A terror pártján

„Nem tudjuk, kimerítené-e az egyházgyalázás fogalmát Harrach Péter szerint, ha mindez ma történne – valószínűleg igen –, az viszont bizonyos, hogy a kemény kritika sokkal többet használt a vallási tanítás tisztaságának, mint előtte az ezredévnyi csönd. És talán az is kijelenthető, hogy akik most a különféle vallásokkal kapcsolatos, akár szélsőségesnek tűnő kritika szabadságáért harcolnak (esetenként az életüket is kockára téve), azok nem a blaszfémiához, hanem a bírálathoz való jogot szeretnék fenntartani.

A bírálhatatlan eszmerendszerek a történelmi tapasztalatok szerint elnyomást, visszaélést és szenvedést szülnek, míg az az ideológia, amelynek megárt, ha a visszásságait szóvá teszik vagy kifigurázzák, általában annyit is ér.

Mindezt időszerű tisztázni, mert kormányunk azt a hibás következtetést vonta le a tragikus párizsi eseményekből, hogy a közösségi (mindenekelőtt a vallási) szimbólumoknak és értékeknek különleges védelem jár a terrorellenes küzdelem jegyében. Ennek akkor lenne értelme, ha a terror a vallási jelképek ellen irányult volna, erről azonban szó sincs: a terroristák a mohamedán (meg a keresztény) vallás vadhajtásain élcelődő karikaturistákon és a szólásszabadságon álltak bosszút.”