A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete kedden „Romák a tudományos életben” címmel rendezte meg Magyarországon első olyan roma konferenciát, amelyen azok a doktorált, vagy annak kapujában álló kutatók adtak elő, akik nyíltan vállalják roma identitásukat. Szó volt roma elitképzésről, kettős identitásról, művészetről és médiareprezentációról is. Tudósításunk.
Az MTA Kisebbségkutató Intézete kedden rendezte meg első olyan konferenciáját, „Romák a tudományos életben” címmel, amelyen összesen tíz doktorált, vagy éppen a doktori cím előtt álló roma kutatók ismertették kutatásaikat, illetve kutatási vázlatukat. Az intézet vezetője, Papp Z. Attila nyitotta meg a konferenciát. Szerinte egy olyan roma nemzedék van ébredőben, akik újféle megközelítésben tudják bemutatni a társadalmi problémákat, és tudnak különböző megoldásokra rávilágítani. Arról az új roma generációról beszélt, akik magukat romaként definiálják és aktívan részt vesznek a hazai tudományos életben – fogalmazott. A konferenciát az MTA budavári dísztermében, a Jakobinus Teremben tartották, ahol romák és nem romák egyaránt nagy számban képviseltették magukat a hallgatóság köreiben.
Hosszas idő munkájának gyümölcseként sikerült egy olyan osztályt létrehozni, amelyben egy laza szerveződésű kutatócsoport szorgosan tevékenykedik. Rendkívül fontos az az ismérve ennek a szerveződésnek, hogy tagjaik önmagukat leplezetlenül romának vallják. A csoport roma kutatásokra specializálódik a jövőben, valamint a hazai és a nemzetközi tudományos életben aktívan részt szeretnének venni. Ez számukra „kis lépést jelent a hosszú elismerés útján” – mondta az kutatóintézet igazgatója.
Lehetőséget biztosítani a romáknak is
„Ideje már, hogy beengedik ezeket is” – hangzott el Kállai Ernőtől, a Kisebbségkutató Intézet alapítótagjától, aki ebben a mondatában arra próbált utalni, hogy végre elérkezhetett az az idő, amikor romák is jócskán képviseltetni tudják magukat kutatóintézetekben. Kialakulóban látszik azoknak a köre, akik saját ügyeikért határozottan ki tudnak állni a jövőben. „Minden népnek szükség van olyan vezetői rétegre, amely a tudományos élethez hozzá tud tenni, így a romáknak is biztosítani kell ezt a lehetőséget” – hangsúlyozta Kállai.
Kállai Ernő előadásában ismertette a roma közösségek rendszerváltozás utáni helyzetének társadalmi összefüggéseit. Kállai szerint a romák politikai képviseletének hiánya nagy gondot okozott. Ez a probléma ma is fennáll, hiszen nincs olyan erős politikai képviselete a hazai cigányságnak, amely hitelesen tudna roma ügyekben fellépni. A rendszerváltás után a jogszabályok demokratikus átalakulásának köszönhetően, megvalósulni látszott az önálló érdekérvényesítés lehetősége: az 1993-as kisebbségi törvények értelmében a hazai romák is létrehozhatnak kisebbségi önkormányzatokat. Ezek a szerveződések eleinte jónak tűntek, de az országos önkormányzatok sorozatos botrányai miatt egyre inkább kiüresedtek, és nem tudott kellőképpen működni a rendszer: a roma nemzetiségi önkormányzatok keretében a hatékony képviselet „hiú ábránd” maradt – összegezte Kállai.
Szárnycsapkodások: roma vezetőréteg kialakítása
Sorra alakultak civil szervezetek roma ügyekért. Például a Roma Polgárjogi Alapítvány helyi szinten tudott sikereket elérni, de országosan példát nem jelentettek. Roma politikai pártok tucatszám jöttek létre, amelyek közül Kállai Ernő kettőt emelt ki: a 2000-es években Kolompár Orbán összefogásával létre jött Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma Roma Összefogás Pártot (MCF), valamint a Magyarországi Cigány Párt szerveződését (MCP), akik Kállai véleménye szerint tévesen azt hitték, a romák igényeit ki fogják tudni elégíteni.
Kállai súlyos problémaként emlegette a nyílt cigányellenes politika megjelenését és annak széleskörűvé válását. Ez ugyanis arra szolgál, hogy a társadalom gátlásait feloldja. A gátlások feloldása akár a származás miatti megsemmisítésig is elfajulhat –mondta a romagyilkosságokra utalva. Kállai említést tett a gazdasági válság hatásairól is, amik a fokozódó anyagi kiszolgáltatottságban, azaz a munkahelyek hiányában, és a forráshiányos szociálpolitikában mutatkozik meg. A 2009-es „Út a munkához program” egy főre korlátozta az egy családon belül a támogatottak számát. Munkaalapú társadalom helyett inkább tudásalapú társadalmat kellene építeni - mondta.
