot. Azért kell felvenni a harcot, mert már előállt. Az Iszlám Állam nem válogat. Nem azokat támadja csak, akik harcolnak ellene. Máskülönben nem raboltak volna el egy osztrák állampolgárt, pedig az osztrákok nem küldtek katonákat, ők humanitárius segélyt vittek az irakiaknak.

Mit akarunk pontosan Észak-Irakban? Megállítani az Iszlám Állam terjeszkedését vagy felmorzsolni?

Utóbbi. Az Iszlám Államot fel kell számolni, le kell rombolni.

Akkor lesz a térségben egy újabb instabil rész, hatalmi vákuum, jönnek újabb népirtások, kurdok az arabokat, siíták a szunnitákat gyilkolják majd… Az amerikaiak tehát a segítségünkkel követhetik el szokásos hibájukat?

Nagyon fontos, hogy legyen tervünk a vázoltak megfékezésére.

És nekünk, magyaroknak komolyan lesz bármi beleszólásunk a stratégiába? 

Szorgalmaznunk kell folyamatosan. NATO-keretek között, EU-fórumokon, négyszemközti találkozókon, mindenhol. Tényleg törékeny a kurdok és a központi iraki hatalom kapcsolata, nekünk tehát valóban figyelnünk kell arra, hogy a cél elérése, az Iszlám Állam felszámolása után ne következzen be újabb katasztrófa. 

Hosszú misszió lesz…

Azzal számolunk, hogy a Közel-Kelet kérdése nem kerül le a napirendről a következő években sem.

***

Fotók: Földházi Árpád