Tovább, tovább

„A nagyvállalatokat sújtó különadóról még csak-csak lenyomták az emberek torkán a magyarázatot, hogy pusztán a csúnya burzsujkapitalista multik megadóztatásáról van szó a terheket nyögő kisemberekkel szemben, de a bankadónál már egyre többen kezdték kapiskálni, hogy ez nyilvánvaló reklámszöveg. Hogy a nyerészkedő multik vásárlói, ügyfelei, sőt, dolgozói is maguk a fent említett kisemberek – akikre gondolkodás nélkül hárítják tovább a pluszterheket. Hogy számos külföldi vállalat és bank kivonul Magyarországról, természetesen magyar dolgozókat rakva az utcára, ahogy az egész iparágak – például a dohányárusítás – megszüntetése sem a nyerészkedő külföldi tőkéseket, hanem a mi szomszédunkat, barátunkat, bácsikánkat tette munkanélkülivé. Hogy nyögjük a banki szolgáltatások emelkedő terheit, hogy az energiaszolgáltatók már nem fordítanak fejlesztésre, hogy az agyonadóztatott cafetériajuttatásokról egyre több cég kénytelen lemondani. Azt pedig valószínűleg csak a nagyon elvetemültek állítják meggyőződéssel, hogy állam bácsi majd gondoskodik a hátrahagyottakról (már arra sem emlékezve, hogy volt már ilyen, de annak is rossz vége lett).

Nem, kérem, ha a nagyvállalatok szívnak, akkor szívunk mi is, a piacgazdaság jellegzetességeiből kifolyólag ugyanis igenis ránk hárítják majd az internetadót is, mint az összes többit – mert hát ki másra?”