Roma elitképzés Magyarországon?
A roma elitképzést Antal István, a Jezsuita Roma Szakkollégium rektora mutatta be. A roma elitképzés szerves részét képezi a 2011 óta működő Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) bentlakásos kollégiumának működése. Öt ilyen roma szakkollégium létezik ma Magyarországon: Budapesten a Jezsuita Roma Szakkollégium (JRSZ), a miskolci Görögkatolikus Cigány Szakkollégium, az Evangélikus Roma Szakkollégium Nyíregyházán, a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium, illetve a Wáli István Református Cigány Szakkollégium Debrecenben.
Roma elitképzési kezdeményezés már a 90-es évek végétől volt. Ilyen például az 1997-ben megalakult virtuális szakkollégium, a Romaversitas, amely ma is működik, és nevel ki sikeres roma fiatalokat. A Romaster, amelyet 2007 februárjában közösen hívott életre a Magyar Üzleti Vezetők Fóruma (HBLF) és az IBM Magyarország azért, hogy a gazdasági terület roma elitjeit nevelje ki. Magyarországon a 24/2013. (II. 5.) kormányrendelet értelmében bárki létrehozhat szakkollégiumot. A roma szakkollégiumokat a kormányrendeleten és az egyházi támogatáson kívül az úgynevezett EU-s pályázati pénzekkel is támogatják.
A roma szakkollégiumokban legalább 60 százalékban romáknak kell férőhelyet biztosítani. A hallgatókat önbevallás alapján mérik, akik saját maguk nyilatkoznak etnikai hovatartozásukról. A szakkollégium chartája értelmében a roma szakkollégiumok autonómiát élveznek, egyetemen kívüli magas színvonalú oktatással. A fiatalokat a társadalmi problémákra való érzékenységre igyekeznek nevelni. Fontos, hogy a roma szakkollégiumok önkormányzatiságra törekszenek: diákbizottságot választanak. A szakkollégiumoknak abban is lényegi szerepe van, hogy megismertetik a kollégistákkal a kettős identitás fogalmát: hogy hogyan tudnak egyszerre romák és egyszerre magyarok lenni a magyar társadalomban.
Kutatták, kutatják: roma kortárs művészet, beás nyelv, rasszista bűncselekmények...
A „szubaltern” (az alárendelt) lázadását, a roma kortárs művészet fejlődéstörténtét Junghaus Tímea, doktori előtt álló művészettörténész mutatta be. Szerinte a romák nem férnek hozzá saját kultúrájukhoz, pedig ennek alapvető jognak kellene lennie.
A beás nyelv megőrzésének lehetőségeiről Orsós Anna, a Pécsi Tudományegyetem Romológia és Nevelésszociológia Tanszék vezetője beszélt. A beás nyelvet a 1993. évi kisebbségi törvényben határozták meg először. A nyelvnek nincs írásbelisége és a nyelvet beszélők száma is alacsony. A fiatal cigányok körében kevesen használják a beást, inkább magyarul beszélnek. A nyelvvesztés azonban nem jár együtt az identitástudat elvesztésével, ilyenkor lenne jelentősége a nemzetiségi oktatás magas színvonalú kialakításának – fejtette ki Orsós.
Az állam a határai között élő ősi népcsoportoknak jogot ad arra, hogy saját nyelvüket megtanulják, és népismeretükkel megismerkedjenek. Magyarországon Orsós Anna szerint sajátos ez a helyzet: egyre nagyobb probléma a nemzetiségi és a felzárkózási pontok keveredése, amelynek egyik nagy hátránya például az, hogy erősítheti a szegregált oktatást.
A konferencián elhangzottak még előadások a rasszizmus modern formáinak médiában való megjelenéséről, a roma diplomások életútjának vizsgálatáról és a gyűlölet-bűncselekményekről is.
Az áprilisi országgyűlési választás után sincs megállás: sorra jönnek az időközi voksolások, amelyek megmutathatják, átrendeződtek-e az erőviszonyok. Lesz, ahol már eldőlt a meccs, máshol izgalmas csaták jöhetnek a közelgő időközi önkormányzati választásokon.
De akkor mit szolgál a politika?
Egy 1989-ben készült BBC-riport fiatalok történetein keresztül mutatta meg, milyen volt Magyarország a rendszerváltás előtti hónapokban.
„Az erőszaknak nincs helye a politikában – soha” – írta az Európai Bizottság elnöke.
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Az új rezsim legnagyobb kérdése, hogy melyik irányba indul el, azaz a nemzeti érdek fontosabb, vagy pedig az európai integráció, amit a magyarok többsége egyáltalán nem ért, de biztosan felfalja a nemzeti érzés maradékát is.
Pécsi Ármin majdnem beállt.
A háttérben hatósági vizsgálat zajlik a sorozatos főnyeremények miatt.
Szép lassan a hívek számára is láthatóvá válik, hogy a királyuk meztelen.
