Magyar kultúrájukhoz ragaszkodó civilekkel találkoztam az Egyesült Államokban.
„Amikor 2010-ben az Egyesült Államokban (Indianapolisban, Clevelandban, Chicagóban) jártam, az egyik legnagyobb meglepetés a helyi magyar közösségek vitalitása volt.
Az óhazában – nem kis részt a kádárista propaganda miatt – sokan máig handabandázó dollárpapáknak meg Horthy-nosztalgiás csökevényeknek tartják a disszidenseket.
Én viszont magyar kultúrájukhoz ragaszkodó civilekkel találkoztam.
Harmad-negyedgenerációs kamaszokkal, akik pezsgő magyar cserkészcsapatokban élték világukat. Élénk protestáns és katolikus egyházi életet. Sikeres vállalkozókat, akik hét-nyolc órát vezettek, hogy más magyar közösségi vezetőkkel programokról egyeztessenek. Magyarul már nem beszélő amerikai nyugdíjasokkal, akik egy clevelandi plázában fenntartják a Magyar Örökség Múzeumát, mert fontos nekik a magyar identitás. (Mai napig őrzőm a »Proud to be Hungarian« feliratú hűtőmágnest.)
Sokan említették akkor nekem, milyen jó lenne, ha a közösségek szervezésében, megtartásában segítségükre lenne Magyarország. És láss csodát, 2012-ben aztán el is indult a Kőrösi Csoma Sándor program, amelynek keretében a magyar állam:
Argenítnától az Egyesült Államokig, Ausztráliától Dél-Afrikáig, hogy néptáncot vagy magyar nyelvet tanítsanak, vasárnapi iskolát vezessenek, magyar kulturális hagyatékot mérjenek fel.”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A református lelkész szerint a Mi Hazánk szavazói kellően öntudatosak, lelkiismeretesek és legfőképpen nemzetben gondolkodók, hogy tudják, érzékeljék, mi a tét.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
Ambrózy Áron és Vésey-Kovács László a Magyar Nemzet Pikk című műsorában beszélték át a hét történéseit.
A legfontosabb feladat az lesz, hogy felhívják a figyelmet az összetartozás erejére.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Azzal, hogy nem olvasunk, nem csupán kimaradunk valamiből, hanem a magyarság önarcképét hagyjuk a semmibe veszni. A magyar regény nem vitrindarab, a magyar regény: tükör.
Már meg sem szólalhat, mert kiakadnak rá.
Az Ellenpont azt állítja, hogy Virágh Gabriella olyan cégeknél dolgozott, amelyekhez korábban kartellezéssel, vesztegetéssel és gyógyszerbiztonsági botrányokkal kapcsolatos ügyek kötődtek.
