Balog: Soha többé emberirtást!

Ahhoz, hogy végre őszintén is kimondhassuk a „soha többé”-t, először is meg kell tudnunk azt, hogy mi is történt a valójában hetven évvel ezelőtt azokban a teljesen elembertelenedett gyötrelmesen fájdalmas időkben és nem pedig csak közhely szinten dobálózva az előre gyártott kevés valóságalappal rendelkező klisék megtévesztő százaival, hozzunk meg sommás megfellebbezhetetlen ítéleteket azokról a vészjósló embert próbáló sötét időkről! Mindenekelőtt elsődleges lépésként mielőbb fel kéne keresni az óromániai pitesti és berlini katonai irattárakat, ahol ki kéne kölcsönözni a rendelkezésre álló idevonatkozó tárgyú dokumentumokat, és csupán azok beható tanulmányozása után mondjunk végleges ítéletet az egykori zsidóüldözések ügyében játszott szerepünkről. Ezzel kapcsolatban a jelenlegi jobbikosaink szélsőségességéről csupán egy annyit lesz érdemes megjegyezni, hogy ha netalán meglátnák uraságaikat vicces vonulászásaik közben németországi hasonszőrű testvéreik, azok menten röhögő görcsbe vágódva vonaglanának kínjukban a látottak által átérzett gyönyörűségtől. Más szóval, most hogy a hajdani zsidóüldözés helyett, előkerült a mai arab hajszolásos időszak, s a jelek szerint rövidesen arab törvények is megszületnek, sőt már a megfelelő funkciót betöltő lágerek is létrejöttek a számukra, itt az idő, hogy végre jobban magunkba nézzünk. És annál is inkább így kel tennünk, hiszen az idő nagykereke abból a szempontból is óriásit lendült velünk visszafelé, hogy ismét nem magyar személyek kaphatnak magyar állampolgárságot szép számban, mint történt az 1938-as és 1940-es terület visszacsatolások után is. Mert ha úgy áll az ábra, hogy az 1944-ik évi Auschwitzba küldött erdélyi 437.000 zsidót zömében magyarra átkeresztelt nevű polgárok gyűjtötték össze, feltehetőleg az oláh akkori titkosszolgálatok kezdeményezésére és a nácik messzemenő beleegyező jóváhagyása mellett, akkor ilyen esetben egy minket érintő súlyosan lelkiismereti gonddal kevesebb terhelhetné lelkünket. Ugyanakkor pedig ezzel egy időben az is feltételezés is létérvényt szerezhetne esetünkben, hogy a magyar már egyszerűen születésileg, alkatilag, lelki felépítés szempontjából sem képes zsigerileg gyűlölni bárki más népnek gyermekeit! Mindennek épp az ellenkezője lesz az igaz, vagyis akit valaha is a magyaros értékeink embercsiszoló hatása valamelyest is megérint, az illető bárki hozzánk közel került nép fia, onnantól kezdve mindig is csupán csakis mélyen keresztényi felelősségteljes emberi magatartást lesz képes tanúsítani bármely fajhoz vagy néphez tartózó személyekkel szemben. Magyarán: a második világégésbeli véráztatta zsidóüldözéses időszak csak az esetben lehetett volna elkerülhető, ha az antant nagyhatalmak az első világháború befejezése után az ezeréves magyar államot, mint a földkerekségen felelhető legemberibb gondolkodású személyek lakhelyét, rájuk törő őrületükben nem szaggatják esztelenül ízekre. Hogy majd az így megszülető káoszvilágban létrejöjjön az a elembertelenedési folyamat, amelynek bekövetkező egyes leépülési mélyrepülési szakaszait csak részben tudta kiküszöbölni az újonnan egy ország fennhatósága alá kerülő magyar társadalom az 1938-1945 közötti ország-regenerálódási időszak során. Tehát a meghirdetett „soha többé”-hez, csupán az kell ezentúl, hogy mi magyarok ismét többek legyünk a mostani megcsonkított formában darabjainkra tépett ezernyi sebből vérző előemberi népektől kiszipolyozott önmagunknál. És midőn megint saját magyaros fényünkben fogunk tündökölni, a világ is jobbá fog válni általunk, de csakis mindig, de mindig általunk, és soha többé másként! A nagyvilág vagy önként saját kezdeményezésből hozzájárul egykori igazi magyaros fényünkben való ragyogásunk lehetőségének mielőbbi bekövetkeztéhez, vagy pedig ha ez mégsem történik meg, a világ körülöttünk mindig is az őt időről-időre megkörnyékező vészidőszakok egyikéből vagy másikából kilépvén, újabb és újabb rá leselkedő világzajlásokba fog alábukdácsolni elkerülhetetlenül nélkülünk, utolérhetetlenül egyedi magyaros emberséges helyzetfeloldó készségünk nélkül. Hiába, mert hosszú tanulási időszakra van szüksége a rigolyás vén hölgy Európának is!Ez történik akkor, mikor a bukott diákból lesz a tanítómester.

Csírájában kell elfojtani a magyarság iránti gyűlöletet.

Recski tábor és a Gulág felszámolásának évfordulós ünnepsége nem lesz??

Akkor az idei év az "Auschwitz felszabadításának emlékéve"lesz?