Ez nem Dávid és Góliát küzdelme

„Hazánk területén kevesebben élnek, mint Londonban, a mérhetetlen szereptévesztésünk mellett van azonban egy sokkal nagyobb problémánk: kiskirályok és hatalomgyakorlók erdejében elvesznek az ügyek. Elveszik a fejlődésre való képességünk. Elveszik az arra való képességünk, hogy békés kapcsolatot ápoljunk a szomszédainkkal (akik közül Románia éppen a harmadik osztályosoknak járó, iskolai használatra bocsátott táblagépek finanszírozását dolgozza ki, miközben mi államosított tankönyvpiaccal vágunk neki a botrányok övezte tanévkezdésnek). Nincs ez másként a tőlünk távolabb élő, európai népekkel sem.

Elvesztettük az összes nyugati szövetségesünket. Eljutottunk odáig, hogy nem csak a hagyományosan nagy gazdasági- és diplomáciai erővel rendelkező nemzetek nem kérnek belőlünk, de a velünk egyébként baráti viszonyt ápoló, térségbeli nemzetekre sem támaszkodhatnánk, egy esetleges nemzetközi konfliktusban.

Elment mellettünk a világ. Elvesztegettünk egy egész évtizedet. És amikor erre valaki felhívja a figyelmünket, mi partra vetett, egyre nevetségesebbé váló ebihalként tiltakozunk azok ellen, akiket egykor a barátainknak – és követendő példának - tekintettünk. Mindeközben egy külügyekről szóló konferencián elhangzik az a mondat: „Azerbajdzsán azért csinálja jól, mert kinyitotta a határait – szemben a Kádár-rendszerrel, amely kapun belül tartotta a saját ellenzékét. Baku így biztosítja, hogy sosem lesz ott rendszerváltás.” Attól tartok: nálunk is ez a cél. A legjobb úton haladunk efelé.”