Hajrá, világnemzet!

„Amikor 2010-ben az Egyesült Államokban (Indianapolisban, Clevelandban, Chicagóban) jártam, az egyik legnagyobb meglepetés a helyi magyar közösségek vitalitása volt.

Az óhazában – nem kis részt a kádárista propaganda miatt – sokan máig handabandázó dollárpapáknak meg Horthy-nosztalgiás csökevényeknek tartják a disszidenseket.

Én viszont magyar kultúrájukhoz ragaszkodó civilekkel találkoztam. 

Harmad-negyedgenerációs kamaszokkal, akik pezsgő magyar cserkészcsapatokban élték világukat. Élénk protestáns és katolikus egyházi életet. Sikeres vállalkozókat, akik hét-nyolc órát vezettek, hogy más magyar közösségi vezetőkkel programokról egyeztessenek. Magyarul már nem beszélő amerikai nyugdíjasokkal, akik egy clevelandi plázában fenntartják a Magyar Örökség Múzeumát, mert fontos nekik a magyar identitás. (Mai napig őrzőm a »Proud to be Hungarian« feliratú hűtőmágnest.)

Sokan említették akkor nekem, milyen jó lenne, ha a közösségek szervezésében, megtartásában segítségükre lenne Magyarország. És láss csodát, 2012-ben aztán el is indult a Kőrösi Csoma Sándor program, amelynek keretében a magyar állam:

• 48 ösztöndíjas fiatalt küldött
• a világ 14 országába

Argenítnától az Egyesült Államokig, Ausztráliától Dél-Afrikáig, hogy néptáncot vagy magyar nyelvet tanítsanak, vasárnapi iskolát vezessenek, magyar kulturális hagyatékot mérjenek fel.”